Gyengéim, a sportolók [SZÜNETEL]

Kilencedik fejezet

KRISTÓF
-Szia kincsem, érezd jól magad!

-Szia anya!-kiáltottam neki hangosan az ajtóból mielőtt elindultam volna. Ezen a fagyos és szürke hétfő reggelen a legkevésbé se volt kedvem iskolába menni. Az egyetlen jó dolog ebben a hétben annyi volt csak hogy ez volt az utolsó a téli szünet előtt. A terveim ugyan olyanok voltak idén is mint tavaly. 

Nyugis karácsony a családdal, látogatás nagyszülőknél és egy nagy szilveszteri buli. A csapattal már beszéltük hogy rendezünk egy házibulit idén, a legtöbb szülő úgyis wellnessezni vagy síelni megy. Ahogy a buszon utaztam az iskola felé még mindig a bulin gondolkodtam. 

A múltkori is jó volt Liamnél, mégha őt nem is láttam sokat aznap este. Azonban a húgát annál inkább. Remélem a szilvesztert is vele tölthetem... Épphogy észre vettem a megállót ahol le kell szállnom, a suli felé sétálva még mindig Larát próbáltam kiverni a fejemből.

-Csá haver!-intettek a srácok a szekrények mellől mire feléjük fordultam és pacsiztam mindenkivel. Egy kis idő múlva megjelent a bejáratnál Liam is Lénával az oldalán természetesen. Kezdem őket egyre jobban megszeretni, látszik hogy Liam baromi szerelmes és nem mellesleg nagyon jó hatással van rá a lány. 

Nem messze tőlünk egy csókkal elbúcsúztak egymástól, majd Liam felénk sétált Léna pedig nem messze tőlünk a csapattársaihoz. A röplabdás lányokkal is egész jól összebarátkoztam az utóbbi időben. Nagyon jó fejek, lazák és jókat lehet velük bulizni. 

Apropó röplabda, ahogy egy pillanatra elnéztem az ajtó felé, láttam hogy megérkezett Ő. Egy hatalmas fekete kabátot viselt ami nagyjából a térdéig ért, a zipzár viszont nem volt összehúzva, így lehetett látni a fehér kicsit oversized pulcsiját. 

Egy halvány kék farmerrel párosította, valamint a mindig hófehér Nike cipőjével. Hosszú szőke haját kiengedve hagyta mint általában, ami épp ugyanolyan selymesnek tűnt most is. Épp csak kezdtem észrevenni magamon hogy egy kicsit sok ideje nézem már, mikor rám vezette azokat az átkozottul szép szemeit. 

Eléggé megijedtem, nem akartam hogy furának tartson amiért folyton bámulom, de az arcán nem vettem észre semmi erre utaló jelet csak egy apró mosolyt. Szinte egyből elkapta rólam a tekintetét ahogy észrevette a lányokat és már indult is meg feléjük akik nagy örömmel fogadták az egész hetes betegsége után. 

Valami furcsa bizsergő érzést éreztem a gyomromban, amit egy ideje már érzek mikor a közelemben érzem őt. Nem igazán tudtam ezt hova tenni, de szerencsére félbe szakította a gondolatmenetemet Joshua megérkezése. 

-Hali.-köszönt mindenkinek. Erős mély hangja úgy vágott a fülembe mint valami kalapács. Kezdett lassan beilleszkedni a csapatba, de nekem sose volt szimpatikus. Már az első együtt lógásnál kezdett kicsit idegesíteni. 

Úgy voltam vele hogy majd ha kicsit jobban megismerem talán ez változni fog, azonban ezen nem gondolkozhattam tovább ugyanis becsöngettek az első órára. A nap elég gyorsan telt, már minden diák érezte a közelgő szünetet, alig lehetett velünk bírni. Matekra ennél egy kicsit kevesebb lelkesedéssel mentem ugyan be. Kiválasztottam egy padot az utolsó előtti sorban, és levágtam magam a cuccommal együtt várva hogy elkezdődjön az óra.

-Hali.-jelent meg mellettem Josh.-Leülhetek?-kérdezte. Egy kicsit furán néztem rá először, végül csak bólintottam egyet. Épphogy elővette a cuccait, a tanárnő már be is lépett a terembe.

-Szép jó napot hölgyek urak!-köszöntött minket azonban mielőtt válaszolhattunk volna már folytatta is.-Tisztában vagyok a téli szünet közeledtével, ami a legkevésbé se hat meg szóval nem kívánok ma se fegyelmezni, ha valaki nem tud viselkedni az távozhat az órámról. Na kezdjük is akkor a házi feladattal.-ült le a tanári asztal mögé, az előző kijelentésére pedig mindenki megpróbált elbújni hogy ne legyen kiválasztva. 

Tanárnő pontosan tudta hogy egyikünk se szeretne kimenni az osztály elé, ezért direkt lassan nyitotta ki a névsort. Végiglapozta az elejétől a végéig, minden egyes elhagyott oldalnál felsóhajtott egy diák. Majd elindult a végéről visszafelé.

-Lara, gyere.-bökött a lányra elől, aki reménytelenül felsóhajtott, míg Noémi csak halkan nevetett mellette. Felkapta a füzetét és már kint is volt a táblánál. Szép betűkkel és számokkal kezdte el írni a táblára a házit, komótosan másoltam róla én is. Ahogy lenéztem a füzetemre észrevettem a szemem sarkából hogy padtársam egyáltalán nem ír semmit. 

-Nem jegyzetelsz?-kérdőn néztem fel rá.

-Nincs kedvem.-vonta meg a vállát.-Sokkal jobb dolgok vannak a tábla előtt mint a táblán.-vigyorgott a szokásos idegesítő stílusában. Megforgattam a szemem ezen, és már fordultam volna vissza a füzetem felé mikor Josh felém fordult.

-Bejön neked mi?-kérdezte hirtelen. Meglepett ezzel, nem nagyon szoktunk beszélgetni a szükséges mennyiségen kívül.
-Ez honnan jött?-kérdeztem vissza miközben jegyzeteltem tovább.

-Ugyan, még a hülye is látja.-vonta meg a vállát.

-Mivan?-kérdeztem újra mert már éreztem hogy kezd komolyan kiakasztani a srác.

-Tesóm, folyton bámulod és mindig ideges leszel ha hozzá szólok.-magyarázta el egy kicsit érthetőbben.

-Nem vagyunk tesók.-jelentettem ki nyugodtan. Az utóbbi mondatára őszintén szólva nem tudtam mit válaszolni. Tényleg baromira idegesített mikor minden alkalommal rámozdult. De valójában ezért nem tudtam hibáztatni. 

Ahogy ránéztem a lányra akit még mindig a táblánál terrorizált a tanárnő, be kellett ismernem hogy szinte semmi közöm sincs hozzá. Nagyon tetszik erről már régóta tudok, de rajtam kívül nagyon sok srác van még ugyanígy, és Josh csak az egyik aki lépni is mer. Nekem sajnos nincs ennyi önbizalmam.

-Nem akarom hogy a barátnőm legyen.-folytatta az imént említett fiú. Meglepődve hallottam ezt a mondatát.-Nem is akarok egyáltalán barátnőt.-vonta meg a vállát.

-Akkor miért vagy ennyire rámozdulva?-komolyan kiváncsi voltam mostmár a szándékaira.

-Érdekel hogy milyen az ágyban.-húzta széles vigyorra a száját. Hirtelen düh borította el a testem és ha nem órán lettünk volna simán behúztam volna neki.

-Ha hozzá mersz érni..-néztem rá sötét szemekkel.

-Csak akkor ha ő is azt akarja.-szakított félbe az irritáló arcával együtt.

-Joshua!-kiáltotta a tanárnő magas rikácsoló hangon.-Van valami probléma?

-Az ég világon semmi.-fordult vissza a tábla felé halálos nyugalommal.

-Megtennéd akkor hogy nem zavarod folyamatosan az órámat?-kopogott az asztalán egy ceruzával. 

-Természetesen.-bólintott egyet a fiú majd belemerült a telefonjába. A kis chat után nehezen tudtam koncentrálni a matekra. Josht továbbra se kedveltem ugyan, egy kicsit se viszont segített rávezetni arra hogyha bármit is el szeretnék érni Laránál, akkor bizony el kell kezdenem próbálkozni nála. 

Úgy döntöttem végül hogy senkinek se szólok erről az egészről, azonban volt még egy kis problémám. Muszáj beszélnem Liammel. Semmiképp se akarom megbántani se őt, se a testvérét. Az óra végére összeszedtem a gondolataimat, és már csak a megfelelő időpontot kellett megtalálnom.