Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Harmincötödik fejezet

LARA

Az ébresztőóra fülsüketítő hangja rángatott ki az édes álmaim közül. Miután jól hallhatóan kinyomtam a mellettem lévő komódon pihenő telefonomat, leeresztettem a kezemet és így félig lelógva az ágyról pihentem még néhány percet. 

Mielőtt visszaaludtam volna, erőt vettem magamon és felültem az ágyban. Vagyis próbáltam volna, amikor egy kart éreztem a derekam körül ami szinte rögtön visszarántott a takaró alá. Kristóf mellkasán találtam magam, és bármennyire szívesen maradtam volna így, nyomasztott a tudat hogy bizony iskolába kell menni. 

-Jó reggelt.-hallottam a barátom hangját, ami sokkal mélyebb és rekedtesebb volt mint amúgy jelezve ezzel hogy ő is most kelhetett fel. Ismét akármennyire szexinek találtam a kócos félmeztelen Kristófot, ismét eszembe jutott a gondolat, hogy iskolába ettől függetlenül is menni kell. 

De néhány perc késést hajlandó vagyok bevállalni ezért a néhány plusz pillanatért. Visszahajtottam a fejem a mellkasára és az egyik kezemmel apró köröket rajzolgattam a mellkasára. 

-Jó reggelt.-hümmögtem én is köszönésképpen, és ismét lehunytam a szemeimet. A fiú átkarolta a vállamat a hozzám közelebb eső kezével és szorosabban ölelt magához, aminek hatására ismét majdnem elaludtam. Mielőtt ez megtörténhetett volna, egy hatalmas erőt vettem magamon és ismét megkíséreltem a felülést, ezúttal azonban nem tartott vissza semmilyen erő. 

Az ágy szélén ülve átgondoltam az életem során meghozott összes döntésemet, ami idáig vezetett, hogy nekem péntek reggel hét órakor iskolába kell mennem. Beletúrtam a kócos szőke hajamba, majd hátrafordítottam a fejemet hogy szemügyre vegyem Kristóf készen áll-e az iskolára. A hátán feküdt, fejét az ágy támlájának támasztotta. 

A takarót a derekáig húzta fel, ami alól kilátszott a fekete alsónadrágja és a fedetlen felsőteste teljes egészében. Én se vittem túlzásba az öltözködést este, hasonló módon csak egy alsóneműt kaptam fel alvás előtt. 

-A szemeim itt vannak.-mutatott az említett testrészére, jelezve ezzel, hogy már eleget bámultam őt. Mosolyogva megforgattam a szemeimet, és végszóra felálltam az ágyról. Ráérősen a szekrényemhez léptem, és elkezdtem kiválogatni a mai napra a ruháimat. 

Legalább két réteget állítottam össze a rendkívüli hidegre való tekintettel, és egy tiszta törülközőt is magamhoz vettem útközben. Ahogy becsuktam a szekrény ajtaját magam előtt, két kezet éreztem felkúszni a derekamon. 

Az ismerős kölni hamar elkábította az érzékszerveimet, de tudtam hogy erősebbnek kell lennem ennél ha nem akarom feldühíteni Laurát egy késéssel, főleg fontos meccsek előtt. Ha Kristófon múlna, akár az egész napot átugraná bármilyen szégyenérzet nélkül. 

-Nem spórolunk vizet?-tette fel a kérdést, miközben közelebb hajolt a nyakamhoz és apró csókokat nyomott rá. Ráharaptam az alsó ajkamra, de a kitartásom hamar megtört amikor mégjobban magához szorított. Mielőtt beadtam volna a derekam gyorsan szembefordultam vele, és az egyik szemöldökömet felhúzva kérdőn néztem rá.

-El fogunk késni.-állapítottam meg az egyértelműt, és néhány másodperces csend után sikerült dűlőre jutnunk egymással. 

-Sajnos megint igazad van.-sóhajtott Kristóf a drámai hatás kedvéért, ami mosolygásra késztetett engem is. A dráma királynő eltávolodott tőlem, én pedig végszóra elindultam a fürdőszoba felé. Mielőtt kiléptem volna az ajtón magam köré csavartam egy törülközőt, azért mégse rohangáljak meztelen felsőtesttel a folyosón. 

A tiszta ruhákat lepakoltam oldalra a törülközőt pedig felakasztottam a zuhanykabin mellé. Megvártam amíg a víz tökéletes hőfokra melegszik, és egy elégedett sóhaj kíséretében álltam be a vízsugár alá. Ellazulva hagytam, hogy eláztassa a hajamat a víz, de nem vesztegettem tovább az időt és percek múlva már szálltam is ki a kabinból.