Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Huszonötödik fejezet

KRISTÓF

Erősen el kellett gondolkoznom mire érthette Lara az előző mondatát. Maga mögé mutatott egyenesen a kocsibeállóra. Még mindig értetlenül álltam előttük, ő pedig csak megforgatta a szemeit.

Megfordultak és elindultak az említett hely felé. Lara egy jól időzített ugrással felugrott és elkapta a tető egy részét, majd elég tapasztaltan felkapaszkodott rá. Ekkor esett le nekem hogy mit is terveznek valójában. Odament az ablakhoz amit kívülről kinyitott, a másik oldalán pedig már Noémi mosolygott.

-Helló szivem, akkor mégis bulizunk ma?-vigyorgott szélesen, én pedig segítettem felemelni Lénát hogy a kevésbé magas lánynak is sikerüljön bejutnia a szobába. Én nem szerettem volna ezzel kínlódani, nem is voltam benne biztos hogy elbírna-e egyáltalán a vékony lemez.

 Visszamentem az ajtón a hálószobába, ahol a hangosan bulizó tömegben alig találtam meg Szilárdot. Kicsit arrébb ráncigáltam őt a társaságtól.

-Mivan már haver?-rántotta ki a kezét az enyémből.

-Bármi történik, semmiképp se engedjétek Liamet az emeletre.-jelentettem ki halál komolyan.

-Mi? Miért?-értetlenkedett a fiú. 

-Nagyon fontos tesó, csak fél óra valahogy oldjátok meg.-egészítettem ki magam ő pedig bólintott egyet. Vissza sétált a többiekhez én pedig felsuhantam az emeletre úgy hogy véletlenül se vegyen észre senki.

Kicsit furán vette volna ki magát hogy Liam nem mehet az emeletre én pedig ott vagyok a testvérével. Benyitottam Lara szobájába ahol már hatalmas sürgés forgás ment. Léna halálos csendben ült a tükör előtt a lányok pedig körülötte pörögtek. Időközben megérkezett Adri is aki már a sminket csinálta, Noémi a haját fonta Lara pedig a szekrényéből dobált ki sorra mindent.

-Fenébe egy olyan ruhám sincs ami a te méreted lenne. Mert nyilván több mint 170 centire kellett nőnöm két év alatt a semmiből.-mérgelődött.

-Nem hogy örülnél neki, máskülönben nem játszhatnál ilyen kiváló feladó mellett.-válaszolt neki csípőből Adri amire mindannyian felnevettünk.

-Én tudok segíteni esetleg valamit?-kérdeztem a lányoktól.

-Aha, gyere és fogd meg a haját így.-mutatta egyből Noémi én pedig pattantam is.-De nagyon óvatosan, ha szétesik elölről kell kezdenem.-tett rám még nagyobb nyomást a lány. Végül sikerült pont úgy tartanom ahogy kellett, és Noémi elkészült vele. Baromi szép lett, csomó fonat került bele és különleges kinézetet adott a lánynak.

-Baszki ez már művészet.-tátotta a száját Adri és Lénán is látszott mennyire tetszik neki.

-Na végre!-kiáltott fel hirtelen Lara a szekrénye aljából diadalittasan. Lassan kibújt belőle és egyik kezében felmutatott virágos mintájú fekete blézert, a másikban pedig egy szoknyát. 

-Szerintem ez pont jó méret lesz de ha felveszed úgyis kiderül.-nyújtotta oda neki.-Van fekete melltartód?-kérdezte és pillanatok alatt kellemetlenül éreztem magam a szituációban.
-Hát most nálam nincs.-válaszolta kicsit kétségbe esetten.

-Ajj abból meg főleg nem lesz méretben csak fordított okok miatt.-nevetett fel szenvedősen míg a másik két lány alig bírta a nevetést. Lara visszament a szekrényéhez és folytatta az előbbi tevékenységét.

-Szerintetek nem lesz kínos ha csak így lesétálok?-húzta el a száját Léna.

-Egy percig nem fogja bírni hogy ne menjen oda könyörögni neked.-forgatta meg a szemeit Adri aki már biztos ismerte a sztorit és látszott rajta hogy meg is van róla a véleménye.