Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Tizenhetedik fejezet

KRISTÓF

Csendben feküdtem a sötét szobában. A nap már halványan kezdett besütni a függöny résein keresztül, alakot adva mindennek körülöttem. Felültem és érdeklődve figyeltem a helyiség minden részére.

Az ágy a szoba közepén volt elhelyezve, előtte egy szekrénysor amiben helyet kapott a tv és egy fésülködőasztal is. Jobbra mellette az ablak alatt volt egy íróasztal ha jól láttam, bal oldalt pedig a nagy fehér ajtó állt bezárva. Gondolataim közül a mellettem fekvő lány mocorgása rántott vissza a földre.

Lenéztem rá ahogy felém fordult, kócos barna haja félig a szeme elé lógott és minden levegővételnél egy kicsit elemelkedtek a homlokától. Halványan elmosolyodtam és hátradőltem az ágyon. Becsuktam a szemem és próbáltam dűlőre jutni magammal. Itt fekszem egy félig ismeretlen lány ágyában egy éjszaka után fél órával iskola előtt.

Félig jó döntésnek tartottam félig pedig utáltam magam amiért nem bírtam uralkodni az érzéseimen. Megpróbáltam kidörzsölni a szememből az álmosságot, és felkeltem a még félálomban lévő lány mellől hogy elinduljak megkeresni a ruháimat. 

-Hova mész?-kérdezte rekedtes hangon.

-Iskolába. Fél óra múlva edzés.-válaszoltam miközben felhúztam a nadrágomat is.

-Fél óra alatt sok mindenre van még idő.-kelt fel egyből az ágyból és állt meg előttem majd elkezdte ismét kikapcsolni az övemet.-óvatosan eltoltam a kezét és megfordultam hogy felkapjam a pólót a földről.

-Nem akarok elkésni edzésről.-válaszoltam tömören és befejeztem az öltözködést is. 

-Nekem mindegy.-vonta meg a vállát bosszúsan és eltűnt a fürdőszobában.-Ne várj meg vagy elkésel.-szólt még vissza mielőtt magára zárta az ajtót. Kellemetlenül megráztam a fejem és kimentem az előszobába. Kezdtem komolyabban rosszul érezni magam ebben a házban és szerettem volna minél előbb eltűnni.

Minden halálosan csendes volt körülöttem, Daniella mondta hogy a szülei nem lesznek otthon pontosan ezért kötöttünk ki nála. Csalódottan elhúztam a számat ahogy megláttam egy polcon a két szülőről egy képet. Boldogan mosolyogtak egymás mellett egy elsőre tengerpartnak tűnő helyen, előttük pedig egy fiatal barna kislány állt.

Gyorsan a hátamra kaptam a táskámat és kiléptem a fénnyel elárasztott utcára. A késő tavaszi időjárásnak köszönhetően kellemesen meleg volt, élveztem hogy már kabátot se kell cipelnem. Ránéztem a telefonomra és realizáltam hogy alig 20 percem van beérni plusz átöltözni ezért gyorsabb sebességre kapcsoltam. 

Épphogy időben értem be a folyosóra ami ekkorra már kongott az ürességtől. Az öltözők felé haladva már hallottam a teremből kiszűrődő hangokat és halk zenét. A lépcsőn sétálva lefelé észrevettem hogy kinyílik a szertár ajtaja ahonnan az edzőm jött ki Laurával együtt.

Utóbbi kicsit zavarba jött hogy láttam őket, de én csak elsietve mellettük vigyorogva felmutattam a két hüvelykujjamat jelezve ezzel a hallgatásomat. Beléptem a nagy barna ajtón a már szintén üres öltözőbe és rekordidő alatt cseréltem át a ruháimat.

Gyorsan felhúztam a sportszáramat a térdemig ahogy beléptem az edzőterembe, ahol megcsapott a már jól ismert illat és hallottam visszhangozni a labda pattogását keveredve a rádióból szóló zenével.

Épp Dua Lipa énekelt belőle ami kicsit elvonta a figyelmemet, ezért nem vettem észre hogy a közelebbi térfélen éppen röplabda megy. Ilyenkor aranyszabály az hogy meg kell várni amíg az egyik fél pontot szerez, de én természetesen a játék kellős közepén kezdtem el sétálni a csapatom felé.

-Vigyázz!-kiáltott rám valaki amire hirtelen felkaptam a fejem és láttam hogy egy röplabda repül nagy sebességgel a fejem felé. Ütött már fejen labda, és annyira megijedtem hogy elmozdulni se tudtam előle. Próbáltam gyorsan eltakarni az arcomat az alkarommal amikor egy szőke lófarkas lány suhant el előttem aki szabályosan ököllel elütötte előlem a labdát ami így a falról pattant vissza a pályára.

A lánynak már esélye se volt szabályosan földet érni, és féloldalas pózban esett a földre egyenesen a rengeteg palack közé amik nagy hanggal gurultak szét körülötte. 

-Baszki épp megmentettél egy agyrázkódástól.-nagyon megkönnyebbültem és azonnal kinyújtottam neki a kezem hogy felsegítsem a földről.-Te jól vagy?

-Aha.-felelte én pedig csak ekkor ismertem fel őt.

-Ne haragudj.-kerekedett nagyra a szemem és nagyon elszégyelltem magam.

-Nem haragszom.-fogadta el a segítségemet és felhúztam a földről.-Csak máskor figyelj kicsit jobban.-megfogta a bal kezét és kiropogtatta a vállát, és azzal a lendülettel vissza is ment a csapattársai közé. Ők folytatták a játékot én pedig a zavaromat próbáltam leplezni ahogy a fiúkhoz értem.

-Még ide se ér de már akciózik.-mondta nevetve Andris. Megforgattam a szemeimet és felkaptam egy kosárlabdát a földről.

-Áh én úgy hallottam éjszaka volt az akció.-karolta át vigyorogva a vállamat Joshua.

-Tényleg Kristóf új nőd van?-nézett rám Dominik is miközben a labdát forgatta a kezében.

-Nincs nőm.-jelentettem ki magabiztosan.-Még "nem áll készen egy kapcsolatra".-tettem idézőjelbe a mondatom második felét.

-Akkor nem is történt semmi?

-Hát azért azt nem mondanám..-húztam el az utolsó szót mire elismerően megveregették a vállamat.

-Kötöttségek nélküli szex.-szólalt meg Szilárd is és a kezében fogott kosárlabdát egy laza mozdulattal kosárra dobta ami csont nélkül bement.-Legjobb.-fejezte be. Amit mondott egyébként nem volt hülyeség de engem már a gondolata se vonzott igazán Daniellának főleg a reggeli dolga után. 

-Jaja.-le akartam zárni a témát. 

-És akkor most szabad a pálya?-állt meg mellettünk Andris. Először nem tudtam mire gondol, csak amikor a másik oldalon játszó lányok felé biccentett. 

-Akadjatok már le a húgomról.-sóhajtotta Liam majd egy tökéletes három pontos dobált hajtott végre. 

-Nyugi haver, én sose csinálnék vele semmit.-tette Szilárd a kezét a vállára. 

-Jajj ne kamuzz már, vinnéd te is egyből ahogy lehet.-vágta rá egyből Dominik, erre pedig már nem kapott választ viszont Szilárd a kezében tartott kosárlabdát felé hajította. Mind elnevettük magunkat. 

-Nem érdekel ki vinné meg ki nem, szálljatok le róla.-ismételte megint Liam. 

-Jól van tesó neked könnyű egy ilyen lánnyal.-forgatta a szemeit Joshua. Liam büszke mosollyal az arcán dobta el megint a labdát. Erre az arcra én is elmosolyodtam, jól esett tudni hogy a legjobb barátom boldog. Azok alapján amit hallottam Lénáról valóban okozott pár kellemes percet a fiúnak. 

-Na srácok!-jelent meg mögöttünk az edzőnk.-Mindenki jöjjön ide.-mondta a kis tábláját a kezében fogva, és kezdődhetett az edzés.