Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Tizenharmadik fejezet

KRISTÓF
Ahogy elfordultam az ágyban már szemembe sütött a reggeli nap fénye. Ránéztem az órára ami fél nyolcat mutatott. Egyáltalán nem tudtam aludni, folyamatosan görcsben volt a gyomrom. Nem tudtam kiverni a fejemből az előző estét.

Mire nagy nehezen kiverekedtük magunkat a tömegből azt hittem már reggel lesz. Bementünk a konyhába hogy igyunk még valamit amikor éreztem hogy megrezzen a telefon a zsebemben. Kíváncsiságból elővettem hogy megnézzem mi történik. Az egyik kézilabdás lány Daniella írt a semmiből. Nem igazán tudtam ezt mire vélni ezért megnyitottam a chatet. 

Szia Kristóf, ne haragudj hogy csak így a semmiből írok de láttam hogy itt vagy te is Daniéknál és szeretnék beszélni veled már egy ideje:)

Szia, tudok valamiben segíteni?

Ami azt illeti igen, keress meg hátul az udvaron xx

-Te nem kérsz?-kérdezte tőlem Lara a kezében egy whiskeys poharat tartva. 

-Nem köszi, elmegyek elintézek valamit gyorsan és visszajövök utána.-mondtam neki és elindultam kifelé a hátsó udvarra. Próbáltam sietve eljutni odáig, a lehető legkevesebb időt szeretném Lara nélkül tölteni.

Már csak az éjfél járt a fejemben, és hogy végre megcsókolhatom őt... Néha már el se hittem mennyire nyálas vagyok és hogy miket művel velem ez a lány. Ahogy elértem a ház mögé észrevettem egy magas barna hajú lányt bőrdzsekiben fagyoskodni az egyik lámpa alatt. Gondoltam ő lesz Daniella ezért odamentem hozzá.

-Helló.-köszöntem neki.-Te vagy Daniella igaz?-kérdeztem meg azért a biztonság kedvéért.

-Sziaaa.-köszönt vissza nagyon vigyorogva ami kicsit furán vette ki magát. 

-Ömm azt mondtad segítenem kell valamiben.-emlékeztettem arra valójában miért is vagyok itt.

-Igen persze.-kapott a fejéhez.-Szóval az van hogy nagyon bejössz, és ha már úgyis itt vagyunk együtt a bulin kihasználhatnánk egy vendégszobát.-jött veszélyesen közel. Kikerekedett szemekkel néztem rá, ő most komolyan ezért rángatott ki ide?

-Nézd én értem mire gondolsz de az van hogy nem egyedül jöttem ide és épp bent vár rám a randim..-próbáltam kihátrálni az egyre kellemetlenebb szituációból. 

-Ja igen a tökéletes Lara Smith.-forgatta a szemeit irritáltan.-Ő biztos nem tud olyan dolgokat az ágyban mint én.-jött oda hozzám megint kihívó tekintettel és egyből ráfogott az övemre amit el is kezdett volna kicsatolni. Szabályosan megijedtem ettől a lánytól és elkaptam a kezét mielőtt bármit tudott volna csinálni.

Erre se nyugodott, a semmiből nekem jött amire neki estem a falnak és szó szerint lesmárolt. Köpni nyelni nem tudtam a meglepettségtől, gyorsan eltoltam magamtól nehogy beleélje magát. 

-Úr isten neked mi bajod?-néztem rá hitetlenül.

-Ugh tökmindegy.-dobta hátra a haját és egy pillanat alatt eltűnt. Ez a lány ez komolyan nem normális. Leporoltam magam majd az előző eseményektől sokkban indultam vissza a többiekhez a konyhába. Miközben sétáltam vissza az épületbe észrevettem a lányokat sétálni kifelé az utcára.

-Lara?-kérdeztem értetlenül és éreztem hogy újra megrezzen a telefonom.-Hova mentek?

-Mégis mi a szart képzelsz magadról?-támadt nekem Léna amit nem tudtam hova tenni.

-Mi bajod van?-néztem rá furán.

-Sikerült elintézned a dolgodat?-nevetett fel Lara de hallatszott a düh a hangjában.-És a nőd segített benne mi?-nézett rám gúnyosan mire egy pillanat alatt elsápadtam. De honnan tudta volna meg? Végig a konyhában voltak mind.