Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Huszonnegyedik fejezet

LARA

-Egyszerre fújjátok el!-lelkesedett anya egy telefonnal a kezében. Ránéztem a testvéremre aki biccentett egyet a fejével, majd egyszerre vettünk egy nagy levegőt és elfújtuk a gyertyákat a tortán. Természetesen több száz kép készült erről a pillanatról, a szüleink minden évben be vannak sózva a szülinapoktól. 

-Boldog szülinapot gyerekek.-karolt át minket apa és jó erősen megszorongatott minket. Elindultam a fiók felé hogy kivegyek belőle egy kést amivel szeletelni tudjuk a tortát. Dylan odaugrált mellém én pedig lehajoltam hogy adjak neki egy puszit.

Elképesztő mennyit nőtt pár hónap alatt, a lányok rendszeresen meglepődnek amikor átjönnek hogy mekkora már. Szerencsére imádják Dylant, ő pedig imádja a lányokat mert tudja hogy mindig rengeteg simogatást kap amikor itt vannak.

Kivettem az említett tárgyat a fiókból, és odavittem az asztalhoz. Ahogy ránéztem a tortára összefutott a nyál a számban. A dobostorta az egyik legjobb dolog amit kóstoltam amióta Magyarországon élek.

Vágtam egy szeletet először anyának és apának, majd a testvérem tányérja felé nyúltam aki egy savanyú arckifejezéssel tolta elém. Az utóbbi pár napban nagyon ki van szerencsétlen, néhány napja volt egy baromi nagy veszekedésük Lénával.

Pontosam nem tudom mi történt, a szobámban játszottam Dylannal amikor hangoskodásra lettem figyelmes aztán sírásra majd már csak az ajtó csapódásokat hallottam. Nem feszegetem a témát se én se a szüleink, majd lerendezik egymás között. Liamnek is odanyújtottam a tortáját és végül magamnak is vágtam egy szeletet. 

-Még mielőtt eltűntök, bontsátok ki az ajándékokat.-mosolygott ránk izgatottan anya. Két nagyobb dobozra mutatott a kanapén, először én kezdtem el kibontani azt amelyiken az én nevem szerepelt.

Letéptem róla a csomagolást, először egy új labdát vettem észre aminek borzalmasan örültem ugyanis a régi már annyira szakadt volt hogy játszani se lehetett vele. Alatta pedig egy piros ps4 kontroller volt, amit szintén imádtam mert az egyik teljesen tönkrement így csak egy kontrollerem volt otthon.

Megköszöntem az ajándékokat a szüleimnek, kedves volt tőlük hogy ennyi év után is még mindig meglepnek szülinapomkor. Liam is kicsomagolta a sajátját, ő egy pár új fejhallgatót kapott, és egy mezt a kedvenc kosárcsapatától. Láttam rajta hogy őszintén örül nekik, és jó volt látni mosolyogni.

Sajnálom ami vele és Lénával történik, de legalább ma esélyük lesz tisztázni a dolgokat, már ha Léna eljön este. Ugyanis a szülinapunkra való tekintettel rendezünk egy szerény kis házibulit, a szüleink pedig kihasználva az akalmat elmennek a Balatonra egy romantikus hétvégére. Annyira irigyelem néha őket hogy mennyire jól megértik és szeretik egymást. 

-Jólvan srácok akkor mi szerintem nemsokára indulunk.-robogott le apa a lépcsőn miközben mi épp csak végeztünk a mosogatással. Nagyon be voltak zsongva épp ahogy mi az este miatt. 

Segítettem nekik kivinni a csomagokat meg bepakolni a kocsiba, és integetve figyeltem ahogy elhajtanak. Elővettem a telefonomat hogy megnézzem az időt, ami sokkal gyorsabban repült mint gondoltam. Már hat óra is elmúlt, az emberek pedig nyolc körül jönnek. 

-Lara!-hallottam a távolból hogy valaki a nevemet kiáltja. Felnéztem a hang irányába és észrevettem hogy néhányan közelednek felém. Először Adrit vettem észre, hosszú szőke fonott tincseit már jól ismertem. Mellette Mira sétált, egy kicsit lemaradva tőlük pedig az összetéveszthetetlen barna hajról már egyből tudtam hogy Kristóf az.

-Hali.-köszöntem nekik meglepődve.

-Jöttünk segíteni készülni.-mosolyogtak a lányok.

-Hála az égnek, fogalmam sincs hogy lettem volna kész.-néztem rájuk hálásan.