Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Huszonharmadik fejezet

KRISTÓF

-Kristóf drágám, el ne késs!-kiáltott fel az emeletre anya. Próbáltam felkelni és fél percnél tovább nyitva tartani a szememet ami elég nehézkesen ment. Felültem az ágyamban, majd visszadőltem forgolódtam kicsit aztán ismét felültem. A nyár közepén kivételesen rosszul esik reggel hétkor felkelni, még akkor is ha csak egy héten egyszer kell ilyet csinálni.

Felhúztam a redőnyt a szobám ablakáról, így a reggeli napfény bevilágította az egész szobámat. Épp hogy elkezdtem öltözni amikor kopogást hallottam lentről, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget ezért folytattam a dolgomat.

-Kristóf gyere légyszíves!-hallottam megint anya hangját lentől, majd gyorsan áthúztam a fejemen a pólót és elindultam lefelé a lépcsőn. 

-Rád várnak.-mosolygott rám anya én pedig rögtön megláttam a két lányt akik a konyhapultnál ültek.

-Sziasztok lányok!-szaladt el mellettem kishúgom és egyből az ölükbe hullott ők pedig boldogan fogadták.

-Csak beugrottunk a KFC-be és gondoltuk mehetnénk akkor együtt.-nézett rám Lara a gönyörű mosolyával majd visszafordította fejét Lilihez aki fáradhatatlanul magyarázott neki valamit.

-És hoztunk nektek is.-folytatta Noémi is majd barátnője a táskája felé fordult és kivett belőle egy csomó zacskót tele csirkével.

-Jaj lányok, igazán nem kellett volna.-reagált rögtön anya, Lilinek pedig egyből felragyogott a szeme a kaja láttán. Leült Noémi mellé és boldogan kezdte majszolni a reggelit.

-Nem akartunk csak úgy üres kézzel beállítani.-kuncogott Lara.

-Gyorsan összeszedem a cuccomat és mehetünk.-szóltam közbe én is.

-Tegyél be fürdő ruhát.-mondta Lara én pedig megfordultam fél úton a lépcsőn.

-Mi se tudjuk.-válaszolta meg Noémi a még föl se tett kérdésemet, én pedig vállat vontam és vissza mentem a szobámba. Villámgyors tempóban dobáltam be mindent egy edzős válltáskába, a tetejére pedig rádobtam az úszó nadrágomat majd ugyanezzel a sebességgel berongyoltam a fürdőszobába.

Kinyitottam a szekrényt és kivettem belőle a hajzselémet. Beálltam a tükör elé, és elkentem a hajamon a kék zselét hogy egy kis tartást adjak neki. Normál esetben nem használok semmit a hajamra, de nemrég voltam a fodrásznál és most van kinek megmutatni. Fújtam magamra egy kevés kölnit, valamint dezodort is majd a táskámat felkapva immár készen indultam le újra.

A lányok még mindig ugyan ott ültek, hárman a konyhapultnál anya pedig előttük támaszkodva és így beszélgettek. Lehajoltam a cipőmért és miközben bekötöttem belehallgattam a témába.

-És lányok, tudjátok már minek készültök középiskola után?-tette fel anya a legtipikusabb felnőtt kérdést amit csak lehet. 

-Mindenképpen a röplabdával szeretnék foglalkozni.-kezdte Lara.

-Én is, bekerülni a felnőtt válogatottba például.-bólogatott mellette Noémi.

-Én szeretnék elérni egy ösztöndíjat Máltára vagy Portugáliába.-fejezte be az előző lány. 

-Ottani csapatokban szeretnél játszani?-érdeklődött tovább anya.

-Hát technikailag csak magyar és amerikai csapatokban játszhatnék, de érdekes lehet külföldön tanulni.-mondta ismét Lara, én pedig felegyenesedtem és jeleztem a lányoknak hogy mehetünk. Mindhárman elköszöntünk anyától és Lilitől, majd kiléptünk a már perzselő nyári forróságba.