Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Tizennegyedik fejezet

LARA

-Lara kincsem.-nyitott be anya halkan a szobába.-Szeretnél ma itthon maradni?-láttam ahogy halványan mosolyog a kevés fényben ami már beszűrődött a szobába. Ez engem is mosolygásra késztetett, jól esett hogy szeretne segíteni nekem.

-Szerintem inkább megyek, de azért köszi anya.-válaszoltam neki összehúzott szemekkel ahogy épp próbáltam felülni az ágyban. Ő csak mosolyogva bólintott egyet, és visszament a földszintre. Ránéztem az órára a telefonomon ami hat órát mutatott, ezért kihasználva azt a plusz időt amivel előbb keltem nyugisan sétáltam be a fürdőbe nem tartva attól hogy a testvérem megint mérges lesz.

Előszedtem pár ruhát a szekrényből amit ma veszek fel, meg kivettem egy tiszta törülközőt a hajamra. Ahogy elhaladtam a fürdőszoba tükör előtt, megálltam egy pillanatra hogy szemügyre vegyem magam. Hát maradjunk annyiban hogy meglátszódott rajtam az elmúlt két nap hatása. A tegnapi másnaposság és mai szomorúság szinte már félelmetes nyomokat hagyott rajtam, ezért jobbnak láttam egyből nekiállni készülődni.

Nyugisan lezuhanyoztam egy kicsit hidegebb vízzel, kimostam a hajam és fogat mostam amiktől kezdtem már ébredezni. Felvettem a kikészített ruhákat, megszárítottam a hajam és összekaptam a táskámat, mással nem is bajlódtam már.

Mindennel együtt lementem a földszintre és beálltam anya mellé segíteni megcsinálni a reggelit. Ezzel el voltunk egy darabig amíg testvérem és apánk meg nem érkezett és szinte egyből meg is ették a ételt. Nagyjából fél óra múlva már Liammel sétáltunk az iskola felé vezető úton.

-Velünk kezdtek ma reggel?-kérdezte hirtelen amivel kirángatott a gondolataim közül.

-Ja gondolom.-vontam meg a vállam.

-Ha gondolod akkor szólhatok az edződnek..-vetette fel csendesen de egyből félbevágtam a mondandóját.

-Nem kell Liam.-mondtam irritált stílusban ezért gyorsan lenyugtattam magam és hozzátettem.-Köszi, de meg leszek.-mosolyogtam halványan rá amit úgy tűnt elfogadott és nem feszegette tovább a témát. Csöndben sétáltunk tovább, mire odaértünk a suliba már mindenki az öltözőben volt szinte.

Mi is gyorsan elköszöntünk, ő elindult az egyik irányba én pedig a másikba. Sietve futottam le a lépcsőkön, és épp beestem mielőtt a lányok már bementek volna.

-Sziasztok.-köszöntem kicsit lihegve ők pedig mind egyszerre köszöntek vissza, és többen meg is öleltek.

-Hogy vagy?-kérdezte kicsit halkabban Míra. Csendben megvontam a vállam miközben elkezdtem kipakolni a ruhát a táskámból.

-Fuckboyok.-zártam le ennyivel a kérdést és próbáltam nem túl idegesnek hallatszódni. Csendben készültem tovább, épp végeztem a hajammal is amikor zenét hallottam a teremből. Kérdőn egyenesedtem fel és néztem a többiekre.

-Új rádió vagy mi.-mondta Csenge. Felvettem egy egyesületi melegítőt a hátamra és felhúztam a térdem alá a zoknimat majd így indultunk be közösen a terembe. Ahogy beléptem az ajtón megcsapott a már jól ismert illat. A labdák illata keveredett a frissen fényesített padlóval, és ettől egyből kitisztult a fejem.

Elszállt a gyomor görcsöm, és alig vártam hogy újra labdát foghassak a kezemben. Az új rádió egész jó hangulatot adott már a bemelegítésnek is, kellemes zenék voltak, pont olyanok amik feltüzelnek és kedvet hoznak versenyezni.

A bemelegítés végére jelent meg az edzőnk, aki csak egy sima átmozgató edzést tervezett a mai napra délelőtt és délutánra is. Amikor végre játékra került a sor én voltam az első aki felpattant és már a csapatok hirdetése közben készültem a szervára. Azért szeretem ezeket a nyugis edzéseket mert itt nem kell bizonyítanom.