A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

39. Epizód

- Tudod Ellenor nem a családod, határoz meg téged.- fordítottam magam felé. - Emlékszel mit mondtál Angelinának az első heteden?Azt, hogy nem a házad fog meghatározni. - adtam egy óvatos puszit a nyakára. - Ez igaz a múltadra is. Nem az fogja befolyásolni a jelenedet vagy a jövődet. - csókoltam meg röviden a lányt.
- Szeretlek. - mondta halkan Ellenor, majd vissza döntötte a fejét a mellkasomra.

Poppy szemszöge

Egy ideig még kinn voltunk. Fred egy ideig nyugodtan ült,aztán... nem. Lassan mocorogni kezdett.
 -Fred? Ne menjünk be?- néztem rá agy félmosoly társaságában. Ő némán bólintott.Összekulcsolt kézzel mentünk vissza a nagyterembe. Fred egy mosoly társaságában a derekamnál fogva húzott be a táncparkettre, majd magához húzott. A bal kezét a derekamra simította , míg a jobb kezével az én kezemet tartotta. Egy lassú szám szólt, mily meglepetés. Fred keze a tánc közben lassan lesiklott a fenekemre. Onnantól el sem vette onnan. A szám végén pedig egy színpadias mozdulattal közelebb rántott magához és megcsókolt. A kezeit olyan szorosan fonta derekam köré, hogy nem tudtam eltolni magamtól, bár nem is akartam. Valljuk be , hogy sokan lettek volna a helyemben. És azt is bevallhatjuk, hogy nekem nem Fred volt az első Weasley, akivel dolgom volt. Bár így végig gondolva Charlie fontos szerepet játszott benne, hogy rá jöjjek arra, mit érzek Fred iránt.
-Khmmm... - kocogtatta meg valaki a vállamat. - Lekérhetem a hölgyet? - mosolyodott el kedvesen Charlie. Fred egy pár másodpercige erősen tartott maga mellett, majd óvatosan átnyujtotta Charlienak a kezem. Félve vezettem a kezemet a Vörös felkarjára. Míg Charlie magabiztosan vezette a kezét a derekamra. Így kezdtünk el keringőzni.
- Sajnálom, hogy hazudtam.... - szólaltam meg pár perc hallgatás után. Charlie nem reagált semmit. Én pedig halkan felsóhajtottam. - Tudom, hogy ez nem mentség arra, amit tettem... Tudom, hogy nem kellett volna, hogy megcsókoljalak ma. A mait bánom igen, az hiba volt. Hiba volt tettetnem, hogy érzem még azt a tűzet, ami az elején meg volt. És ebben az égészben az a gáz, hogy ezzel te is tisztában vagy. Te is tudod, hogy csak fellángolás volt. - mondtam a mellkasára hatjva a fejem. Charlie hirtelen meg állt. Én félve néztem a szemébe. Ő egy kedves mosoly társaságában ölelt meg.
- Részemről a dolog nem ilyen egyszerű Napsugár. Hiszen nekem ez nem egy egyszerű fellángolás volt. Én tényleg nagyon meg kedveltelek. De ha Fredet szereted, akkor én ezt elfogadom. Mivel számomra az a legfontosabb, hogy te boldog legyél. - vezette a kezét az arcomra. - És ha te Freddel leszel boldog akkor jól van, legyen. - mosolygott rám szomorúan. - De ha megbánt Napsugár, én legyek az első akinek szólsz. Ezt az egyet ígérd meg. - nézett rám könyörgően.
- Ígérem, hogy te leszel az első, akinek szólok. - néztem a szemében.
- Köszönöm...- adott egy óvatos puszit az arcomra, majd ott hagyott. Én kuncogva mentem oda Fredhez, aki gyanakodva nézett rám.
- Mit mondott neked? - nézett a szemembe.
- Hogy elfogadja a helyzetet. - néztem rá csintalanul.
- De? - közelebb lépett hozzám Fred, és a kezeit egyből a csípőmre vezette. Én csak a nyaka köré fontam a kezemet.
- Honnan veszed, hogy van de? - Kuncogtam csintalanul.
- Veled kapcsolatban mindig van "de" Szívi. - mondta egy kacér mosoly társaságában. Én csak egy semmit mondó tekintetett vetettem rá, és le vettem a nyakából a kezemet. - Szívem, nem úgy gondoltam. - tette vissza a karomat a nyakába, és egyből magához rántott a derekamnál fogva. - Tudod mit? Inkább nem érdekel az a bizonyos "de". - csókolt meg agresszívan, és megint nem hagyta, hogy eltoljam magamtól. Mikor Fred elvált tőlem, vörösödve és pihegve néztem rá. Majd a mögöttünk lévő társaságra. Akik arcán csak egy mindent tudó mosoly volt.
- Én még mindig shippelem Frellt. - kuncogott Ginny. Alicia és Mio pedig hevesen bólogattak. Katie arcán szomorúság látszott. Én csak egy zavart pillantás vetettem rá. Majd vissza fordultam Fredhez.
- Fred, megleszel nélkülem egy darabig? - húztam fel a szemöldököm.
- Öhmm persze? - nézett rám kérdőn. Én pedig egy mosoly társaságában indultam a legközelebbi mosdóhoz. Éppen a kezemet mostam amikor a tükörben egy árnyék jelent meg. Megfordultam és ott állt mögöttem Angelina Jonshon a falnak dőlve.
-Mit akarsz Jonshon? - húztam fel a szemöldökömet.
- Mindketten tudjuk, hogy Anasztázia csak egy a sok közül, akit Fred felszedett. - lökte el magát a faltól. Amire helyeslően bólintottam.
- Egy a sok közül. - mondtam nyugodtan.
- De nem a legjelentősebb. - nézet rám egy gonosz mosollyal. - Mindketten tudjuk, hogy én és Fred azért szakítottunk, mert te megjelentél. És Édesem, csakhogy tudd, Fred nem magától szedte össze..., azt a szőke libát. Nem esett le, hogy nem vagyok benne a képben már hetek óta? - nevetett fel. - Hetek óta a sötétből mozgatom a szálakat Édes. Miattad nem kapom meg azt a figyelmet Fredtől, amit érdemlek. Azóta tudod, utánad érdeklődtem. Elég érdekes információkat lehet meg tudni az emberről, ha jó helyen keressük. - mosolygott rám gonoszan.
- Te betörtél az igazgatóiba? - néztem rá kételkedve. Ő lesajnálón megrázta a fejét.
- Én? Ugyan! -nevetett fel.- Hiszen ilyennek gondolsz? Mindenkit meg lehet győzni Édesem. Sokan vannak a griffendélben, akik nem kedvelik a magadfajtákat. Így csak a megfelelő személyt kellett megtalálnom , hogy betörjön oda helyettem. És bingó a mappádban ott volt azaz információ amivel távol tudlak tartani Fredtől. - lépett közvetlenül elém. - Ha nem akarod, hogy az iskolában mindenki arról pletykáljon, hogy az apád egy tömeggyilkos Black, akkor tartsd távol magadat Fredtől! - nézett szigorúan a szemembe.
- Hogy mi? - néztem rá kérdőn. Mire ő csak egy hangos nevetésben tört ki ismét.
- Ohhh engem ért a megtiszteltetés, hogy elmondjam neked. - mosolygott rám gonoszan. Lassan semmit nem értek vele kapcsolatban. - Az apád Sirius Orion Black 12 mugglit gyilkolt meg különös kegyetlenséggel. Szóval Édes, ha nem akarod, hogy mindenki megtudja tartsd magad távol tőle világos? - nézett rám kérdőn. - Ha megprobálsz kijátszani Black, Merlinre mondom, össze foglak törni, testileg és lelkileg is. - vetett rám egy utolsó gyilkos pillantást majd ki sétált a lány mosdóból. Sirius Black lenne az Apám? Egy tömeg gyilkos? Ez... Ez... Ez nem lehet igaz. Mostam meg az arcom idegesen. Addig dörgöltem az arcomat míg az összes smink le nem jött róla. Majd idegesen a kezemet tördelve mentem a szobámba. Lehámoztam magamról ezt a kényelmetlen rongyot, amit az Apámtól kaptam. Az Apámtól aki egy tömeg gyilkos. Egy halk sóhaj társaságában szálltam be a zuhany alá. Kellemes érzés volt lemosni magamról a külsőségeket. Kellemes volt arra gondolni, hogy nyugodtan aludhatok. Hogy nem kell elviselnem az engem lenéző, és engem meggyilkoló embereket. Ezek a gondolatok végig kísérték az egész tisztálkodási folyamatomat. Kiléptem a párás fürdőszobából, majd a szekrényemhez vettem az utat amikor valaki kopogott az ajtón.
- Nyitva van. - mondtam halkan. Míg a ruháimat kerestem amit fel vehetnék.
- Szia... - mondta halkan Katie.
- Szia.-mondtam hasonlóan halkan. Már ő sem volt abban a ruhában amiben a bálon volt. Ami nagyon jól állt neki. - Baj van Katie ? - ültem le mellé az ágyamra. A kezemben a ruhámmal. Mire ő csak felsóhajtott.
- Semmi, csak nem volt kedvem maradni már... És gondoltam meg nézem, hogy itt vagy-e? - mosolygott kedvesen rám.
- Hát szerencséd van, mert itt vagyok... - mosolyogtam rá fájdalmasan.
- Ismerem már ezt a mosolyt. - mondta halkan, míg az arcomat vizsgálta azzal a világos barna szempárral amivel rendelkezett.
-Hát nem hiszem, hogy ez egy jó téma lenne.- mondtam halkan míg gyorsan be mentem a szobánkban lévő paraván mögé és magamra kaptam a pizsimet.
- Ha elmondod én is elmondom az én titkomat. - nézet rám nyugodtan és mosolyogva. Én pedig lassan átgondoltam a dolgokat, és beláttam, hogy valakinek muszáj elmondanom a dolgot, mert különben úgy is bele fogok rokkanni. Így egy kicsit sem határozott bólintással bele egyeztem a dologba. Befeküdtem az ágyamba és megpaskoltam a mellettem lévő helyett. Katie pedig egyből bebújt mellém.
- Hát... Szóval az történt, hogy Fred előző ribije- kezdtem bele.
- Angelina? - kérdezte mosolyogva Katie.
-Igen, ő. Na szóval Angelina megzsarolt, hogy ne menjek Fred közelébe. - mondtam minél több érzelmet elnyomva a hangomban. Katie a vállamra rakta a kezét, és úgy húzott magához. Én pedig könnyezve öleltem át.
- Mivel zsarolt meg az a ribanc?- kérdezte míg a hátamat simogatta.
- Azzal... Azzal, hogy elmondja mindenkinek ki az Apám. - mondtam halkan.
- Oké, és ki az? - kérdezte kicsit megfeszülve.
-...... Sirius Black. - böktem ki. Katie pedig még közelebb húzott magához és még szorosabban tartott maga mellett.
- Hát igen azért ez necces főleg Harry miatt. Akivel ugye nagyon jóban vagytok. - mondta még mindig engem nyugtatva.
- Miért? - kérdeztem ártatlanul.
- Hát a pletykák szerint Black meg akarja ölni Harryt. - mondta komoly hangon Katie. Én erre nem tudtam mit reagálni, egyszerűen ez egy újabb indok volt arra, hogy ezt senki ne tudja meg Katien kívül.
- Katie kérlek ne mond ezt el senkinek. - néztem rá könyörögve.
- Számíthatsz rám Eli. - mosolygott rám biztatóan. Majd egy mély levegőt vett és teljes komolysággal nézett rám.
- Meleg vagyok...