Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Huszonkilencedik fejezet

-Na ez is megvan.-egyenesedett ki Kristóf büszkén, miközben magához beszélt. Éppen a szoba kitakarításával végzett. Kiráncigálta a porszívót a szoba ajtaján, és elindult vele a földszintre. 

Főleg a hálószobáját és a nappalit helyezte előtérbe, miután ez a két helyiség lesz a középpontban ma este. A fiú igyekezett mindent tökéletessé tenni az estére. Filmeket és különböző édességeket válogatott, amikről úgy ítélte, hogy a barátnője is érdekesnek fogja találni.

Az igazat megvallva, nem tervezett semmi extrát az estére, már kinek mi számít extrának. Nagyon szeretett volna egy jó randit szervezni Larának, érezte, hogy a múltkor nem tűnt túl lelkesnek az ötlet miatt.

Miközben ilyen dolgokon gondolkozott, kibontott néhány csomag popcornt és az egyiket bedobta a mikróba. Miközben sült a kukorica kibontott legalább négy másik csomagolást is, azokat különböző tálakba öntötte.

A tálakat kipakolta a dohányzóasztalra a TV elé, és ahogy lerakta az utolsót szinte abban a pillanatban szólalt meg a csengő. Az ajtó másik oldalán Lara állt, aki kicsit aggodalmasan tördelte az ujjait a túloldalt.

Nagyon szerette Kristófot, de eléggé tartott ettől az estétől. Utálta is magát miatta, nem értette, hogy miért érez így ahogy. A gondolatai közül az ajtó kinyílása rángatta őt vissza a földre. Ahogy meglátta kedvesét szinte rögtön a nyakába ugrott.

Az aggodalmai mindig elszálltak ha a fiúra nézett, viszont most ez is csak ideiglenesnek tűnt. így álltak kis ideig, majd rövid üdvözlésük után elváltak és Kristóf becsukta a bejárati ajtót. Azonban a fiú nem akarta ennyiben hagyni a dolgot, óvatosan elkapta Lara csuklóját és finom magához rántotta.

A lány meglepődött egy pillanatra, de semmiképp se bánta a közeledést. Kezeit a fiú mellkasára tette, hogy még visszanyerje a figyelmét egy pillanatra.-Ennyire hiányoztam?-vonta fel játékosan az egyik szemöldökét egy halvány mosoly társaságában.-Jobban mint hinnéd.-válaszolta teljesen öszintén Kristóf.

Gondolt rá, hogy lehet ez mennyire nyálasnak hangzott de nem tudta letagadni, ez így volt. Ez a vallomás nagy mosolyra késztette Larát, nem is tétovázott tovább, elkapta a fiú pólójának a szegélyét és magához húzta egy csókra.

Egyikőjük sem ellenkezett a tevékenység ellen, de Lara volt az első aki elhúzódott amikor a levegő elhasználódott körülöttük. Lara egyből leült a kanapéra, Kristóf pedig ez idő alatt minden tálat és egyebet a dohányzóasztalra hordott. 

-Úú tudod te mi kell nekem!-csillantak fel a lány szemei. Az ölébe vette a popcornnal teli edényt, és hátradőlve a kanapén rágcsálta. Kristóf ezt aranyosnak találta, és egy óvatos mosollyal az arcán foglalta el a helyét barátnője mellett. Előrehajolt és ő is elvett egy tálat, majd elindította a már bekészített filmet a TV-n.

Mindketten csendben figyelték a történéseket, de igazán beleélni magát egyikük se tudta. Kristóf már-már kínosan ügyelt arra, nehogy bármilyen rossz mozdulatot tegyen. Bár egyértelműnek tűnt az est folytatása, nem akart véletlenül se nyomulósnak tűnni, vagy bármit ráerőltetni a lányra.

És bár mindezt Lara nagyon értékelte az első néhány órában, egy idő után elég nyilvánvalóvá vált ez a gondolatmenet. Amikor Kristóf már ki tudja hanyadjára rakta át a kezét egyik helyről a másikra, Laránál elszakadt a cérna. Elkapta a barátja kezét ami eddig a háta mögött "pihent", vagyis hát többnyire mozgolódott folyamatosan és átemelte a feje felett.

Kristóf érdeklődve figyelte a mozdulatsort, és bár tudta, hogy miért csinálja, meglepte őt vele. Azt a kezét amiben a fiúét fogta letette a combjára, és másik kezét pedig az övére helyezte. Lara vett egy mély levegőt, próbálta összeszedni a gondolatait de a fiú megelőzte őt.