Vissza néztem Cedre aki csak megrázta a fejét és elfordult. Teljesen megsemmisülve léptem ki a teremből.
◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇
Szó nélkül indultam el a terem felé. Persze előtte kitéptem a kezem a Wealsey kezéből.
- POPPY - kiabált utánam valamelyik fiú. -Poppy kérlek állj meg.- nem néztem vissza, sőt gyorsítottam a lépteimen. Nem adtam, sőt nem adhatam szót annak a fájdalomnak amit a Cedric viselkedése miatt éreztem. Próbáltam elnyomni magamban fájdalmat, mint minden ilyen alkalommal amikor csalódtam valakiben. A fejem elkezdett lüktetni, a fülem sípolt. Megszünt létezni a világ számomra. Nem tudtam mit csinálok. Csak egyszerűen feltéptem a legközelebbi terem ajtaját. Minden poros volt, tehát nem volt használatban. Pont jó volt arra, hogy kiemgedjem a gőzt. Forrofejű vagyok, túlságosan is. Szerintem ti is rájötetek hogy mi is történt. A könnyeimmel küzdöttem. Szemben állva a művemmel. Három lyuk van a falban. Kettő még véres is. A negyediket akartam "megalkotni" amikor valaki elkapta a kezem.
-Héé Héé HÉÉ.... - kiabált rám, közben pedig lefogta a kezem - Te meg mit csinálsz?- háborodot fel. De még mindig nem engedett a szorítása. A maradék erőmmel probáltam ellőkni magamtól. A vörös hajú fiút. Megint sikertelenül.
-HAGY MÁR BÉKÉN FRED WEASLEY!! - kiabáltam rá. Hátha eleged, de nem így lett. Miért is lenne így.
-Poppy - vette a kezei közé az arcom. - George vagyok. -fel néztem a fiú szemébe, amiben aggodalom csillogott. Itt volt az a pont amikor a könnyeim utatt törtek maguknak, már gátatszabni sem tudtam nekik. Melkasának döntöttem a fejem, és próbáltam a sírásomnak végett vettni.
-Sírd ki magad törpe, nem jó ha magadba fojtod. - kezdte el simogatni a hátam George.
-Azért mert nem vagyok 160cm attól még nem vagyok törpe- morogta kétt szipogás közt. Ezen George felnevetett.
-Nem lehet olyan nagy a baj ha tudsz sértegetni.-mosolygott le rám. Igen volt annyi lelkierőm hogy felnézek. Azt kell mondjam, hogy a Weasleyék mosolya ragadós.
-Köszönöm George. - suttogtam olyan halkan, hogy kicsi legyen az esélye annak hogy meg hallja. Pechem volt, meg hallotta.
-Ugyan mit? - kérdezte játékosan.
-Áhhh inkább hagyjuk. - legyintettem és kirohantam a teremből. George felnevetett. Majd hallottam ahogy elindul utánnam. Meg sem álltam a teremig.
-Héé ez így csalás. Hamarabb indultál. - kocogot mellém George. Ezen felnevettem és megráztam a fejem.
-Tudod Georgei én egy szóval nem mondtam hogy versenyzünk- kuncogtam fel. Ő pedig drámaian felsóhajtott és a szívére tette a kezét.
-Én kiteszem a szívem lelkem, hogy neked jó legyen - nevette el magát a végére, én pedig csak mosolyogva néztem rá fel. - és még meg sem köszönöd, illetve még versenyt futni sem akarsz velem?! .- vágta be az álldurcités, majd összefonta a kezét a mellkasa előtt. Olyan volt mint egy 5 éves kis fiú, akitől elvették a cukorkáját.
-Tudja Mr Wealsey én meg köszöntem. - vettem hivatalosra a hangvétel. Majd én is összefontam a kezem a mellkasom előtt.
-Tudja az lehet hogy meg köszönte Ms Dodge, de amikor voltam olyan kedves és vissza kérdeztem. Kegyed válasznélkül faképnél hagyott. - küldött felém egy "erre mit lépsz" mosolyt.
-Majd egyszer meg tudja mit is köszönhetek magának Mr Wealsey- mosolyogtam rá, majd benyitottam a terembe ahol már várt a két jó madár.
-Dee az az elkövetkező 20 évben bármikor lehet. - hisztizett tovább.
-Mi lehet az elkövetkező 20 évben? - vágott közbe Fred.
-Igen Georgei ez a hátra lévő életünkre vonatkozik- mosolyogtam a fiúra. Persze Fred mondatát figyelmen kívül hagyva.
-MIII VAN!?!?!? - kapta fel a fejét Fred és Lee. Mi George-val összenéztünk, pár pillanatig néma csönd volt. Csak az órának hangját lehetett halanni. Majd George-val egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Számunkra rövidke két perc után csillapodtak a kedélyek. Ki vörösödve léptem az üst elé. Ismét zsebkendőt kellett keresnem, és persze többet is mint előtte. Az ominózus esetből tanulva felraktam az asztalra a táskám. Majd Fred kezébe nyomtam kB 5-6 darab zsepit.
-Melyik delikvenst választod? - kérdeztem az értetlenkedőt.
-Tudod ez nem biztos, de én úgy hallottam hogy Mcgallagon azt mondta hogy neked kell leszedned rólunk. De nyugodtan szólj ha rosszul tudom- küldött felém egy arrogáns egyben tenyérbemászó mosolyt.
-Tudod az előző esetből kiindulva most kértem a segítséged. Persze most sem mutatsz túl sok hajlandóságot. - forgattam meg a szemem. - de tudod nekem és a másik két fiúnak leigazolják a hiányzást veled ellentétben.- mosolyogtam rá gonoszul- Szóval én a helyedben rohanék órára. - azzal szépen bele mártottam kB 4 zsepit a bájitalba és le ültem Leevel szemben.
- Hmm ismerős ez a felállás- kuncogott halkan Lee.
-Borzalmas vagy Ellenor- csörtettet ki az ajtón Fred, maga után bevágva azt.
-Csak most nem te vagy megsérülve- mosolyogtam rá és zsepit cseréltem. Néma csend lett csak a zsepkendő és a bőr súrlódását és az óra járását lehetett hallani.
-Tényleg nem fogják leigazolni neki? - kérdezte hirtelen George. Oda fordultam hozzá és rá mosolyogtam. Majd folytattam a munkát.
- Tudod Dumbledor professzor itt volt velünk körülbelül 3 órán keresztül. Ebben a kB 3 órában 1 végig is dolgozót. Ezek után még mindig azt gondolod hogy nem lesz neki leigazolva? - nevettem fel a végére, és sikeresen befejeztem Leet is.
-És volt szíved elküldeni? - háborodott fel George. Lee helyet cserélt Georgal míg én újabb zsepiket mártottam a főzetbe.
-Lee - néztem a barnabőrű fiúra. - kérlek menny órára.- kértem tőle a lehető legszebben.
-Mennék én ha tudnám milyen óránk lesz. - mondta mosolyogva.
- Hát nekem rúnaismeretem lesz. - Gondolkodtam el.
-Jóslástan? - kérdezte Lee a lehető legnagyobb letörtséggel hangjában.
-Jóslástan.- mondta kuncogva George. Lee sóhajtott egyet majd összeszedte magát és elkullogott. Megvártsm míg kattan zár és neki láttam George sminktelenítésének.
-Szóval? - kérdezte George.
-Igen volt.... - mélylevegőt vettem- tudod mi alapjáraton mielőtt beléptünk volna ebbe a terembe az előtt már összevesztünk. Majd amikor beléptűnk akkor is.... - sóhajtottam fel- úgy hogy Dumbledor csillapította le a kedéjeket. Míg itt volt az igazgató addig nem volt semmi baj. Onnantól hogy beléptűnk az üvegház a onnantól pedig átlépett egy határt. - motyogtam a végét.
-Poppy amit abban a teremben történt azt miatta tetted? - kérdezte halkan. Bólintottam. - mi történt a teremben? Én csak annyit láttam hogy Fred szokásosan legyilkoja Diggoryt. Majd kirángat a teremből.
-Fred annyival hogy összekulcsolta a kezünk, tönkretett egy régi barátságot. Köztem és Cedric között. - mondat kissé határozatlanul. Georgia arca már rég tiszta volt de én még mindig dörzsöltem. George szépen meg fogta a kezem és elhúzta az arcától majd közre fogta a kezem.
- Ha tényleg olyan jobban voltatok ahogy leszürtem az előbbi mondatodból, akkor nem fogtok összeveszni. Ha pedig összevesztek ezen akkor ő nem érdemelte meg a barátságodat Poppy. Jobb ha ezt tudod. - mosolygott rám biztatóan.
-Igazad van George. - mosolyogtam el halványan. - és még egyszer köszönöm.
- Nem mondod el mit köszönsz nekem igaz? - kérdezte mosolyogva. Én csak megráztam a fejem. - Tudod hol a terem ahova mened kell? Mert ha nem szívesen elkisérlek.. - kérdezte hirtelen.
- Ami azt illeti nem, most lesz az első rúnaismeretem. - kezdtem el szedelöcködni, miután mindent ami kellett összeszedtem elindultam az ajtó felé.
-Nem kéne rendet raknunk? - kérdezte a fiú.
-Nem. Mivel azt mondták használhatóm. Nem azt hogy csak ma használhatóm. - mosolyogtam ravaszan a fiúra. Sikeresen kitesékeltem a fiút az ajtó és be csuktam.-George a tantermeket zárják nem? - kérdeztem a fiú.
-Igen. Miért? - kérdezett vissza kB reflexszerüen.
-Azért mert itt a kulcsa- mutattam a zárban lévő régi kulcsra. Egy ezer wattos mosoly kíséretében, majd bezártam az ajtót és a táskámba tettem a kulcsot.
- Nagyon nagy mázlid van kis lány. - jegyezte meg a sétánk sacra a felénél. Én ezen csak nevetni tudtam. Az utunkat felszabadulva és sablonos témákról beszélgetve tettűk meg. Mikor a terem elé értünk pont be csöngetek.
-George nagyon sokat fogsz késni ugye tudod. - mosolyogtam rá.
- Tudom törpe. Ne aggódj miattam, megoldom. Majd találkozunk ebédnél. - intett émajd rohant is, én pedig beléptem a terembe. A professzor még nem volt benn. Kerestem magamnak egy üres padot. Nyilván az első volt üres. Az óra hamar eltelt. A professzor asszony nagyon kedves, mindemellett roppant érdekes az anyag amit veszünk tehát hipp-hopp eltelt az óra. Szépen lassan kisétaltam a teremből. Magamban azon morfondíroztam, hogy mennyek enni vagy egyből Mcgallagonhoz. Sikeresen eldöntöttem hogy előbb a rosszabb aztán a jobb. Tehát írány a professzor asszony irodája. A nagy gondolkozásbam viszont neki mentem valakinek. Félénken felnéztem, mit ne mondjak rendesen meglepődtem, hogy képes vagyok elgázopni a házvezető tanárom.
- Elnézést Professzor asszony- mondtam kissé félénken.
- Semmi baj kisasszony máskor figyeljen kicsit jobban. - küldött felém egy halvány mosolyt. Mosolyt??? De ő nem kedvel... Most akkor mi van!?-Merre tart kisasszony?
-Ami azt illeti önhöz indultam Professzor. Mivel mondta hogy mennyek órák után egyből önhöz. - mondatam neki határozottan.
-Rendben akkor jöjjön. - mondta majd elindult. Jómagam után a siettem és próbáltam tartani a lépést a proffal.
-Tudja ne higgye azt hogy nem kedvem kisasszony. Rendkívüli képességei vannak. Csak nagyon hasonlít az apjára, akit nem kedveltem.- mondta hirtelen. - vagyis nem mondanám hogy nem kedveltem őt csak sok fejfájást okozott nekem. - nézett rám. Úgy mintha aggódnia, hogy a hallottak alapján elájulok vagy valami hasonló. - Meg érkeztűnk kisasszony- ált meg hirtelen egy ajtó előtt. Benyitott én pedig az előbb halottakat emésztgetve mentem utánna. Mcgallagonnak egy letisztul irodája volt. Ízlésesen berendezve.- Kérem foglaljon helyet. - intett az asztal előtti székre. Helyett foglaltam rajta. - Kér teát?
- Igen elfogadok egy csészével. - válaszoltam illedelmesen. A prof pedig töltött és elém tette. Majd elült az asztal másik oldalára.
-Mint már mondtam rendkívüli képességei vannak. Bár nem tudd mindről. Viszont ma megbizonyosodtam arról, hogy igen is jól éreztem az első találkozásunkkor. Hogy micsoda maga. Ma amikor a nagyteremben vitatkozott velem, összetévezthetettlen jeleit mutatta annak hogy ön animágus. Mivel jómagam is az vagyok, ezért megérzem ha valaki a környezetemben az. Ma pedig mint mondtam erről még is bizonyosodtam. - fejtette ki elmélettétt a professzor asszony.
- Tessék? - kérdeztem értettlenkedve
-Poppy animágus vagy- ismételt el mégegyszer a tanárnő. Másodjára sikeresen eljutott a tudatomig hogy mit is mondott a tanárnő. A kezem elkezdett remegni. Pár pillanat múlva a csésze a földön landolt, majd tört ezer meg ezer kis darabra. Egyre gyorsabban vettem a levegőt. A szívem is úgy vért mintha ki akarna ugra a helyéről. A szék karfáját pedig olyan erővel szorítottam hogy elfehérdtek az ujjaim.Miért akadt ki annyira hogy Diggory nem nézett rá?!? És miért vérzett a keze?!? Mi vonatkozik az egész életűkre?!?!
|FRED WEASLEY|
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》
Hayran KurguHideg szél fúj a messze tájon Új év indul, gyermek álom. Vonat sivit, ajtó koccan Süveg rád vár, vedd fel gyorsan. Egy Piton, mégis Griffendéles Bátor lovag, el ne felejts. Vörös társa, vigyázz vele Forrófejű szegény kegye. A pálca forog ujja közt...