Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Nyolcadik fejezet

LARA
Iszonyú fejfájással keltem. Legalább húsz percig megmozdulni se akartam, vártam a csodát hátha elmúlik. Első tippem egyből a másnaposság volt. Fájt szó szerint mindenem, talpamtól a fejem tetejéig. Voltak már görbe estéim de a másnap sose volt még ilyen rossz.

Egy kis idő múlva rávettem magam végre hogy felkeljek. Felkaptam egy tiszta pólót és melegítőt meg kifésültem a hajam, máshoz nem nagyon volt erőm. Kinyitottam az ajtót és lementem a lépcsőn a konyhába, ahol az egész családom épp reggelizett, plusz Léna és Kristóf.

-Jó reggelt.-köszöntem erőtlenül és leültem a kanapéra apa elé. Ahogy leültem kirázott a hideg és le akartam feküdni.

-Szia kincsem, nem jössz reggelizni a többiekkel?-kérdezte anya. Egy pillanatig gondolkodtam hogy meg szólaljak-e vagy sem, annyira erőtlen voltam mindenhez.

-Igazából nem vagyok éhes.-realizáltam magamban hogy még enni sincs kedvem.

-Minden rendben Lara?-jött oda hozzám anya a kanapéhoz.

-Aha csak nagyon fáj a fejem.-szorítottam össze a szemeimet ahogy anya a homlokomra tette a kezét.

-Ilyen ez a másnaposság.-mondta a testvérem miközben újabb darabot vágott az ételből.

-Ez nem másnaposság.-rázta meg a fejét anya és eltűnt az emeleten.

-Berúgtál tegnap?-kérdezte apa. Szerencsére ő nem vetne meg ilyenért, elvégre ő is volt tinédzser.

-Csak egy kicsiiit.-ferdítettem az igazságon de nem jött be a tervem mivel a többiek egyszerre nevettek fel az asztalnál. Hirtelen erős ingert éreztem a köhögésre, és ekkor jelent meg anya előttem egy lázmérővel. 

Hangos csipogással jelezte hogy kész amire még jobban megfájdult a fejem. Ahogy kivettem a ruhám alól és ránéztem reménytelenül döntöttem hátra a fejem. Anya gyorsan kikapta a kezemből.

-Fenébe, ez magas.-szisszent fel ő is.

-Lázas vagy?-kérdezte apa is.

-38.9.-válaszoltam neki. Ez megmagyarázza a szörnyű fejfájást és gyengeséget.

-Feküdj le, hozok gyógyszert.-ment vissza anya az emeletre, a többiek pedig reggeliztek tovább. Jobbnak láttam ha egy kicsit elkerülöm őket nehogy elkapjanak ők is valamit. Anya visszajött hozzám egy csomó lázcsillapítóval köptetővel és vitaminnal. 

-Gyere előbb egyél valamit, ne éhgyomorra vedd be. Mit kérsz?

-Jó lesz a toast nekem is, köszönöm.-néztem rá hálásan. Amíg vártam hogy elkészüljön a kajám, felvettem a telefont és feloldottam hogy körül nézzek mi történt az éjszaka. Pörgettem egy kicsit a szokásos appokat, majd láttam hogy valaki üzenetet küld a közös whatsapp csoportba.

Lilla: valaki ma starbucks vagy valami?

Csenge: nah, anyummal vagyunk vásárolni

Léna: én meg még Liammel vagyok 😅

Noémi: én mehetek

Lilla: oké, többiek?

Lara: can't, beteg lettem 

Zoé: ripz

Adri: mi a baj?

Lara: idk, lázas vagyok és kikelni sincs kedvem az ágyból

Mira: ooof, jobbulást

Anett: jobbulást

Bogi: jobbulást Lara