Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Második fejezet

-Beállt a hátam.-szenvedett már fél órája Anett. 

-Még a hajam is fáj ember.-nyöszörgött Míra is.

-Meg ne haljatok már.-nevettem ki őket, bár be kell vallanom hogy azért én is rendesen elfáradtam. Az első kondis edzésünket a végzős csapat tartotta amolyan beavatásként. Legalább ők élvezték. Már letusolva és átöltözve mentünk ki az épületből. 

-Sziasztok lányok.-köszönt el Zoé először majd őt követve Kriszti Lilla és Bogi is elbúcsúzott, ők mind a másik irányba indultak haza. Mi többiek beszélgetve és jókedvűen fordultunk el jobbra, de útközben a legtöbben leváltak a buszmegállóban vagy utcában. Mire a házunkhoz értem már csak Noémi maradt velem.

-Nem jössz be?-kérdeztem.

-Nevelőapám ma legjobb barát estét akar tartani ami azt jelenti hogy Stranger Things maraton lesz pedig tudom hogy nem is szereti.-forgatta meg a szemét. Nem szereti túlságosan a férfit amiért az anyja miatta vált el az apjával. Pedig szegény ember tényleg mindent meg tesz hogy Noémi kedvében járjon.

-Awww.-mosolyodtam el az ötleten.-Akkor tényleg ne késs el róla.-öleltem meg majd beléptem a házba. Mivel még senki nem ért haza, úgydöntöttem hogy leülök PlayStationozni. Mielőtt bementem volna a nappaliba gyorsan felszaladtam átöltözni. Felvettem egy fekete Nike sportmelegítőt és egy fehér alapon fekete pipás szintén Nike rövidített pólót. 

A hajamat egy laza kontyba fogtam, és lekocogtam a földszintre. Kivettem a hűtőből a maradék melegszendvicset és a tányérral a kezemben kimentem a nappaliba ahol megtaláltam a konzolt. Lefeküdtem a kanapéra, és elindítottam a Red Dead Redemption 2-t miközben megkajáltam. A telefonommal rácsatlakoztam Liam hangszórójára ami a sarokban hevert, és nem zavartatva magam teljes hangerőn hallgattam rajta zenéket.

Nagyjából fél óra múlva épp  zene közben nyomtam a játékot amikor a hátam mögül kilábalásra lettem figyelmes. 

-Lara te vagy az?-ordította Liam valahonnan a folyosóról. Gyorsan kikapcsoltam a zenét a telón és megállítottam a játékot.

-Mivan?-kiabáltam neki vissza. A következő pillanatban egy hangosan röhögő fiútársaság lépett be a nappaliba. Meglepődésem közepette hirtelen nem is tudtam mit reagáljak.

-Óó hellóka.-huppant mellém az egyik srác szélesen vigyorogva miközben egyik kezét átvetette a vállamon.-Szilárd vagyok. És téged hogy hívnak szépségem?-nézett rám sármos tekintettel én pedig annyira leddöbbentem hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.

-Izé...Lara.-válaszoltam kicsit hezitálva.

-Megtiszteltetés, Lara.-megfogta az egyik kezem majd megpuszilta azt.

-Tesó állj le.-szólt közbe Liam és a pólójánál fogva elhúzta tőlem Szilárdot. Közben mindenki becsörtetett a nappaliba.

-Srácok ő a húgom Lara, Lara ők it az idióta Szilárd, Patrik, és Kristóf.-mutatta be egyesével a barátait, én pedig csak ekkor vettem észre hogy az a bizonyos titokzatos srác is itt van matekról. Szóval ő Kristóf. 

-Lara nincs kedved felmenni?-utalt rá Liam hogy jó lenne ha elhúznék, kár hogy ez nem ilyen egyszerű. Beletörődtem inkább, és kicsit mérgesen ugyan de kiléptem a játékból.

-Ne már L, hadd fejezze már be.-nézett rám Szilárd ha jól tudom.-Segíthetek is akár.-csúszott lejjebb a kanapén, és az ölébe invitált.

-Úgy érzem már jó rég nem voltál nővel.-morogtam mire az egész társaságban hangos nevetés robbant ki, még Szilárd is elröhögte magát.