Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Tizenegyedik fejezet

LARA

-Hellóka.-rongyolt be a szobámba Adri mögötte Lénával Zoéval és Noémivel együtt. 

-Mi történik?-néztem nagyokat miközben felültem az ágyamon.

-Anyukám már mindjárt délután három és te még mindig melegítőben vagy?-teremtett le Adri egyből. 

-Igen, de tulajdonképpen miért vagytok itt és hogy jöttetek be?-még mindig nem értettem igazán a helyzetet.

-Azt csiripelték a madarak hogy valakinek ma randija lesz.-vigyorgott szélesen Zoé.-Amúgy anyud engedett be.-vonta meg a vállát és ült le mellém az ágyra. 

-Igen, lesz, este hétkor.-tisztáztam velük a dolgokat.

-Na és, addig se unatkozol.-mosolygott rám Noémi. Végül az egész délutánt a lányokkal töltöttem, beszélgettünk, filmet néztünk majd segítettek készülődni is. Noémi kivasalta a hajam Léna pedig olyan profi sminket csinált hogy szinte magamra se ismertem. 

-Nem lesz ez egy kicsit sok?-húztam el a számat ahogy belenéztem a tükörbe.

-Most viccelsz?-hitetlenkedett Zoé.

-Szerintem baromira dögös vagy.-méregetett Adri.

-Ő is imádni fogja.-nyugtatott meg Noémi is. Együtt kiválasztottuk a ruhámat is ami végül egy hófehér gyapjú pulcsi, egy hosszú vékonyszárú fekete farmer és a szintén fehér sneakerem lett. Korcsolyázásra tökéletes. 

Végül ott álltam a tükör előtt teljes outfittel és sminkkel az arcomon. Bevallom hogy tényleg tetszett amit láttam. A lányok is elégdetetten figyeltek, tényleg jól végezték a dolgukat. A következő pillanatban kinyílt a szoba ajtóm és Liam állt meg előtte csodálkozva. 

-Juuuj, csajos buli?-vigyorgott a testvérem, mire a többi lány csak unottan bámult vissza rá.-Jól nézel ki hugi.-jött be ő is a szobába és lefeküdt az ágyamra.

-Köszi, de amúgy mit csinálsz?-válaszoltam.

-Már nem is láthatom a húgomat az első randija előtt?-tette keresztbe a kezét és eljátszotta a sértődöttet. Erre csak megforgattam a szemem és ránéztem a telefonomra. Ahogy leolvastam az időt szinte egyből megszólalt a csengő. Összeszorult gyomorral néztem a többiekre.  Liam egy szó nékül kapott az alkalmon és már ugrott is hogy kinyissa az ajtót. 

-Cső tesóm!-hallottam még ahogy köszön miközben én még a telefonomat kerestem.

-Lara!-kiáltott anya a földszintről.

-Baszki hol a telóm.-kerestem kétségbeesetten.

-Várj várj itt van.-kapta fel Noémi az ágyról és nyomta a kezembe. 

-Aztán egyedül gyere haza.-szólt be Adri mire mindenki elkezdett nevetni. Szemet forgatva indultam le a lépcsőn a földszintre ahol már láttam Kristófot Liamet és apát beszélgetni. 

-Tessék kincsem, elkészítettem neked a korcsolyádat.-mosolygott rám anya és a kezembe adta az egyik egyesületis táskámat.

-Köszi anya, legjobb vagy.-adtam neki egy puszit és odaléptem Kristófhoz.

-Szia.-fordult felém vidáman.-Indulhatunk?

-Szia, mehetünk igen.-egyre izgatottabb lettem ahogy haladtunk az ajtó felé. Elvégre ez mégis csak az első randim.

-Vigyázzatok magatokra.-bólintott apa azzal a tipikus tekintetével de tudtam hogy valójában tudja hogy minden oké lesz. Ahogy kiléptünk az ajtón hallottam a lányokat és anyát odabent, mi pedig elindultunk a buszmegálló felé.