ADDICTED || WOOSAN (16+)

==35==

~Jung Wooyoung!-rontott be a szobába Yunho, szemei tükrözték kíváncsiságát. Wooyoung egy picit megugrott, de kezd hozzászokni ehhez.
~Minek üvöltözöl?-húzta fel egyik szemöldökét a szőke fiú, Yunho közben lehuppant mellé az ágyra. A magasabb srác arcára egy perverz vigyor ült ki, ami miatt Wooyoung rájött, hogy mire gondol a másik. Egy sóhaj hagyta el ajkait.
~És? Furulyáztál is?-kérdezte Yunho, ezt Wooyoung nem tudta hova tenni. Az idősebb látta a fiú zavarodottságát, így kezét oda-vissza húzogatta szájától, amit kinyitott. Ezzel vizualizálva gondolatát.
~Jézusom Yunho! Nem szoptam le!-kiáltotta el magát Wooyoung, amit nem így tervezett, csak úgy kijött. Yunho elnevette magát.
~Pedig azt nagyon szeretik!-bólogatott párat, mintha egyetértene magával. Wooyoung alsó ajkába harapott.
~Tényleg?-Wooyoung hangja kicsit elhalt volt, de hallani lehetett, hogy tényleg érdekli a válasz. Yunho ismét bólogatott párat. Wooyoung tördelni kezdte ujjait, miközben elveszett gondolataiban.
~Szerinted csinálnom kellett volna?-szólalt fel Wooyoung hirtelen, ami miatt Yunho kuncogott egyet.
~Lehet, de később is megteheted. Még ráérsz, csak most kezdted a dolgot.-nyugtatta barátját Yunho. A fiatalabb felsóhajtott, utána eldőlt az ágyán. Nézte a plafont gondolkodás közben.
~Woo ne rágódj ezen, tanácsként mondtam. De ha odajuttok nyugodtan kérdezd meg Sant hogyan kell, biztos segíteni fog.-Yunho is hátradőlt és Wooyoung felé fordult. Mindenáron próbálta őt biztosítani arról, hogy nincs hova sietnie. Wooyoung arcára került egy kisebb mosoly.
~Oké, remélem menni fog.-egy újabb sóhaj jött ki a fiúból.
~Menni fog, ne aggódj!-Yunho vidáman átölelte az alacsonyabbat, Wooyoung boldogan viszonozta az ölelést. Így feküdtek egy darabig, ez a kis jelenet emlékeztette őket gyerekkorukra. Amikor még csak ők ketten voltak a világ ellen. Az ember csak ilyenkor realizálja, hogy mennyi minden változott az élete során, de ez mind hiába. Pont a sok változás miatt ilyen boldogok. Yunhonak, viszont eszébe jutott a Minwoo ügy. Még mindig aggasztja a dolog, legszívesebben most azonnal elmondana mindent legjobb barátjának, de tudja, hogy ezt nem teheti. Meglátása szerint Sannak kell ezt megtennie, hiába fáj neki. Wooyoungnak és Sannak együtt kell ezt leküzdeni, nem külön. Yunho abban reménykedett, hogy Wooyoung nem haragszik meg Sanra, sőt, egyikőjükre sem. Hiszen ők is tudják az igazat Mingivel. Mintha San érezte volna, hogy Yunho rá gondol, egy üzit kapott a sráctól. Azt írta, hogy találkozzanak, de úgy, hogy Wooyoung ne tudja meg.
~Ki az?-érdeklődött Wooyoung. Yunho zsebre rakta telefonját, majd felállt az ágyról.
~Anya írt, hogy menjek haza, biztos segíteni kell valamit. Hétfőn talizunk, Woo!-még egy utolsó ölelést adott a másiknak, utána rohant San háza felé. Yunho megígérte magának, hogy rábeszéli Sant arra, hogy mondják el az igazat. Képtelen tovább hazudni, legfőképp Wooyoungnak. Most, hogy már az is kiderült, hogy varázsló, semmilyen titkot sem akar rejtegetni legjobb barátja elől. Yunho kopogás nélkül lépett a házba, San és Mingi egyből felkapták fejüket.
~Nagyon remélem, hogy azon töröd a fejed, hogy hogyan mondjuk el Wooyoungnak az igazat!-kezdett bele Yunho, de nem úgy beszélt, mint a tipikus srác, akit ismertek. Dühösnek és csalódottnak tűnt.
~Ha már arra volt eszed, hogy megdugd, akkor arra is legyen, hogy elmondj neki mindent! Ő bízik benned, San! Neked adta a szüzességét, úgyhogy most szépen kitalálsz valamit!-üvöltözött Yunho, amit San és Mingi csodálkozva hallgatott végig. Még sosem látták őt ilyennek, vagy legalábbis nagyon ritkán.
~Yunho, kérlek nyugodj meg!-Mingi rögtön felállt és átkarolta barátja derekát, miközben egy puszit nyomott a fiú arcára. Yunho vett egy mély levegőt, muszáj nyugodtnak maradnia. San is felállt a kanapéról.
~Ezért hívtalak ide titeket, Wooyoungnak tudnia kell mindent. De nem csak én akarom elmondani! Ti is benne vagytok a dologban, szóval jobb lenne, ha mind ott lennénk. Wooyoungnak is jól esne szerintem.-magyarázkodott San. Yunho végre lenyugodott, így bólintott egyet. Végülis Sannak igaza van. Mind részesei a történetnek, így együtt kell ezt megoldaniuk. Beszélgetésüket a ház csengője zavarta meg. San zavarodottan ment az ajtóhoz és nyitotta ki azt. Nagyon meglepődött, mikor Wooyoungot pillantotta meg. Az alacsonyabb fiú szemei vörösek voltak a sírástól, arcára rászáradtak könnyei. Mellé egy kicsit lihegett is, elég valószínű, hogy futott idáig. San aggódva ölelte át barátját. Wooyoung egy darabig csak egyhelyben állt, de egy idő után erőszakosan ellökte magától Sant.
~Youngie? Mi a baj?-San ismét próbált közel kerülni a fiúhoz, de ő csak hátrált.
~Ne érj hozzám!-kiáltotta el magát Wooyoung, könnyei ismét folyni kezdtek. San meghökkent, nem is kicsit, egy értetlen arckifejezéssel bámulta az előtte lévőt.
~Miért hazudtál..?