A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

15. Epizód

Háromra futunk. Egy
- kéttő- mondtam
- három
-három-mondtuk veszélyesen egyszerre, és mindketten elindultunk futni a fák felé.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A fák sűrűjébe érve megálltunk egy kicsit szuszanni. Persze az én kondimmal tripla annyi ideig kellett volna tartson mint, amennyit kaptam. Mivel körülbelül 1perc pihi után Fred elkapta a felkarom és befelé kezdett húzni a sűrűbe. Magabiztosan lépkedett az erdőben. A karomat még mindig fogva.. Most az egyszer nem zavart, nem volt kedvem elvészni a Tiltott Rengetegben. Meglepő mi? Szóval hagytam magam irányítan.
-Hogy hogy most nem zavar, hogy  húzlak?- állt meg hirtelen Ferd, és fordult felém. Én pedig éppen időben álltam meg. Így nem ütköztem a vörös melkasába.
-Tudod-mutattam körbe- ez itt Tiltott Rengeteg. Ahol most vagyok először, és megjegyezném, hogy semmi kedve nincs elveszni. Ebben a francos sötét erdőben. - gyilkoltam le a szememmel. - Tehát hagyom, hogy húz az úti célog. Illetve ki az erdőből, DE többet nem. - hangsúlyoztam ki a DE  szócskát. Fred nem reagált erre semmit csak megragadta a csuklómat és húzott tovább. Míg ő tapasztal lépkedett a fák és bokrok sűrűjében, addig számomra minden lép bizonytalansággal volt tele. Természetesen nekem nem lehet szerencsém, így majdnem fel buktam egy ki álló gyökérben. Sikeresen vissza nyertem az egyensúlyom, így nem taknyoltam el csak eszeveszett tempóban rántottam ki a kezem a fiú kezéből.Fred pedig türelmetlenül fordt hátra. Szemével szugerálva arra, hogy mennyek ellé. Most olyan szívesen játszanám el vele ugyan azt amit pár napja ő csinált, de mivel miattam vagyunk itt így inkább ejtettem a dolgot. Szóval Fred elé mentem. Valamit morgott az orra alatt. Ez az egy dolog amit nagy nagyon de nagyon nem szeretek. Ha valaki morog az orra alatt. Mindig szóvá teszem,  és ezen  most sem terveztem változtatni.
-Ha mondani akarsz valamit azt hangosan tedd. Vagy maradj csendben. - Morrantam rá. Ő azzal a lendülettel kapta el a csuklóm és fordított maga felé.
-Ha nem tudnád miattad vagyunk itt. - lépett veszélyessn közel hozzám. - Szóval ha már eddig képes voltál befogni a szádat. Örülnék ha ehhez tartaná magadat továbbra is. - annyira meg akarom ütni. Fokozatosan emeltem a kezem amit fogott, mivel a jobb kezemet fogta.
- Mit képzelsz te magadról?! - háborodtam fel. - Én voltam aki elfogadta a szívességet?! NEM!! Én csak kértem egyet k@rva szívességet tőled. - a szabad kezemet a melkasára helyeztem és elkezdem böködni. - Merlin kockás gatyájára mondom nem volt kötelező elfogadnod azt a  francos ajánlatott. De TE elfogatad. Szóval mi volna ha úgy viselkednél mint egy felnőtt és betartanád a szavad. - Téptem ki a kezemet az egyre erősödő szorításából, és egy akkora pofont akartam adni neki, hogy le essen a feje. De meg fogta a kezem... MEG FOGTA A KEZEMET EZ AZ ÁLLAT.
-Azt akarod, hogy úgy viselkedjen mint, egy felnőtt?! JÓ!! - emelte fel a hangját. Majd a vállára kapott mint egy krumplis zsákot. Majd vett egy 180 fokos fordulatot és elindultam vissza felé. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Sokkolt az amit csinált.
- FRED WEASLEY - emeltem fel a hangom- MOST AZONNAL TEGYÉL LE!!
- Te akartad, hogy úgy viselkedjek mint egy felnőtt. Most pont azt teszem amit egy normális felnőtt tenne. Tudod ez ezzel jár Szivi- a végét már olyan gúnyosan, hogy már csöpögőtt.
-MINEK NEVEZTÉL WEASLEY?!!? - kaptam fel a vizet még jobban mint eddig. Mostmár ott tartottam, hogy ahol értem ott ütöttem Fred hátát.
- Tudod Szivi annak, hogy úgy vergődsz a hátamon mint egy partra vetett hal. Annak nincs értelme. - válaszolt teljesen nyugodtan, amitől még jobban ment fel bennem a pumpa.
-HA MÉG EGYSZER AZ ÉLET.... - és egy fa ág csapódott a fejem hátuljának.
- Ohh bocsi eltalált? - kérdezte úgy mintha nem is éppen vitáznánk, hangjában még az elfojtott nevetés is hallatszott.
- OHHH SZÓVAL SZERINTEZ EZ EGY VICCES  HELYZETT? - háborodtam fel.
- Jaa, voltaképpen számomra az is. - Majd a fény fokozatosan több lett, tehát ki értünk a rengetegből.
- Szóval ennyit ér neked a szavad?! - háborodtam fel ma már sokadjára.
- MIT MONDTÁL? - kapott le a válláról. A vállamnál fogva tartott, maga előtt.
- Azt mondtam NEM VAGY SZAVA HIHETŐ. - emeltem fel fokozatosan a hangomat.
- AZT MONDTAD VISZELKEDJEK ÚGY MINT EGY FELNŐTT-  emelte fel ő is a hangját.
- AZT MONDTAM- egy mély dörmőgős hang szólalt meg nem olyan messze mellettünk.
- GYEREKEK MIT CSINÁLTOK TI KINT ÉJNEK ÉVADJÁN? - Fred keze landolt a számon, majd a füllemhez hajolt.
- Ezt én elintézem, te pedig be fogod a szád- suttogta.
- Hagrid  be mehetnénk? - kérdezte kedvesen.
- Fred  hogyne, persze. De tötletek volt hangos az erdő az utóbbi legalább 10 percben.- mosolygott az félóriás.- Illetve inkább a kis hölgytől. - lépett elém mosolyogva. - Rubeus Hagrid a Roxfort kulcs- és háztájőrzője, illetve én tanítom a legendás lények gondozását is. - nyújtott nekem kezdett. Közben Fred sikeresen levette a kezét a számról.
- Poppy Ellenor Piton. - ráztam meg a kezét.
- Na gyertek, biztos fáztok már szóval kaptok egy kis teát is. - kezdett minket a házikoja felé terelgetni. Némán és magamban fortyogva kullogtam Fred előtt. Aki szokásához híven lyukat égetett a hátamba.
- MERLNIRE MONDOM HAGYD MÁR RÁ A BÁMULÁSOM WEASLEY!! - Ugrottam volna rá, hogy kitekerjem a nyakát. De Hagrid elkapta a derekam és úgy vitt a hóna alatt ( mint egy táskát) egészen a kunyhójáig. Szóval szemmel le tudtam gyilkolni a mögöttünk haladott.
- Nem tudtam, hogy éppen női problémáid vannak. Ha tudom rád sem nézek Szivi-   nézett rám egy gúnyos mosoly társaságában. Szavak helyet egy nemzetközi jell mellett döntöttem. Tehát be mutattam neki. Ő pedig  ma már sokadjára lesajnálóan meg rázta a fejét. Hagrid szépen lerakott maga mellé Fred pedig a félóriás másik oldalán állt. Biztos ami biztos, hogy ne fujtsam meg. Hagrid udvariasan maga elé engedett. Én pedig helyett foglaltam az asztal mellett egy ülő alkalmatoságon. Fred közvetlenül mellém ült le. Csak meg forgattam a szemem.   Hagrid pedig felrakott egy kanna vizet forrni.
- Na szóval milyen okból voltatok éjnek évadján a rengetegben. Úgy hangsúlyozom, úgy,hogy nem kedvelitek egymást.? - tette fel az egyszerű kérdést a vadőr. Fred rám nézett, szemével jelezte, hogy az a "megtiszteltetés" ért, hogy el mondom az indokot.
- Szívességek- mosolyogtam Hagridra. Fred pedig arcon csapta magát.
- Utoljára akkor hallottam ezt az indokot, amikor Sirius Black vitt valami lány a Tiltott Rengetegbe. - nevetett fel nosztalgiával a hangjában.
- Csak asszem ők kedvelték is egymást, bár ez már rég volt, szóval egyszer sem biztos. - kuncogott a saját memóriáján. Közben pedig kitőltve két bögre teát. Majd élénk tolta. Meg fogtam a bögré a két kezemmel. Csak néztem a teán keletkezett bunorékokkat. Mélyet  szipantottam a tea illatából. Kamilla tea volt. Mattyvel mindig ezt ittuk amikor valamelyikük szomorú volt. Én pedig mérhetetlenűl szomorú voltam. Sokszor meg fordult a fejben, az hogy elérjem, hogy kitagadjanka. De ez egy borzalmas érzés volt. Elvesztettem az anyámat  és a mostoha apámat az előítéleteik miatt. Nem is beszélve arról, hogy arra is túl sok esély van, hogy az öcsémet is ki tagadják. Mivel tuti biztosan Hugrabugos lesz. Túl jószívű. A szívére hallgatott mindig. Akkor is amikor tavaly nyár elején  anyámék bejelentették, hogy a Malfoy kúriában töltöm a nyár nagy részét.  Teljes letargiába estem több mint három napig csak a konyhába és a fürdőbe mentem. Nem beszéltem senkivel, alig ettem. Szóval a negyedik nap ezt Matty megelégelte és konkrétan kirángatott a kertbe. Azon az alapon, hogy nincsenek itthon szüleink és ő a kertben akar játszani. Hosszas győzködés után bele egyeztem, hogy figyelk rá. Ő pedig előre rohant, pár perccel utána értem ki. De amikor ki értem egy vödör víz locsant az arcomba. Majd hangos nevetés, én pedig döbbenten álltam az öcsém előtt. Akinek egy üres vödör vol a kezében, félperc múlva már futott előlem. Nekem sem kellett több rohantam utána. Több mint egy órán át kergetőztünk. Majd ki feküdtünk a fűben. A szemem fokozatosan meg telt könnyekkel az emlék hatására. Az asztal lapra tettem a kezeim és a fejem rá döntöttem. Ott abban a percben nem érdekel hogy ott van Fred vagy éppen Hagrid. Csak a saját érzéseim. Az, hogy kitagatak..........perpillanat lakhelyem sincs, nemhogy lenne lélek jelenléte arra gondolni, hogy a körülőtem lévők  mit gondolnak rólam.
- Poppy jól vagy? - kérdezte aggódva Hagrid.
- Nhheem- zokogtam fel megint. Fred a hátamra tette a kezét és elkezdett simogatni a hátam.
-Nyugodj meg Ellenor minden rendben lesz- próbált nyugtatni. Én csak felkaptam a fejem és egy kételkedó pillantás vetettem rá.
-Rendben? Már, hogy kerülne vissza az életem a rendes kerékvágásba? Felvilágosítanálak Kedves Fred Weasley, hogy nem semmi nem lesz rendben mivel kitagatak. OSTOBA SZTEREOTÍPIÁK MIATT! - kiabáltam vele majd vissza döltem az asztalra.
- Pár órája még nem érdekelt ez a dolog. - jegyezte meg halkan Fred. Próbáltam csendesíteni a sírásom. Fred pedig még mindig próbált meg nyugtatni.
-  Fred.....heten vagytok testvérek nem? - kérdeztem szipogva. Először Hagridra néztem aki csak kedvesen mosolygott. Ezek után Fredre aki értetlen arckifejezést produkált.
- Igen.. Heten- válaszolt csendesen.
-Mind a hét tesódat szereted? Adnád értük az életed? - kérdeztem újra. Ő csak határozzottan bólintott.
-Ezt ne felejtsd el soha, ők is szeretnek és ugyan ezt meg tennék érted.....-mondtam egyre halkabban. Felsóhajtottam- Nekem egy testvérem van. Ő sem a vérszerinti. Mindent meg tennék azért, hogy neki ne legyen baja. De már nem tehetek érte semmit. Jövőre lesz elsős. De ő nem lesz mardekáros. Egyszerűen ő nem olyan mint a felmenői, mint az apja. Az apja egy szívtelen fráter. Simán ki fogja tagadni a 11 éves fiát. - itt kezdtem el némán könyezni- De ne szaladjunk előre lehet nem így lesz........ Szóval Matty egy csíny tevő.- néztem a mellettem ülőre. Biztató mosolyt küldött felém. Én pedig rá hajtottam a vállára a fejem. Már amennyire bírtam. - De  egy nemes családba ilyen nem való. Szóval mindig erősen megtorolt dolog volt. Amikor tehetem elvittem a balhét. De innentől nem leszek neki ott, hogy segítsek. Nem fogom tudni meg vigasztalni. Ahogy egy jó nővérek kellene. Nem fogom láttni többé.......- kitört belőlem ujjra a sírás. Fred pedig gondolkodás nélkűl átőlelt és kezdte ujjra simogatni a hátam. Én pedig a mellkasába furdtam a fejem.

~~~~~~körülbelül fél óra múlva~~~~~~

Körülbelül fél óra telt el a azaz ominózus pillanat óta. Fred azóta sem engedett ki a karjai közűl. A búlóverét már átitaták a könnyeim. De nem szólt egy szót sem. Nem tett egy gúnyos vagy csak szimplán bunkó megjegyzést. Csak próbált nyugtatni. Asszem jövök neki eggyel a szívességen túl. Fred mindeközben Hagriddal beszélgetett Charlie- ról. Azaz inkább a munkályáról. Óvatosan elváltam a nyálam és könnyeim áztata  felsőjétől. A fiú egyből rám kapta a tekintetét.
- Mostmár jobb? - kérdezte kedvesen mosolyogva.
- Nem, de jobb lesz- mondtam keser édesen.
- Tudod Poppy - kezdve kedvesen Hagrid. - Piton professzor szerintem egy percet sem gondolkodott azon, hogy ezek után nála fogsz lakni. - egy mosollyal válaszoltam.
- Hagrid pár képet, levelet, illetve ilyesmiket elégethetek? - böktem a fejemmel a kandalló felé.  Ő pedig csak bólintott. Én pedig átmásztam Freden. Ő pedig ki nem hagyta volna, hogy végig húzza a kezét a csipőmőn.
Helyet foglaltam a kandalló előtt. Hagrid kutyája pedig az ölembe hajtotta a fejét. Én pedig szépen előszedtem a 11éves korom felgyülemlet a szüleimhez köthető dolgaimat. Levelek, képek, képes lapok. Dolgozatok amikkel dicsekedni akartam anno de észre sem vették. A tűzet figyeltem. Végig néztem azt ahogy az össze dolog ami a szűleimhez köt hamuvá ég. A szívemről az utolsó elégétett dolgokkal egy hatalmas kő esett le. Amik amúgy az egyen ruháim voltak, vagy is azok a részek amiket még nem szabdaltam szét. Tehát az egyén ruhák plusz hozzá váló kis kiegészítők. Biztos ami biztos alapon belenyultam mégegyszer a táskában. Egy sál volt benne, illetve hozzá volt tűzve egy cettli.

Ez itt Cedric sálja. Ne érdekelje     honnan van. Csak égesd el a múltad. Ezt én szeretném. Vagy is mi.
George és Ginny Weasley

Mosolyogva dobtam tűzbe a sárga fekete csíkos sálat. Azt is mondhatóm, hogy a hangulatom javult. Mosolyogva sétáltam vissza Fred mellé. Rá néztem és szugeráltam arra, hogy ideje lenne mennünk. És már megint nem esett le neki. Fantasztikus.
- Hagrid ideje mennnünk, mindjárt hajnalodik és nem kénne büntetésbe kerülnünk- kezdtem el búcsúzkodni.
- Igen. Ideje mennetek. Mielőtt még kérdezitek tartom a számát a látogatásotokról. - mosolygott ránk kedvesen.
-Ez nagyon kedves tőled- oda mentem hozzá  és megöleltem a fél óriást.
- Majd találkozunk Hagrid. - fogtak kezet Freddel.
- Sessetek gyerekkek nehogy elkapjanak titeket. - mosolygott ránk.
Fred előre engedett az ajtóban. A majd  utánam sietett. Egy gyors mozdulattal ránk terítette a köpenyt. Fred egy viszonylag gyors tempót diktált alig bírtam tartani a lépést vele. Éppen be értünk a kastélyba amikor meg állt előttem én meg bele ütköztem. Fred pont utánam tudott kapni.
- Nem tudnál egy kicsit sietni? - kérdezte.
- Nem tehetek róla, hogy  te nagyokat  lépsz. - mosolyogtam rá.
- Jó. Mivel ma olyan kis esetlen voltál nélkülem. Így erre is van egy jó ötletem. - mosolyogott rám. A szemöldököm az egekbe szaladt. - Gyere fel a hátamra Ellenor. - gyorsan lehúzta a köpenyt rólunk. Én pedig a legkiméletesebb módon felugrottam a hátára, majd gyorsan magunkra terítette a köpenyt. Fred egy ideig beszélt hozzám, de aztán minden eluszott mivel elaludtam szegény fiún.
A következő dolog amit észleltem, hogy Fred letesz az ágyamra, és elindul kifelé. Éppen időben kaptam el a csukloját. Kíváncsian fordult hátra. Én pedig vissza húztam és megöleltem. Majd a fülléhez hajoltam.
- Három ágy van a szobában, nem kell elmened. - toltam el valamilyen szinten. Ő pedig vissza húzott egy újabb ölelésbe. Majd eldől az ágyamom és ránk húzza a takarót.
- Jó éjt Ellenor. - suttogta.
- Jó éjt Fred, és köszönök mindent. - válaszoltam neki félálomban.

Ez a lány olyan mint, az óceán. Nem tudhatod milyen lesz a "hangulata" tíz perc múlva
                                           |Fred Wealsey|

GYEREKEK. MEG. VAN. AZ .1K. ÚRUSTEN. AMIKOR MEG LÁTTAM  NEM HITTEM A SZEMEMNEK. KÖSZÖNÖM HOGY ENNYIEN OLVASÀTOK A KÖNYVEM.🥳🥳🥳🥳ANNYIRA IMÁDLAK TITEKET. NEM HITTEM VOLNA HOGY ENNYI EMBERHEZ EL FOG JUTTNI AZ ÍRÁSOM.SZOVAL BE ARANYOZTÁTOK AZ ESTÉMET. 

KÖZÉRDEKÜ KÖZLEMÉNY A RÉSZEK A KORONA MIATT VALTOZÓ IDŐ PONTBAN JÖNNEK. DE A HETI EGY BIZTOS. EZ NEM BIZTOS, HOGY A MEGSZOKOT VASÁRNAP LESZ DE PROBÁLOM JÓL BEOSZTANI AZ IDŐMET. PUUSSSZZZIIII❤💚❤💚

By:.
      Bogi❤