Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Tizenkilencedik fejezet

KRISTÓF

-Mizu haver?-jelent meg mellettem Liam a terem felé tartva. Épp történelem órára igyekeztünk mind a ketten. 

-Minden oké.-feleltem egyszerűen ugyanis nem volt semmi új infó amiről mesélhettem volna neki. Kinyitottam az ajtót magam előtt és egyből gyorsan be is léptem rajta nem figyelve hogy ki van előttem, ezért egyenesen bele is ütköztem az illetőbe.

-Fenébe, neharagudj.-szisszentettem fel és azonnal lehajoltam hogy segítsek neki összeszedni a könyveit. 

-Semmi baj.-egyenesedtünk ki mindketten én pedig mégegyszer bocsánatot kértem Noémitől amiért fellöktem őt. 

-Te mindig így veszed le a lányokat a lábukról?-kiáltotta nekem Zoé a terem másik feléből körülötte pedig minden lány felnevetett. Gondolom ezzel a múltkori röpis megmozdulásomra utalt.

-Jól van most vicces voltál.-bólogattam én is nevetve és leraktam a cuccomat egyik padhoz Liam mellé. Leültem a helyemre és elővettem a telefonomat hogy elüssem az időt amíg a tanár megérkezik. 

-Aham, tegnap Derekkel meg a haverjaival voltam.-megütötte a fülemet egy ismerős hang, a beszélgetés témája pedig azonnal felkeltette a figyelmemet. Úgy tettem mintha az instát pörgetném pedig minden idegszálammal azon voltam hogy megértsem miről beszélnek. 

-Úúúú, a magas amcsi?-kérdezett vissza Adri. Lara bólogatott mire mindenki megint elkezdett húúúzni. 

-Őt ismerem.-mondta Csenge.

-Ki nem? Magas afro és nagyon helyes.-bólogatott nagyokat Noémi. Nekem igazából fogalmam se volt ki az a Derek, de már most nem volt szimpatikus. 

-Már megint kavarsz valakivel?-csatlakozott a beszélgetésbe Mira is.

-Nem kavarok senkivel.-jelentette ki magabiztosan Lara.-A fiúkkal csak a gond van.-sóhajtott nagyot. Ouch. Éreztem az élt a hangjában, azt is tudom hogy ezzel rám gondolt. 

-Igazat szól a lány.-értettek ebben mindannyian egyet.

-Még jó hogy Léna nincs most itt.-töprengett Adri és páran ismét elnevették magukat.

-Hát ennek én annyira nem örülök.-dőlt hátra a székkel Liam mellettem hogy rálásson a lányokra, ezzel becsatlakozva a beszélgetésbe. Kapva az alkalmon én is utánoztam őt hogy ne keltsek kínos hangulatot.

-Jólvan erre rögtön rájöttünk.-forgatta a szemeit Lara aki a mellettünk lévő padon ült keresztbe tett lábakkal és a kezein támaszkodott. 

-JóLvAn ErrE rÖgtÖn RáJöttÜnk.-figurázta ki testvérét magas lányos hangot utánozva. 

-Szádra lakat.-vágta rá a lány.

-Vicces vagy, tiédet odaadod?-csípőből ment vissza a válasz.

-Retard vagy, lezárni se tudod.-nevette ki a testvére. Vicces volt nézni ahogy oda vissza oltják egymást.

-Smith testvérek, látszik hogy ikrek vagytok.-szólalt meg ebben a pillanatban a tanár aki valószínűleg egy ideje már ott állhatott az ajtóban. Az osztály egy emberként nevetett fel a két testvért kivéve akik meghúzták magukat és leültek a helyükre. 

Mindig is untam a történelem órákat, igaz a tantárggyal ki voltam békülve de a tanár túlságosan lassan magyarázott. Az óra közepe felé haladva két mondat leírása között a tanárra várva pörgettem a tollat az ujjaim között ami egy óvatlan pillanatban elrepült a kezemből. Leesett a földre a padom mellé, és egyből elkezdtem lehajolni érte de Lara mellettem gyorsabb volt és a kezembe adta.