Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Huszonegyedik fejezet

KRISTÓF

Büszkén álltam az üdvar közepén a saját csapatom / évfolyamom között. Az igazgató a szokásos év végi beszédét tartotta. Értékelte az év történéseit, a jó átlagokat és kiváló sporteredményeinket. A végzősők idén megnyerték az országos bajnokságot és diákolimpiát, tőlük is elköszönt pedig ők már rég leérettségiztek.

Kiemelte hogy a fő célunk továbbra is az Európa Bajnokságba való bejutás ami kézilabdából már majdnem sikerült, de az olaszok szoros meccsen ejtették ki a felettünk járókat. Minket ez nem igazán érintett még, elvégre csak az első évünk a négyből.

Kezdtem kicsit unni magam a nap pedig már tűzte a hátamat ami fehér ingben nem igazán volt szerencsés. Nagy nehezen a végére ért az igazgató a papírjának, és kimondta a várva várt mondatot.

-Ezennel a 2019/2020-as tanévet lezárom.-fejezte be és mosolyogva nézte a mi reakciónkat ahogy megtapsoltuk.-Természetesen mindenki hivatalos az idei tanévzáró bulira, nyolckor találkozunk.-tette még hozzá amivel sikerült kicsit összezavarni minket mivel erről senki sem szólt.

-Minden tanév végén megrendezik, a tornateremben felállítanak egy dj pultot.-magyarázta el a történéseket az edzőnk.

-Ti jöttök?-néztem körbe a társaságon.

-Hogy a fenébe ne.-vigyorgott Andris és Dominik, de a többiek is egyetértően bólogattak. Hát akkor úgy néz ki ma ilyen alkoholmentes buliba megyünk. Az évzáró végével már nem volt több dolgunk a suliban, ezért mindenki szétszéledt és elindult haza pihenni esetleg készülődni estére. 

Én nem akartam túlgondolni ezt az egészet, szóval csak átcseréltem a fehér ingemet egy fekete kicsit vastagabb farmerszerű felsőre, és egy térdénél szaggatott sötétebb árnyalatú farmernadrágot vettem fel alá. 

-Szia bátyus!-köszönt nekem kishúgom Lili ahogy lesétáltam a lépcsőn és egyből megölelt.

-Szia törpe.-mosolyogtam és megsimogattam a tejfölszőke haját. Visszaült a konyhapulthoz és kezébe vette a két kis játékfiguráját amivel játszott.

-Kristóf!-szólt anya aki az emeletről robogott le, hivatalos alkalomra kiöltözve egy táskával a kezében.-Tudnál ma vigyázni Lilire? Ügyvédhez kell mennem.-nézett rám kérdőn miközben folytatta a pakolászást a táskájában.

Egy fanyarú kifejezés ült az arcomra ahogy meghallottam az ügyvéd szót. Fél évvel később ahogy anya bejelentette a válást még mindig harcolt apámmal a házért és a többi ingóságért. Még aznap kipakolta őt anyám amikor megint részegen jött haza, azóta nem kíváncsi ránk. 

Eleinte nagyon nehezen viseltem, sok butaságot csináltam ráadásul rájött még Daniella is erre akit azóta se lehet lerázni. Egyedül az vigasztal hogy ez jelentősen megnöveli anya esélyeit arra hogy mindent nyerjen, Lili pedig sokkal boldogabb mióta nincs itthon apánk.
-Nyolcra megyek vissza a suliba.-szóltam neki gyorsan.

-Legkésőbb hétre de szerintem még előbb itthon leszek.-válaszolta és már lépett is ki az ajtón. Hallottam hogy beindítja az autót és kiáll a garázsból.

-Oké, akkor nézzünk valamit.-tanácsoltam Lilinek és mindketten leültünk a kanapéra a tv-t pedig bekapcsoltuk valami mesére. Lili ámulattal nézte, én elővettem a telefonomat és különböző social media felületeket pörgettem.

Nagyjából negyed óra múlva épp Instagramon ütöttem el az időt amikor a semmiből megcsörrent a telefonom. Liam arca bukkant fel a képernyőn én pedig szinte egyből rányomtam a zöld gombra.

-Csá haver, gyere át itt vannak már a többiek is.

-Nem tudok, húgomra vigyázok.-mondtam, és akármennyire szeretem a húgomat szívesebben mentem volna át.