Wooyoung forgolódott az ágyában. Fogalma sem volt, hogy miért, de nem akart felkelni. Nem tudta mennyi az idő, akkor nem is igazán érdekelte. ~Wooyoung..-valaki suttogta fölötte nevét. Nagyon ismerősen csenget Wooyoung számára. Szinte túl ismerősen. A hang hallatán összegömbölyödött takarója alatt. Egy kis labdát formált testével. A személy fölötte kuncogott rajta. ~Wooyoung. Kelj fel, kérlek!-Wooyoung megérezte valaki kezét felkarján. Egy sóhaj kíséretében kinyitotta szemeit. Amint ez megtörtént egy vigyorgó Sant pillantott meg maga fölött. Szemei kikerekedtek. ~S-San?-pislogott párat. Próbálta elhitetni magával, hogy csak álmodik. ~Jó reggelt! Ideje felkelni, nem gondolod?-San megfogta Wooyoung vállait és felhúzta a fiút ülő pozícióba. ~Mennyi az idő?-fordult a falon lévő óra felé Wooyoung. Meglátta, hogy már dél is elmúlt. ~Ennyit aludtam?!-pattant fel az ágyról. Szinte rohant a szekrény felé. A nagy sietségben leesett egy póló az egyik polcról. Wooyoung megfordult, hogy felvegye, de San már nyújtotta felé a ruhadarabot. Wooyoung eléggé meglepődött. Ennek ellenére elfogadta. De San nem engedte el a felsőt. Ehelyett, amint Wooyoung ráfogott rántott egyet kezével. Emiatt Wooyoung előre esett. San reflex szerűen a szőke srác derekára fogott. Mindkettőjük mellkasa találkozott, pont úgy, mint orruk. Wooyoung arca természetesen égni kezdett az érzéstől. Viszont most először olyan volt, mintha San is zavarban lett volna. Fülei pirosak voltak, miközben Wooyoung arcát fürkészte. Erre természetesen a fiatalabb is felfigyelt. Megformálódott benne a kérdés, hogy mégis mi fog most történni. Semelyikőjük sem mozdult egy centimétert sem. Wooyoung nem értette. Miért húzta őt ilyen közel, ha csak bámulja? Azt távolról is lehet.. Mintha San a gondolataiban olvasott volna, úgy hajolt egy kicsit előre. Wooyoung szíve ezen a ponton már ki akarta törni a bordáit. Saját magát is meglepte azzal, hogy viszonozta San mozdulatait. Megérezték egymás leheletét ajkaikon, ami azt jelentette, hogy veszélyesen közel vannak egymáshoz. San hirtelen megállt, majd egy lépést hátrált Wooyoungtól, aki nem értette, fogalma sem volt mi történt. ~Wooyoung!-nyitott be apukája a szobába. A szólított fiú egyből ráébredt, hogy San miért hátrált el tőle. Egy mosolyt erőltetett arcára és apjára nézett. ~Nem hiszem, hogy ma már találkozunk! Jó szórakozást a buliban. Tartsd észben, hogy nincs semmi pasizás!-emelte fel mutatóujját az apuka szigorúan. Wooyoung orcája ismét vörössé vált, közben egy pillantást vetett Sanra, aki halkan nevetni kezdett. ~Apa! Ne égess le!-hisztizett Wooyoung. A férfi a szemeit forgatva elhagyta a szobát. ~Szóval nem pasizhatsz.-szólalt fel San. ~Kár..-tette hozzá, majd kacsintott egyet. Wooyoung ledermedt ettől. Mintha lábai a földbe gyökereztek volna. ~Lent megvárlak a többiekkel.-mondta San, utána ő is elhagyta a helyiséget.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
A négy fiú vidáman sétált a nagy bevásárló központban. Igazából Yunho húzta őket minden felé. A srácot minden érdekelte. Az összes ruha boltba be akart menni, a többiek, pedig csak követték őt. ~Yunho, én elmegyek mosdóba. Kérlek álljunk meg egy kicsit.-könyörgött San hisztisen. Yunho pár másodpercig biggyesztette ajkait, de végül úgy döntött, hogy egy kis pihenő senkinek sem árthat meg. ~Szerintem én is veled tartok.-bólintott egyet, utána elindult San után a mosdók felé. ~Te jössz, Wooyoung?-érdeklődött Mingi, mire Wooyoung csak a fejét rázta. ~Itt várok.-egy halvány mosoly került arcára, amit Mingi viszonzott. Mingi is a mellékhelyiség felé vette az irányt. Wooyoung egy falnak dőlt, így várt barátaira. A közelében lévő kirakatokat nézegette, hátha megtetszik neki valami, de nem. Semmi sem nyerte el tetszését. ~Szia! Egyedül vagy?-egy egész magas srác került elé. Wooyoung felvont szemöldökkel pillantott rá. A fiúnak szőke tincsei kissé barna szemeibe lógtak, de nem úgy nézett ki, mintha ez zavarná. ~Úgy látom magányos vagy. Gondoltam kicsit ismerkedhetnénk.-az ismeretlen próbált mosolyogni, viszont ebből csak egy elmebeteg vigyor lett. Wooyoungnak fogalma sem volt mit kéne tennie. Ledermedve állt egyhelyben, bociszemekkel nézte az előtte állót. ~Sokat vártál kicsim?-karolta át valaki Wooyoung derekát. Egyből a személyre pillantott, így Sannal nézett farkasszemet. Csodálkozva bámulta az idősebbet. Nem is kicsit jött zavarba a becenév hallatán. De valahogy mégis jó volt ezt Santól hallania. ~Te meg ki vagy, és mit akarsz?-San egy rideg tekintettel kísérve fordult az ismeretlen sráchoz. San nem tudta megmagyarázni, hogy mi ütött belé. Amint meglátta, hogy Wooyoung egy random fiúval van, mintha elvesztette volna az irányítást. Torka kiszáradt, míg mellkasában is megjelent egy furcsa érzés. San pontosan tudta, hogy mi ez, csak azt nem értette, hogy miért pont Wooyoung miatt válik féltékennyé. Miért lépett egyből közbe? A teste miért reagált előbb az agyánál? Mostmár teljesen mindegy volt, mivel már rég Wooyoung derekát szorongatta. Közel tartotta magához a fiatalabbat, egy papírlap sem fért volna közéjük. ~É-Én.. b-bocsánat! Ne-em tudtam, hogy a srác f-foglalt.-dadogott az ismeretlen, utána szó szerint elrohant onnan. ~Beszari.-forgatta szemeit San. Wooyoung San kezére pillantott, ami derekán pihent. A vér egyből felszökött arcába, nem tudott ellene tenni. ~S-San, mostmár elengedhetsz.-motyogta Wooyoung. San egy elégedett mosolyt villantott. ~Miért? Nekem tetszik így.-rántott vállat játékosan. A válasza egyáltalán nem segített Wooyoungon. A fiú szerencséje csak az volt, hogy Mingi és Yunho épp akkor lépett ki a mosdóból. San egyből elhúzodott tőle, mivel ismerte a párost. Rögtön rákérdeztek volna. Wooyoung még saját magát is meglepte azzal, hogy sóhajtott egyet. Akaratán kívül is csalódottá vált. Hiányolta San érintését..
