Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Hetedik fejezet

KRISTÓF

-Sziasztok, gyertek gyertek.-invitáltam be pár újabb vendéget a lakásba. Liam megbízott hogy nyugodtan engedjek be mindenkit. Kevesebb mint pár óra alatt olyan bulit csinált, eredetileg a lányok első győzelmére de azóta inkább csak egy nagyobb házibuli lett belőle. Voltak lézerek hangulatfény es egy egész DJ pult is, valamelyik végzős keverte a zenét. És nem utolsó sorban sok alkohol. 

-Szia Kristóf.-köszönt rám egyszerre több lány akiket eddig még sosem láttam. Nem vagyok az ivás híve főleg apám miatt, de vannak alkalmak amikor kifejezetten jól esik. 

-Sziasztook lányok.-üdvözöltem őket én is még mielőtt tovább sétáltak volna. Elég tömeg volt mindegyik, ugyanaz a hajszín ugyanolyan ruha és smink. Ahogy ilyen mély dolgokon gondolkoztam bele akartam kortyolni a kevert whiskymbe ami akkorra már rég kiürült. Beléptem a konyhába hogy töltsek magamnak egy újabb pohárral.

-Csá haver.-ütögette meg a vállamat egyik csapattársam.

-Cső, Andris?-úgy rémlett mintha másik haverommal láttam volna őket.

-Egy magas szőkével láttam felmenni valamelyik vendégszobába.-vonta meg a vállát.

-Az igen, hamar kezdődik neki az este.-biccentettem annak ellenére hogy nekem nem voltak ilyen terveim a mai estére.

-Ja, tudod milyen, most majd megint hetekig fogja mondogatni hogy mekkora király.-forgatta a szemeit. A dübörgő zene kicsit elnyomta a hangját, pedig így is messze a konyha a legcsendesebb hely a fenti szobákon kívül. A szülők és a két testvér szobáit még a vendégek előtt bezártuk a biztonság kedvéért, túl sok értékes tárgy van ott. Apropó testvérek, egyiküket se láttam még az este folyamán. 

-Átmegyek a többiekhez inni, jössz?-néztem Tomira.

-Nem köszi szerintem kimegyek cigizni.-biccentett és elindult a hátsó ajtó fele. Átvágtam a tömegen a nappaliba menet abban reménykedve hátha találok egy ismerős társaságot azonban most se jártam sikerrel. A szemem sarkából észrevettem Liamet ahogy a lépcsőn fut felfelé, aminek nagyon megörültem és én is elindultam utána. 

Már kezdtem kicsit unni magam a sok ismeretlen arc között. Felmentem a lépcsőn és befordultam a szobák közé, és ahogy észrevettem a barátomat ledöbbentem. A fal mellett állt, egy viszonylag alacsony barna lányt préselt hozzá amit ő úgytűnt hogy nagyon is élvezett. Nem akartam őket megszakítani semmiben, megfordultam és vissza akartam menni a földszintre. 

Egy pillanatra még visszanéztem hátha sikerül felismernem a lányt, amikor kinyílt előttem egy ajtó én pedig egyenesen nekimentem. 

-Basszameg!-hallottam ahogy felszisszen valaki, de nem láttam hogy ki mert egyből az arcomhoz kaptam a kezem.

-Uhh.-lassan elvettem előle ahogy realizáltam hogy meg a poharamat is elejtettem amiből az összes whisky a pólómon landolt.

-Kristóf!-mondta valaki a nevem majd ráfogott a kezemre.-Jól vagy?-ismerős volt a hangja ezért letettem a kezeimet hogy lássam ki ütött meg az ajtóval. 

-Aha semmi baj.-válaszoltam Larának mint végül kiderült.

-Én hibám volt bocsi.-nézett rám hatalmas szemekkel, amin elmosolyodtam.

-Minden oké, megmaradok.-válaszoltam mire ő is elmosolyodott.

-Oof, ez whisky?-mutatott a pólómra ami hidegen ragadt rám.

-Aha.-húztam el a számat, azt még meg akartam inni. Hirtelen valami nagyot puffant mögöttünk mire mindketten odakaptuk a fejünket. L időközben felkapta a lányt aki összekulcsolta lábait a dereka körül, és így próbáltak meg bejutni a szobába.