A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

26. Epizód

- El mentetek kaja portjára és ittatok is? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. - válaszolták az ikrek. Mire mind hármunkból kitört a nevetés. Nem voltunk másnaposak. Mivel csak egy üveg bort ittunk. Csak jól éreztük magunkat. Felszabadultak voltunk. Megnyiltunk a másiknak.

Mint kiderült az ikrek nem hazudtak akkor amikor azt mondták jó társaság vagyok. Mivel ezek után a szabad időm egy részét velük töltöttem. Így az  életem sikeresen belekerült egy normális kerékvágásba. Normális  alatt azt értem, hogy  nem gondoltam arra  ami történt a múltban. Eltudtam engedni azt ami volt. Egy dolog  kivételével. Az a dolog pedig Alexander Timosenko volt. Minden mozdulatok figyelemmel kísérte. Kikészített az, hogy tudtam, hogy figyel. Figyelte azt ha tanultam, ha Tim el voltam.  Ha esetleg az ikrekkel vagy Aliciával.  Akkor persze nem volt nagy a szája amikor Viktorékkal voltam.  Goran mesélte, hogy miután ott hagytam a sulit, kiderült a fogadás. Viktor, Dragan és ő pedig elég rendesen helyben hagyták.  Általában a könyvtárban találkoztam a fiúkkal, mivel Krum előszeretettel figyelte Miot tanulás közben. Ilyenkor pedig inkább a hagytuk őket kettesben . A tanulásra pedig egyre több időt fordítottam, mert a fiúk mellett nem igen volt időm arra, hogy tanuljak. Az animágiával is elég jól álltam Mcgalagony álítása szerint. Az elméletett már teljesen megtanultam. Már csak a mandragora levelet kellett volna egy hónapig a nyelvem alatt tartanom.  De Mcgalagony professzorral megegyeztünk, hogy Decemberben nem csinálhatom mert bál lesz. Igen a professzorral egy nagyon bizalmas kapcsolatot alakítottunk ki. Sokat mesélt nekem apáról és a barátairől. De a nevét egyszer sem említette. Elmesélte, hogy bejegyzetlen animágus és azt is, hogy  mennyire utálják egymást Pers-vel. Mindemellett pedig ott volt Tim aki a szerdáimat birtokolta. Minden szerdán korepetáltam bájítaltanból. Azt kell mondjam fejlödöt. Ezt pedig Piton professzor is mondta. Így a hétfőim, a szerdáim és a csütörtökeim foglaltak voltak. Amikor szabad időm engedte segítettem Wyattnak. Bár  általában Wyatt ezt vissza utasította, mivel Remus nagyon sok mindent előre meg tanított neki. Holnap lesz az első próba.  Ma pedig csütörtök van és éppen Mcgalagonyal professzorhoz tartok. Kissé késésben  vagyok ezért a szokásosnál jobban rohanok. Mikor bekanyarodtam a prof irodájának a folyosóján. Ő ott állt az ajtóban és engem várt.
- Elnézést a késésért professzor. - mondtam egyből ahogyan oda értem.
- Jöjjön már várnak minket. - mondta szigorúan a tanárnő.
- Professzor asszony hová megyünk? - kiváncsiskodtam.
- Dumbledor professzorral a minap beszéltünk magáról. Mármint arról, hogy halad. Azt találgatuk, hogy mi lesz az animágus alakja. - mosolygott halványan rám. - Erős gyanúnk van azzal kapcsolatban, hogy egy legendás lény lesz az. Ezért Dumbledor professzor felvetette azt az ötletet, hogy vigyem el ma a tiltott rengetekbe.
- Mii? - kérdeztem ledermedve.
- Erre nincs időnk Poppy. Már így is késésben vagyunk. Várnak minket. - karolt bele a kezembe és kezdett el húzni a tiltott rengeteg felé.
-Albussal már abban is meg tudtunk egyezni, hogy melyik ez az állat. Viszont arra még nem jöttünk rá, hogy melyik fáj az.- folytatta ott Minerva ahol abba hagyta.
- Hogy érti azt, hogy melyik fáj? - kérdeztem vissza.  Míg beértünk a rengetegben.  Engem pedig elfogtak az emlékek, ami egy mosolyt csalt az arcomra.
- Min mosolyog Poppy? - kérdezte halkan.
- Semmin. - mondtam kuncogva.  Amin a professzor felsóhajtott. A fény fokozatosan elkezdet nőni, és a  hangzavar is. Végül pedig kirajzolodott egy tábor a fák között.
- Nos megjöttünk. - mosolygott rám Minerva.
-Áhhh csak, hogy ide értek, Mcgalagony professzor. - szólalt meg egy hang mellőlem.
- Elnézést a késért Charlie, de a kisasszony késve érkezett meg. - mondta rosszalóan a prof.
- Semmi baj, én is  sokat késtem az ő korában. - vakarta meg a tartkoját zavartan. Majd kilépet a fényre. Nos ha eddig nem voltam teljesen lesokkalva akkor mostmár igen. Ugyan is előttem állt, egy vörös hajú kékszemű szeplős férfi. Egyszóval egy Weasley.  Még hozzá Charlie Weasley aki sárkányokkal foglalkozik.
- Te.. Te... Te Charlie Weasley vagy. - mondtam döbenten. Amin ő csak elmosolyodott.
- Személyes, - nyújtott nekem kezet.- ha pedig az én információim nem csalnak akkor te Poppy Piton vagy. Ginny szobatársaid. -  rázta meg a kezem.
- Charlie amit megbeszéltünk. Kérem vezese körbe Poppyt és meséljen neki a sárkányokról. Ha pedig végzet kísérje vissza Poppyt a kastélyba, ha nem nagy kérés egészen a klubhelyiségig. - nézett rám csúnyán.
- De nem adtam rá okot, hogy azt higgye, hogy nem oda vezetne az utam. - néztem csúnyán a professzorra.
- De igen adott méghozzá a múlt héten. - nézett rám utoljára majd 180 fokos fordulatot vett és animágus alakjában távozott.
- Rendben akkor kezdjük is!- csapta össze a kezét Charlie. - Szóval én annyit tudok, hogy animágiát tanulsz mivel az apád is az volt, és olyan jeleket produkáltál eddig ami miatt Dumbledor professzor és Mcgalagony professzor azt gondolják egy sárkány az animágus alakod. - mondta egyszuszra.
-Akor már többet tudsz mint én. - néztem a fiúra
- Naa tessék mosolyogni, nem mindennap látt az ember sárkányodat testközelből. - rázta meg a vállamat.
-Miért van az, hogy engem a Weasley próbálnak mindig felvidítani. - nevettem fel. Charliet elmosolyodott, majd belevegott az  oktatásba. Mesélt a Magyar Mennydörgökről, a Hebridai Feketesárkányokról, a Svéd Sróforrú Sárkányokról, a Norvég Tarajos Sárkányokról, a Közönséges Walesi Zöldsárkányokról, Kínai Gömblángsárkányokról, az Ukrán Vashasúakról és még emgannyir fajról. Mindről elmondta a tudnivalókat. De csak a fentebb említeteket hozták el a Roxfortba. Mint kiderült a holnapi probához kellenek. Charlie olyan áhítattal mesélt az össze példányról. Annyira bele lendült a mesélésbe, hogy már éjfél volt amikor észbe kapott. Persze engem nem zavart. Teljes mértékben élveztem azt, ahogyan elmélyűlten mesél a kedvenc állatairől. Azt ahogy, meg sem próbálta leplezni azt, hogy imádja az összes állatott a földön.
- Ohh Merlin elfelejtettem a takaradót. - csapot a fejére.
-Enged el Charlie, sosem tartom be. - legyintettem nevetve. - sőt mostanában alig alszom szóval tök mindegy. - döltem el a sátrában lévő kanapén.
-Tényleg akartam már kérdezni, hogy miről beszélt a professzor?- nézet rám  érdeklödve.  Gyorsan ellengedve a takaródót. Én pedig feltornáztam magamat ülö pozícióba.
- Részegen táncoltam az öcséiddel a konyhában. - rántottam meg a válamat. - De nem ezen kaptak minket rajta. - kuncoktam.-  Vagyis nem is kaptak rajta minket. Na az a lényeg, hogy rózsaszínre varázsoltuk Mrs Norrist. - mosolygottam rá ártatlanul.   Charlie pedig olyan jót nevetett a "mesémen", hogy majdnem lefordult  a székről amin ült.
-  Rossz hatással vannak rád az ikrek. - törölgete a könnyeit.
-Előtte is ilyen volt.- nevettem fel. - Charlie pedig nevetve állt fel és sétált oda az üveges szekrényhez. Ki vett belőle két poharat illetve egy üveg lángnyelv whiskeyt.
-Kis koruak megrontása bün. - mosolyogtam a vörösre.
- Nehéz olyat megrontani akit már meg rontottak. - kacsintott rám. Amitől rózsát meg szégyenítően vörös lettem. Charlie pedig magabiztos mosollyal az arcán nyújtotta át nekem az italt. Charlie ezek után folyamatosa  flörtölt velem. A keze lassan a combomra vándorolt.
-Tudod Charlie nem hiszem, hogy Minervának ez lett volna a célja azzal, hogy itt hagy. - fogtam meg a vörös kezét ami már a belső combomat simogatta.
- Nem tudhatod Poppy. - hajolt közelebb hozzám. Majd beharapta a szája sarkát. Így az egész férfi olyan szexinek hatott. Miután észre vette, hogy nem húzodtam el óvatosan lecsapot az ajkaimra. Ez a csók sokkal kellemesebb volt mint azok amiket Timmel váltottunk. Lehet, hogy csak az alkohol miatt. De nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Élveztem azt, hogy Charlie ennyivel érettebb. Élveztem azt, hogy bele húz az ölébe. Élveztem azt, hogy nem sietett. Szóval, nagyon is tetszett a szituáció. Lihegve váltunk el egymástól. A homlokomnak döntötte a homlokát.
- Gyönyörű szemed van Poppy. - suttogta az ajkaimra. Nem válaszoltam csak le csaptam az ajkára. Ez már sokkal mohóbb volt. Charlie   már a pulóverem alatt simogata a háttamat, így vonva magához még közelebb. Míg én a hajába turtam. Abba a vörös és hosszú hajkoronába. Ami olyan puha volt, mint az enyém még soha. Egyszerűen az volt az utóbbi idők legtökéletesebb pillanata számomra. Charlie pedig szépen lassan átvezette a kezét a fenekemre, és erősen bele markolt. Én pedig csak bele mosolyogtam a csókunkba. A kezemet pedig levezettem Charlie pólójának az aljára, majd lassan lehúztam róla. A tekintettem végig vezettem a kidolgozott felsőtesten. A látványtól muszáj volt beharapnom a számat. Charlie megfogtam a kezemet és a mellkasára helyezte azt. Én pedig végig vezettem rajta.
-Szerintem ezt folytassuk a hálóban. -. Mondta rekettes hangon Charlie.
- Szerintem is. - mondtam halkan, majd ujjra meg csókoltam. A vörös pedig a simán felált, vittel a hálóba, és dobott bele az ágyba. Charlie egy percre sem vált volna el az ajkaimtól.  Az este minden percét élveztem. Azt kell mondanom, hogy kedvelem a Weasleyket.

                  A próba reggelén

- Poppy. - simogatta a hátamat Charlie.  Ezzel felébreszte engem az édes álomomból. Felemeltem a  fejemet a mellkasáról és fáradtan néztem rá.
- Igen? - kérdeztem álmosan.
- Jó reggelt  Napsugár. - puszilta meg a homlokom.
- Jó reggelt. - nyomtam egy rövid csókot a szájára.
- Sajnos ennyivel nem érem be. - mosolygott rám, majd csókolt meg ugyan úgy mint tegnap. De Charlie megszakította csókot. - Mindjárt hét óra van. - suttogta az ajkamra. Az összes álmosság eltünt a szememből.
-Baszus, basszus, basssszus. - ugrottam ki az ágyból és kezdtem el magamra rángatni a ruháimat. Aminek az lett a vége, hogy Charlie  egyik kapucnis bordó pulcsiját vettem fel.
- Napsugár ez az enyém. - ölelte át hátulról, és bugta a fülembe.
-  Majd ha megtalálod a pulcsim vissza a küldöd? - kérdeztem nevetve. Míg megfordultam akarjai között.
- Vissza. - mosolygott rám kedvesen.
- Írsz majd? - kérdeztem reménykedve.
- Ígérem - csókolt meg gyengéden. - Gyere elkisérlek a kastélyig. - kulcsolta össze a kezünket.  A táborban már javában zajlott az élet. Néhány embert meg is lepet az, hogy Charlie fogja a kezem. Meg ilyenek.
- Ne is törődj velük. Azért  ennyire meglepetés mert gyönyörű vagy és féltékenyek rám. - puszilta meg az össze kulcsot kezünket Charlie.
- Ha te mondod. - kuncogtam a fiún.
- Remélem Mcgalagony nem fogja észre venni, hogy be suransz. - kuncogott Charlie.
- Hát azt én is remélem. - nevettem fel.
Elértük a kastély bejáratát. Charlie pedig magához húzott és egy szenvedélyes csókkal búcsúzott el.
- Még találkozunk Napsugár. - mosolygott, majd indult vissza a rengetegbe. Én pedig beharapot szájjal  figyeltem a távolodó alakját egy darabig. Majd megfordultam ahol Tim állt.  Nem tudtam eldönteni, hogy mit gondol.
- Szia Timy. - köszöntem zavartan.  Tim pedig  mosolyogva ölelt magához
- Szia. - mondta. - Szakítanunk kell. - mondta határozottan.

Mint kiderült van jó oldala is annak, hogy jobban lettünk Ellenorral. Van kiről másolni a házikat.

|Fred Weasley |