~Wooyoung? Nincs kedved sétálni?-lépett be a vendégszobába San. Wooyoung felült az ágyon és bólintott egyet. ~Persze! Csak mi ketten?-felállt az ágyról és San elé sétált. Most Sanon volt a sor, hogy bólintson egyet. ~Yunho és Mingi valami bulira megy. De tudom, hogy apukád nem örülne, ha mennél, szóval gondoltam csináljunk mi is valamit.-San gyengéden ráfogott a fiatalabb kezére és kivezette őt a szobából. Wooyoungot nagyon megérintette San figyelmessége. Ilyenkor csak még jobban beleszeret a fiúba. Miután felvették meleg kabátjukat el is indultak. San sosem mondta még ezt Wooyoungnak, de mindigis jobban szerette az ilyesfajta randevúkat. Nyugodt és hangulatos, emiatt nem izgul annyira. Arra lett figyelmes, hogy Wooyoung folyamatosan kezeiket nézte. Nem értette miért. ~Mi az, Youngie?-kérdezte San, hangja biztonságérzetett sugárzott. ~Érdekel, hogy én neked mi vagyok..-Wooyoung kissé szomorúnak tűnt, ami miatt San szíve összeszorult. San megállt és egy kis mosollyal az arcán Wooyoungra pillantott. ~Az igazat szeretnéd hallani, vagy azt, amit én akarok?-jött egy meglepő kérdés San felől. ~Mindkettőt.-válaszolt Wooyoung egyszerűen, majd minden figyelmét Sanra szentelte. ~Igazából most barátok vagyunk extrákkal.-San a földet tanulmányozta. Nagyon nem kellett volna ezt kimondania. Nem csak neki, de Wooyoungnak is fájt. Wooyoung ajkai egy "o" betűt formáltak, realizálta az előbbi mondat jelentését. ~De én a barátod akarok lenni.-jelenti ki San magabiztosan. Wooyoung egyből Sanra kapta tekintetét és fürkészni kezdte a fiú arcát. Csend telepedett a párosra. San megbánta, hogy ezt kimondta. Azt hitte Wooyoung azért nem válaszol, mert még nem áll készen. Ő meg az előbb konkrétan szerelmet vallott. ~Akkor mindketten ugyan azt szeretnénk.-szólalt meg Wooyoung végül. San mellkasa, mintha tágult volna ezt hallva. Térdei legyengültek, azt hitte összeesik. ~Vörös vagy.-mosolyodott el Wooyoung, ami miatt San csak még jobban elpirult. ~Csak hideg van.-morogta orra alatt San. Wooyoung halkan felnevetett, pontosan tudta, hogy San zavarban van. A fiatalabb egy puszit nyomott az idősebb fiú vöröslő arcára, aki emiatt vigyorogni kezdett. ~Szerencséd, hogy imádlak.-rázta a fejét San. Ezután Wooyoung ajkaira hajolt, egy finom csókot adott a másiknak. Miután elváltak csak egymásra mosolyogtak, nem kellett semmit sem mondaniuk. Egy telefoncsörgés rontotta el a pillanatot. Wooyoung rögtön a zsebébe nyúlt és kiszedte onnan a készüléket. Meglátta apja nevét a telefonon. Egy sóhaj kíséretében vette fel és helyezte füléhez a tárgyat. ~Szia Wooyoung! Mikor érsz haza körülbelül?-hallotta meg apja hangját. ~Szia apa. Nem tudom. Talán egy fél óra múlva.-rántott vállat Wooyoung, ezt a vonal végén lévő személy nem láthatta, de erre Wooyoung nem is gondolt. ~Rendben, de siess.-ezzel le is zárta a beszélgetést Yoonwoo, letette a telefont. ~Akkor jobb, ha megyünk.-San ismét összekulcsolta ujjaikat, és kézenfogva indultak vissza Yunho házához, hogy összepakoljanak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Wooyoung köszönés nélkül lépett otthonába. Egy mosolygó Moonhee várta őt. ~Szia Moonhee!-köszönt a fiatal fiú, örült, hogy újra láthatja a hölgyet. Alig egy hete ismeri, de máris nagyon megkedvelte. ~Szia Wooyoung! Hogy vagy? Milyen volt a hétvége?-dőltek a kérdések Moonheeből. Wooyoung boldogan helyet foglalt a nő mellett a kanapén. ~Remek volt!-csak ennyit tudott mondani, mivel apja ekkor lépett a nappaliba. ~Wooyoung! Végre itthon vagy!-meglepetésére megölelte apja. Wooyoung nem is kicsit volt megilletődve. ~Igazából örülök, hogy mindketten itt vagytok, mert szeretnék mondani valamit.-Wooyoung belekezdett, így tudta, hogy már nincs visszaút. Egy sóhaj után folytatta: ~Ma San és én beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy ideje lenne a kapcsolatunkat egy nagyobb szintre emelni.-ijedten apjára nézett, aki nem tűnt túl boldognak. Egy pillanatra lefagyott, nem merte folytatni. ~És?-Moonhee látta Wooyoung mennyire izgult, így megfogta a fiú kezeit. Wooyoung vett egy hatalmas levegőt. ~San és én együtt vagyunk.-végre sikerült kinyögnie. Moonhee majdnem felsikított örömében. Szemei csillogtak a boldogságtól. Viszont a srác apukája egyáltalán nem tűnt vidámnak. Az ő szemei nem csillogtak, szikrákat szórtak. Nem mondott semmi, elindult és bezárkózott szobájába. Wooyoung és Moonhee ezt mind végignézték szótlanul. ~Ne aggódj, majd kiheveri.-nyugtatta Moonhee a fiatal fiút. Ez viszont nem igazán sikerült, mert Wooyoung túl jól ismerte apját. Tudta, hogy nem lesz egyszerű megbékélnie.. ez nem is kicsit ijesztette meg Wooyoungot.
