ADDICTED || WOOSAN (16+)

==41==

Wooyoung feje majd széthasadt. A fiú azt hitte beleőrül a fájdalomba. Szemei lassan kinyíltak, majd pislogott párat. Hirtelen azt sem tudta, hogy hol van. Az utcán feküdt, nem értette hogyan és mikor is került oda. Felnézett és Sant pillantotta meg, aki szorosan fogta karjaiban.
~Youngie! Úristen jól vagy?!-San egy picit mintha pánikolt volna, ami Wooyoungot egyáltalán nem nyugtatta meg.
~Sannie? Miért vagyunk itt? Mi történt?-a szőke srác nagy nehezen feltápászkodott a földről, fejéhez kapott. Amint elvette kezét azon vére díszelgett. Wooyoung szemei kikerekedtek.
~Kérlek ne haragudj, ez az egész az én hibám..-sajnálkozott San, alsó ajkába harapott. Nem akart barátjára nézni, kerülte a szemkontaktust. Wooyoung meg akart szólalni, de ekkor jelentek meg a többiek.
~Woo!-Yunho villámgyorsasággal rohant legjobb barátjához, át is ölelte őt szorosan.
~San egy idióta vagy! Mondtuk, hogy ne nyúlj ahhoz a rohadt könyvhöz!-veszekedett Seonghwa az említettel. San már így is letörtnek tűnt, viszont mostmár könnyek is gyülekeztek szemeibe.
~Wooyoung meg is halhatott volna, az egész a te hibád!-mostmár Yunho is beszált a veszekedésbe. San könnyei ebben a pillanatban folytak végig arcán. Wooyoung nem bírta ezt tovább, barátja karjaiba rohant. Utálta, ha San sír.
~Ne haragudj.. kérlek..-San hangja elvékonyodott, folyamatosan csak szipogott. Wooyoung simogatni kezdte a fiú hátát, hátha lenyugszik.
~Fiúk, induljunk vissza. Megszereztük azt, amiért jöttünk.-parancsolt Hongjoong, így a csapat elindult Seonghwahoz. Yunho egész út alatt gyilkos tekintetekkel illette Sant, amit San maga is észrevett. Wooyoung végig szorosan fogta San kezét, egy másodpercig sem engedte el. Eközben próbálta jelezni Yunho felé, hogy fejezze be. Még Mingi is felfigyelt a két fiú közötti feszültségre, emiatt párszor suttogott Yunho fülébe, próbálta rávenni, hogy nyugodjon meg. De Yunho valamiért nem tágított, rendkívül dühös volt, és úgy látszik ebből nem is enged. San szomorúan sétált, élettelen arckifejezése szíven szúrta Wooyoungot. Fogalma sem volt, hogy mi a franc történt, ami miatt ez az egész helyzet kialakult. Miután végre elértek Seonghwa házához eldöntötte, hogy rákérdez.
~Oké, mostmár valaki elmondaná, hogy hogyan kerültem az utcára? És San milyen könyvet akart?-dőltek a kérdések Wooyoungból, de senki sem válaszolt egyből. Yeosang volt az, aki sóhajtott egyet.
~Elmentünk a suli elhagyatott részéhez, azon belül a régi könyvtárba. San el akart venni egy könyvet, te figyelmeztetted, hogy ne tegye, de mégis levette a polcról. Az egész könyvtár összedőlt utána, pont, hogy ki tudtunk téged menteni.-mesélte el röviden Yeosang, próbált mindent érthetően elmagyarázni. Wooyoungnak beugrott pár kép, ahogy a suli felé mennek, és egy könyvtár, de semmi több. Seonghwa Wooyoung mellé állt és egy vizes rongyot rakott a homlokára. Ez csípte Wooyoung sebét, így a szőke fiú felszisszent. Tekintete az ajtó mellett ácsorgó Sanra tévedt. Arca beesett volt, könnyei még mindig folytak.
~Remélem nem azon gondolkozol, hogy megbocsátasz neki.-szólalt fel Yunho, szemei szikrákat szórtak. Wooyoung a fejét rázta csalódottan.
~Majd én ezt eldöntöm, de köszi.-kezdett elege lenni Yunho utálkozásából. Megérti az aggódást, de ez már túl sok. Mindenki követ el hibákat, San sem különb. A srác így is szörnyen érzi magát, nem kéne még rátenni.
~Wooyoung! Majdnem megölt téged, és ez nem az első alkalom! Miért bocsátanál meg neki?!-akadt ki Yunho teljesen, emiatt hangját is megemelte.
~Azért, mert például szeretem?!-kiáltotta el magát Wooyoung, ezután csönd lepte be a szobát. Wooyoung rá ébredt, hogy mit mondott, mondjuk most már teljesen mindegy volt. Ijedten Sanra pillantott, aki végre hajlandó szemeibe nézni. Mintha egy halvány mosoly játszadozott volna arcán, de Wooyoung képtelen volt megmondani a félhomály miatt.
~Ahogy gondolod..-rántott vállat Yunho, majd kiviharzott a házból. Mingi aggódva rohant utána. Hongjoong a fejét fogta, nem tudta hogyan tudná ezt megoldani. Nem akarta, hogy a csapat tagjai ne jöjjenek ki egymással.
~Később találkozunk, én hazamegyek.-jelentette ki Wooyoung, megfogta San kezét és elindult haza. San továbbra is szótlanul sétált mellette, fogalma sem volt mit mondjon.
~Köszönöm..-ennyi csúszott ki száján, ami miatt Wooyoung megállt és csodálkozva bámult rá. San őszintén elmosolyodott, ami könnyeivel keveredett. Most Wooyoung vált szótlanná, de azért ő tudta hogy reagáljon. Egyből átölelte barátját, aki viszonozta kedves gesztusát. San hirtelen megérezte azt, hogy Wooyoung jéghideg, mellé remegett is. Nem volt kérdéses, a fiú nagyon fázott. Nem csoda, hisz körülbelül mínusz tíz fok lehetett. San hezitálás nélkül gyorsaságát használva elvitte a fiút. Amint Wooyoung szobájában voltak a szőke fiú sóhajtott egyet.
~Még mindig vacogsz..-állapította meg San, újból magához ölelte barátját. San ilyenkor ad hálát, hogy dampír és képes testhőmérsékletét irányítani. Nem mellesleg élvezte, hogy ölelgetheti az előtte álló srácot. Wooyoung hirtelen becsúsztatta kezeit San pólója alá. A magasabb fiú nem is picit lepődött meg. Wooyoung felemelte fejét és elmosolyodott.
~Még te mondtad, hogy a pólód alatt melegebb van, én csak kihasználom.-húzta fel egyik szemöldökét a srác játékosan, San halkan kuncogott egy kisebbet.
~Hihetetlen vagy..