~Mehetünk?-Wooyoung csak ennyit hallott. Maga mellé pillantott. San már ott állt és mosolygott. Wooyoung vidáman felállt székéről, majd gyorsan összepakolt. ~Mehetünk.-jelezte San felé, hogy készen van. Az idősebb csak ismét megfogta a fiú kezét, és elindult kifelé. Pont elérték az iskola kijáratát, mikor Mingi és Yunho termett melléjük. ~Hova ilyen sietősen?-kérdezte Yunho érdeklődve. Tudta, hogy a két srác készül valamire. ~Ha nem szálltok le rólunk lekéssük a filmet.-forgatta a szemeit San. Mingi és Yunho egymásra néztek. Arcukon látszódott, hogy meglepődtek. ~Igaz, azt akartam, hogy Wooyoungra hajts. De nem hittem, hogy már randira hívod!-magyarázott Mingi csodálkozva. San csak egy kisebbet nevetett rajta, amitől Wooyoung arcára egy mosoly került. Tetszett neki San hangja.. ~Szerintem neked is ezt kéne tenned. Csak valaki mással.-San Yunho felé biccentett, akinek orcája rózsaszín színben pompázott. Mingi egy gyilkos tekintetet küldött legjobb barátja felé. San ismét szemeit forgatta, utána elsietett barátaitól. Wooyoungot húzta magával. A fiatalabb fiú, pedig csak próbálta tartani a tempót. A hó még mindig hullott az égből. Wooyoung ajkait biggyesztette. Miért pont februárban kezdi el? ~Tessék.-San Wooyoung fejére húzta saját sapkáját. Az alacsonyabb lefagyott. ~De San! Ez a tiéd, meg fogsz fázni.-Wooyoung egyből fejéhez nyúlt, le akarta venni a sapkát. De San megállította. ~Ne aggódj, nem lesz bajom. Neked úgyis jobban áll.-utolsó mondatánál kacsintott egyet a hatás kedvéért. Szép lassan elindultak uticéljuk felé. ~Nem hittem, hogy februárban esni fog a hó.-jegyezte meg Wooyoung, ezzel megtörve a csendet. San hümmögött egyet. ~Szeretem a hóesést. Nehéz ennél szebbet látni. Bár..-nem fejezte be mondatát, csak csöndben maradt. Emiatt Wooyoung kíváncsivá vált. ~Bár?-kérdezett rá egyből. San csak sejtelmesen elmosolyodott, amitől édes kis gödröcskéi is megjelentek. ~Semmi. Rájöttem, hogy szimplán csak rád kell néznem. Szóval mégsem olyan nehéz szép dolgokat találni.-San játékosan vállat rántott. Wooyoung szíve ettől kétszer gyorsabban kezdett el verni, szinte a füleiben is hallotta dobogni. San nagy egyszerűséggel tud flörtölni. Wooyoung nem tudta eldönteni, hogy ennek most örüljön, vagy ne. Azért viszont hálás volt, hogy hideg van. Így annyira nem tűnt fel, hogy totál zavarban van. Arca totál vörössé vált. Végre megpillantották a mozi épületét, ahova be is léptek. A két fiú elindult a vetítőtermek felé. Amint megtalálták a megfelelőt be is mentek oda. A reklámokat már vetítették, így pont időben érkeztek. Nem tehettek róla. Az iskola így végződött. Mindenesetre elfoglalták helyüket. Miután kényelmesen elhelyezkedtek a filmre koncentráltak, ami idő közben elkezdődött. Ismét egymás kezét szorongatták, képtelenek voltak megunni. Egy ideig minden rendben ment. Egészen a film közepéig. San rájött, hogy a jelenet egy autóbalesetet fog mutatni. Wooyoung szerencsére csak egy kis részét látta, mivel San rögtön kapcsolt. Magához ölelte a fiút, közben füleit is befogta. Visszaemlékezett arra, hogy Wooyoung nem bírja az üvegtörést. Igaz, maga San sem, de az ő traumája egyáltalán nem olyan, mint Wooyoungé. A fiatalabb San mellkasába bújt, nem akart a filmre gondolni. Helyette csak vett egy hatalmas levegőt, így érezhette San finom illatát. Az idősebb úgy döntött, hogy jobb lesz kimenni. Felhúzta Wooyoungot székéről, majd kimentek a teremből. Találtak egy kanapét, amire egyből leültek. Wooyoungnak is sikerült lenyugodnia. ~Ne haragudj. Nem tudtam, hogy van benne egy ilyen jelenet.-sajnálkozott San. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy szörnyen érzi magát miatta. Wooyoung csak szimplán elmosolyodott. ~Ugyan már, San! Honnan tudhattad volna? Nincs semmi baj. Egyébként nagyon sokat segítettél azzal az öleléssel, úgyhogy köszönöm.-hálálkodott a fiú, amin San meglepődött. Nem hitte, hogy ennyit számított az az egy ölelés a másiknak. ~Nem megyünk inkább sétálni egyet?-ötletelt Wooyoung, amibe San rögtön bele is ment. Szerencséjükre a hó már nem esett, így boldogan sétálhattak. Elértek a parkba, aminek a közepén egy jégpálya foglalt helyet. Kisgyerekek, sőt felnőttek is nevetve csúszkáltak a jégen. Wooyoung izgatottan rohant a korláthoz. San kuncogott egyet a fiún, el sem hitte, hogy ilyen gyerekes. ~San! Egyszer muszáj jégkoriznunk!-Wooyoung egy kicsit ugrált egyhelyben. ~Én nem igazán tudok korizni.-vallotta be szégyenlősen San, közben Wooyoung mellé állt. A fiatalabb válasza csak egy édes mosoly volt. ~Én segíthetek. Profi vagyok.-fényezte magát Wooyoung, amin San nevetni kezdett. ~Mi lenne a szombattal?-ajánlotta fel San. ~Nekem megfelel. Hívjuk a többieket is?-utalt Mingire és Yunhora Wooyoung. San kettőt bólintott, jelezve, hogy benne van. ~Akkor ez egy dupla randi lesz.-beszéd közben átkarolta Wooyoung vállát. Így nézték tovább a korcsolyázó embereket.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Holnap találkozunk?-kérdezte San, mikor Wooyoung házához értek. ~Persze.-bólintott egyet az alacsonyabb. Felfogni sem volt ideje. San a homlokához hajolt és egy óvatos puszit adott rá. Wooyoung fogadni mert volna arra, hogy szíve tízszer gyorsabban kezdett el verni. ~Szia.-még ennyit hallott Sanból, utána csak az idősebb távoli alakját látta. Annyira lefagyott, hogy nem is érzékelte az idő múlását. ~Nem jössz be?-nyílt ki a bejárati ajtó. Apja állt ott, aki felhúzta egyik szemöldökét. ~Te kémkedtél utánam?-csodálkozott Wooyoung, amire apja nem tudott válaszolni. Igaz volt. Mindent végignézett az ablakból, bár mi mást lehet várni tőle? ~Talán egy kicsit.-vallotta be a férfi, emiatt Wooyoung felnevetett. ~San nem fog bántani, ne aggódj.-nyugtatta apját a fiú. ~Mesélj még erről a Sanról!-kérlelte a férfi, de Wooyoung csak szemeit forgatva felrohant szobájába. Amíg nem hivatalos a dolog inkább nem mond semmit. Nem akart csalódni..
