Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Negyedik fejezet

LARA
-Srácok ne feledjétek elolvasni az anyagot!-kiáltott utánunk Dr. Kovács a fizika tanárunk, de már mindhiába mert senki nem hallgatta őt. Gyorsan bedobáltam mindent a táskámba és a vállamra kapva azt a lányok után siettem. 

-Húú halljátok olyan kaja lesz ma!-nézett ránk csillogó szemmel Lilla.-Gurulni fogok a kondiba.-sóhajtott egyet mi pedig Zoéval hangosan felnevettünk.

-Bizony nem csak te várod az ebédet.-sandított rám mosolyogva a kapitányom. Pontosan tudtam hogy mire gondol amiért egy kicsit meglöktem őt a vállammal. Lilla egy pillanatig nagyon erősen gondolkozott az előbbi kijelentésen de egyik pillanatról a másikra láttuk az arcán hogy mekkorát koppant neki.

-Úú tényleg a randid.-vigyorodott el szélesen.

-Ez nem randi!-tagadtam le egyből.-Véletlen incidens volt és ki szeretné javítani, ennyi.-nyugtattam meg legfőképp magamat. 

-Miért van az hogy ez még csak az első hét de téged az egyik fiú ebédre hív miközben egy másik ölelget?-nézett fel drámaian a plafonra Zoé és megforgatta a szemét. Arra a gondolatra hogy Kristóf ölelget egyből elvörösödtem. 

-Főleg hogy nem ölelgetett hanem elkapott hogy ne fejeljem le a szekrényeket.-forgattam meg unottan a szemeimet és próbáltam leplezni a zavaromat.

-Aha akkor ezt bizonyítsd be a fejednek is.-bökött felém Lilla.

-Akadjatok már le rólam.-próbáltam elterelni a témát. Szerencsémre Adri és Noémi felbukkanása véget vetett a kínlódásomnak. 

-Mizu lánykák?-ugrott mellém Adri.

-Kilyukadok.-sóhajtozott tovább az éhenkórász Lilla.

-Hú ne is mondd, otthon hagytam az uzsonnámat, már reggel óta nem ettem.-panaszkodott Noémi is. Benyitottunk az ebédlőbe ahol már diákok tömkelege ebédelt vagy éppen várt az ebédjére. Megpillantottuk az egyik asztalnál a többi lányt ezért gyorsan beálltunk a sorba hogy csatlakozzunk hozzájuk. 

-Sziasztok lányok!-köszönt egy random srác miközben beállt mellénk a sorba.

-Szia Bence.-intett Adri a srácnak akit ezek szerint Bencének hívnak.

-Elrabolhatom Larát az ebédszünetre?-kérdezte én pedig először ledöbbentem majd leesett hogy ő volt az aki reggel nekem jött.

-Persze vidd csak.-vigyorgott Zoé. 

-Gyere mindjárt mi kerülünk sorra.-mosolygott rám Bence majd elindult a barátja mellé előre. Egy pillanatra visszanéztem a lányokra mögöttem akik mind vigyorogva bámultak majd elkezdtek beszélgetni egymással ezért én is előre mentem a sorban. 

-Lara, ő itt Attila egy csapattársam, Attila ő itt Lara a lány akit véletlenül fellöktem a folyosón.-mutatott be minket egymásnak.

-Hogy te mekkora szerencsétlen vagy.-nevette ki barátját Attila és finoman kezet fogott velem. Mindkettő fiú jófejnek tűnt első benyomásra, bár még az életkorukat is csak tippelni tudtam.

-Amúgy ti kosarasok vagytok?-kérdeztem végül mert rosszul éreztem magam hogy szinte semmit se tudok róluk.

-Nem, kézilabdázunk, 11. évfolyam.-válaszolt Bence Attila pedig mellette helyeselt miközben felmutatta a sok színes csíkokban felragasztott tape-t a könyökén.

-Ilyen nekem is van!-nevetve mutattam a térdem amit újonnan minden edzés előtt rögzíteni kellett.

-Te pedig röpizel igaz?-nézett rám Atti.

-Igen.-bólogattam.-9. évfolyam.-fejeztem be mire kicsit meglepődtek.

-Nemár gólya vagy? Basszus akkor ezért nem láttuk még eddig.-lökte meg barátját Bence.

-Sziasztok srácok mit adhatok?-szakította meg érdekes diskurzusunkat a számomra nagyon szimpatikus konyhás néni.

-Én bolognait kérek szépen köszönöm.-mosolyogtam rá miközben nyálcsorgatva figyeltem ahogy a tányérra teszi az ételt. A srácok is kikérték a sajátjukat majd együtt indultunk meg egy kisebb üres asztal felé. Az ebédszünetem hamar eltelt, végig beszélgettünk a fiúkkal és elég jól megismertük egymást, nem számítottam rá hogy ilyen jól el leszek velük. 

Miután csöngettek, elköszöntünk egymástól és míg ők a kémia labor felé indultak addig én egy utolsó informatikán tettem tiszteletem. A terem felé menet összetalálkoztam Noémivel. 

-Na mizu?-kérdezte miközben a szembejövő tömeget kikerülve mellém csapódott.

-Megismertem Bencét és Attilát két 11.-es kézist akik egyébként ultrajófejek voltak, és beszélgettünk kb ennyi.-meséltem el tömörem az előző szünetemet.

-Phew akkor megnyugodtam.-sóhajtott egy nagyot ami kíváncsivá tett.

-Mire gondolsz?

-Hát hallottam egy s mást Bencéről, szeret gyakran lányokkal eltűnni a szertárakban vagy öltözőkben, nem egy romantikus alkat az tény. De tudtam hogy te ennél sokkal okosabb vagy és örülök hogy végül nem történt semmi.-az arcom meglepettséget tükrözött.

-Nem is gondoltam volna róla, egyikük se tett semmilyen megjegyzést vagy bármi, csak simán beszélgettünk.-nyugtattam meg miközben beléptünk a terembe. Az óra hamar eltelt, szeretem az informatikát és mindig is érdekelt úgyhogy szerencsére nincs vele problémám, ellentétben Noémivel aki nagyon szenvedett és a footlockert böngészte egész végig. Ketten indultunk el a közös öltözőbe ahol idő közben szép lassan összegyűlt a csapat, átöltöztünk és kezdődhetett a kondis edzésünk.

-Várjatok várjatok!-szóltam nekik mielőtt elindultak volna és mind érdeklődve fordultak vissza. Kinyitottam a táskám egyik részét, majd egy darabig kutattam benne mire ráakadtam valamire. A lányok érdeklődve figyelték ahogy előhúzom Liam egyik nagyobb JBL hangszóróját.

-Na mit szóltok, vigyük?-vigyorogtam rájuk ők pedig nevetve indultak el előttem a terembe.