Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Huszonnyolcadik fejezet

LARA

Már az ébresztő előtt kipattantak a szemeim. Nem volt szükségem rájuk, ugyanis az utóbbi időben minden reggel izgatottan keltem. Felültem az ágyamban törökülésbe, és a kezembe vettem a telefonomat, hogy átpörgessem a szokásos appokat a szabad időmben.

A legelső dolog amit észrevettem a kezdőképernyőn az egy jó reggelt üzenet volt Kristóftól. Imádtam hogy minden reggel köszön és sose felejti el. Egy széles mosolyt csalt vele az arcomra, és már alig vártam hogy ma is találkozzunk végre.

Ma van pontosan egy hónapja hogy együtt vagyunk. Egy hónap nem hangzik soknak -igazából nem is az-, de szerintem bátran kijelenthetem hogy ez volt életem legjobb 30 napja. Kristóf teljesen másképpen viselkedik velem azóta a nap óta amikor megcsókolt a kilátón.

Egy olyan oldalát ismerhettem meg, amit még sose láttam. Érzékeny volt, protektív és előzékeny velem szemben. Eleinte kicsit tartottam attól, hogy majd megváltozik amikor a barátai közelébe kerül, viszont ez egyáltalán nem így lett. 

Válaszoltam neki, majd felkeltem az ágyból és összeszedtem magam. Fésülködtem, fogat mostam, felöltöztem és nagyjából készen is voltam. Nem terveztem semmi extrát mert egyből kondis edzéssel kezdek. Kristóf azt írta hogy edzés előtt most nem tud elém jönni, ezért nyugisan bepakoltam és lesétáltam a földszintre.

-Jó reggelt kincsem.-köszönt nekem anya.

-Sziasztok.-üdvözöltem mindkét szülőmet boldogan. Leültem a konyhapulthoz és elvettem egy darabot az egymásra halmozott palacsinták tetejéről.

-Nagyon mosolyogsz. Csak nem Kristóf érkezik?-kérdezte apa és leült mellém, ő is készülve a reggelijére. 

-Most nem jön, majd csak délután találkozunk.-válaszoltam neki és beleharaptam a kakaós édességbe. 

-Szívesen látnánk őt családi vacsorára valamelyik hétvégén.-ajánlotta fel anya.

-Valóban, szívesen elbeszélgetnék vele.-köszörülte meg a torkát apa, én pedig halkan felnevettem ezen a kijelentésén.

-Én nagyon kedvelem azt a fiút egyébként.-folytatta a beszélgetést anya. Nagyon jól esett ezt hallani tőle, jó érzés volt tudni elfogadják a barátomat. Tudtam hogy belül apa is így van ezzel, csak szerette volna hozni a védelmező szülő szerepét. 

-Rendben, megbeszélem majd vele.-mosolyogtam rájuk és befejeztem az étkezést. Felemeltem a tányért a konyhapultról, majd a mosogatóhoz lépve alaposan megtakarítottam. Ahogy megtöröltem a vizes kezemet a csengő hangját hallottam.

-Kinyitom.-mondtam a szüleimnek. Kitártam magam előtt a nagy tölgyfa ajtót, és barátnőmet láttam a másik oldalán állni.

-Szia Lara.-köszönt nekem Léna, és egy szoros öleléssel üdvözöltük egymást.-Egyedül?-érdeklődött barátom holléte felől.

-Igen, megbeszéltük hogy ma csak délután találkozunk.-válaszoltam és bekísértem őt a nappaliba.-Én megyek be a suliba de majd úgyis találkozunk még.-Léna csak bólintott, én pedig kiléptem az őszi halvány napsütésbe.

Elővettem a fülhallgatómat és miután sikeresen csatlakoztattam a telefonomhoz elindítottam rajta a Spotify-t. Zsebredugtam a kezeimet és zenével a fülemben folytattam az utamat. Valójában fogalmam sincs, hogy ez miért volt jó, ugyanis tíz perc séta alatt nem tudtam sok mindent meghallgatni.

Mire beléptem a főbejáraton, a folyosók már kongtak az ürességtől. Gyorsabban kezdtem el szedni a lábaimat hog még időben odaérjek a konditerem elé. Minden perc késésért 2 fekvőtámasz és 2 felülés járt, éppen ezért szerettem volna elkerülni ezt a lehetőséget. A lehető leggyorsabb tempóban öltöztem át az edző ruhámba és már rohantam is a terembe.