- FRED GYERE MÁR, DOLGUNK VAN. - kiabált fel George.
- MINDJÁRT MEGYEK. - kiabt le Fred.- Én nem vagyok Charlie. Ezt jobb ha megjegyzed. - suttogta a fülembe. Majd otthagyott. Én pedig be rohantam a szobámba, és le csúsztam az ajtó előtt. A légzésemet próbálva helyre tenni. Sikertelnül. A gondolataim elkalandztak a vörös felé. Akármire is gondoltam.Mit akar jelenteni az, hogy ő nem Charlie? Sosem kezeltem úgy mint őt. Minden szarságát elnéztem. Mindet. Akkor is megbocsátottam neki amikor miatta kerültem a gyengélkedőre. Arról nem is beszélve, hogy három hete nem beszéltünk. Erre neki az első dolga az,hogy megcsókoljon. Majd mondjon nekem egy olyan mondatot amit nem értek. Az pedig már megszokhatam volna , hogy mindig neki áll feljebb. Észre sem vettem, hogy elkeztem könnyezni . Már nyugodtan bögni se lehet, mivel az ajtó meglöködött mögöttem. Ezzel nekem szívinfarktus okozva. Bár az aki beakart jönni valószinűleg meglepődött rendesen. Belőlem pedig egy fájdalmas sóhaj szakad fel.
- Elle? Mi a baj? - kérdezte Harry.
-Mit szeretnél Harry? - még mindig az egereket itattava.
- Először is be menni!- én pedig lassan feltápászkodtam és ki nyitottam az ajtót. - Mi történt?!? - kérdezte idegesen. Hangjában pedig érezhető volt a kétségbeesés.
- Semmi. - töröltem le a könnyeim erőszakosan. Harry pedig kérdezés nélkül ölelt át és kezdte el simogatni.
-Azt akartam kérdezni, hogy van-e kedved eljönni velem a bálba? - kérdezte halkan. Én pedig fel sóhajtottam. - Mármint csak barátok. Mert idősebb vagy nálam és érted naa. - mondta vörösödve.
- Szívesen mennék....De van már párom a bálra. - mondtam kedves.
- Ki? - kérdezte döbenten.
- Carlos Night. - mondtam egyszerűen.
- Ohh... Oké. Remélem jól fogjátok érezni magatokat. - mondta sokkoltan, miközben a szobából hátrált kifelé.
- Harry! - kaptam a keze után. - Ne menj kérlek. Nem szeretnék egyedül lenni. - mondtam halkan. Ő pedig készségesn jött vissza.
- Elmondod mi történt? - kérdezte halkan. Én pedig sóhajtva sétáltam vissza az ágyamhoz és döltem bele. Közben pedig intettem Harryek, hogy jöjjön oda. Harry boldogan feküdt be mellém az ágyba.
- Meg kell ígérted, hogy senkinek nem mondod el!-mondtam határozottan. Miközben a mellkasára hajtottam a fejem.
- Ígérem! - mondta mosolyogva, míg a hátam simogatta.
- Szóval...az első próba előtt egy nappal.... - kezdtem el a mesélését. Harry pedig mosolyogva hallgatta a dolgokat, 10 perc múlva sikeresen végeztem. A történet részletekbe menő elmagyarázásába. Fel sem mertem nézni Harryre. Féltem a reakciójától.
- És szerinted ezt mi nem láttuk? - húzta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Miii?? - ültem fel idegesen, a fejemte fogva.
- Hát... Ronnal éppen arra jártunk, amikor Fred és te egymásra találtatok.- nézet rám zavartan. - És véletlenül végig néztük.
- Véletlenül? - kérdezte kételkedve.
- Véletlenül direkt.- mosolygott kínosan a zöld szemű.
-Mit kerestetek ti arra?- húztam fel a szemöldökömet.- Óra után nektek nem leckét kellene írnotok?
-De elméletileg igen - mondta nyugodtan. - De jelenésünk volt a Pitonnál.
- Szóval tőletek fájt a feje. - jegyeztem meg magamnak.
- Ezek szerint.- rántotta meg a vállát Harry. - De nem ez a lényeg. Aludnod kénne.- tanácsolta Harry. Én pedig örömmel bújtam hozzá még jobban. Túl sok idő nem is kellett ahoz, hogy elaludjak. Mivel az a sok minden ami ma történt lefárasztott.Fred szemszöge
FRED GYERE MÁR, DOLGUNK VAN. - kiabált fel George.
- MINDJÁRT MEGYEK. - kiabtam ke.- Én nem vagyok Charlie. Ezt jobb ha megjegyzed. - suttogtam Ellenor fülébe. Majd otthagytam. Komótosan sétáltam le a lépcsőn. Majd ki a klubbhelyiségből. Azon gondolkoztam, hogy meg fogja-e érteni azt, hogy mire céloztam. Ha nem érti meg, hogy szükségem van rá. Akkor maradjon Charlienál. Ő úgyis az a típus, aki ha tehetné egy életen át Ellenor mellet maradna. Nem mondom, hogy én nem szeretnék mellette maradni. De én nem küzdenék érte annyit, mint Charlie.
- Fred? - lökte meg a vállam George.
- Hmm? - néztem rá.
- Nem szeretnél elmondani valamit? - kérdezte aggódalmasan. Én pedig hirtelen nem tudtam mit mondani. Nem számítottam erre a kérdés.
- De lehet... - mondtam bizonytalanul. Ő pedig bólintott. Az irányt pedigaz udvar felé véve.
- Hova megyünk? - rohantam utána.
- A tóhoz. - mondta komoran.
- Georgeii fiú van valami probléma? - kérdeztem pajkosan.
- Nincs. - mondta nyugodtan. Itt viszont megakadt a beszélgetésünk. Pedig nálunk ez egy ritka dolog. Mivel ikrek vagyunk általában tudjuk mi jár a másik fejében. De most lövésem sem volt arról, hogy mit tehetem, hogy ilyen. Mondjuk sokáig nem is tudtam koncentrálni. Ugyan is mindig a szemem elé került, az a gyönyörű barna szempár. Amiben már így is túlságosan is sokszor vesztem el. Az első alkalommal, amikor rendesen a szemébe néztem már elvesztem benne. Azóta, akaratomon kívül, tartotok vele túl sokszor, túl hosszú szemkontaktust. Most pedig ott tartunk, hogy mellette akarok ébredni minden reggel.
- Oké, mostmár mondhatod. - mondta George kimérten.
- MegcsókoltamEllenort.- daráltam el gyorsan.
- Lassabban mert semmit sem értek! - mosolyodott el George.
- Meg. Csókoltam. Ellenort.- mondtam tagoltan a szemébe nézve. George pedig elmosolyodott.
- Nehéz volt kimondani? - kezdett el kötözködni.
- Igen az volt.. Tudod miért? - nevettem fel.
- Tudom. - nevetett fel George is- Viszont erre a kérdésre a te szádból akarom hallani a választ!- mondta határozottan. Én pedig fel sóhajtottam.
- Féltékeny vagyok McLaggenre. Láttad te hányszor tapperolta le?! Ott van azaz idióta Night is. Folyamatosan stírőli. Arról nem is beszélve, hogy olyan fensőbbrendüen csókolgatja. Össze illenek Anasztáziával. Ő róla ne is beszéljünk. Az a k@rva miatt hagyott faképnél. - morogtam a végét.
- Tudod, hogy az a k@rva a barátnőd? És vele mész a bálba? - húzta fel a szemöldökét George.
- Ő meg Nigth- val. Szóval kvittek vagyunk. - néztem rá győztesen. - Te mit nem mondasz el? És ne mond azt nekem, hogy nincs semmi mert tudom, hogy van!- pirított rá.
- El hívtam Charliet a bálra.- mondta komoran.
- HOGY MIT CSINÁLTÁL? - kiabáltam rá.
- De nem tudtam akkor, hogy még fogod csókolni!- emelte fel a hangját ő is.
- Mindegy ez nem ér annyit, hogy össze veszünk. Majd távol tartom magamat Ellenortól. - nyugtattam le magam.
- Nem fogod tudni. - jegyezte meg George- Nem tudjátok távol tartani egymástól magatokat. Arról nem is beszélve, hogy meg kell neki mondanod az igazat a levéllel kapcsolatban- világított rá a lényegre.
- Ezen rá érünk még gondolkozni. - intettem és indultam vissza a kastélyba.
- Tudod, hogy 3 nap van a bálig? - kiabált utánam George.
- Igen azaz van még 72 órám ezt kitalálni. - fordultam vissza hozzá. George pedig nevetve jött utánnam. A vissza utat pedig végig poénkodtuk. A klubbhelyiség üres volt, mivel már rég túl léptünk a takarodon. Ugyan is útközben megáltak a konyhánál. A klubbhelyiségben az egyik fotelban az ajtóval szemben pedig ott ült Harry és várt. Egy enyhe szívinfarktus okozva ezzel nekünk.
- Na végre Weasley. Beszélnünk kénne.- nézet rám Harry.
- Ööhh oké. - mondtam szűkszavúan. George pedig halkan lelépett.
- Tudod Fred én nagyon jó spanomnak tartalak. Viszont Ellét jobban szeretem nálad. Az pedig , hogy miattad sír. Nos számomra nem tolerálandó. Szóval most fel mász hozzá és megbeszélitek ezt a f@szságot amit műveltek egymással!- parancsolt rám. Amúgy is fel akartam menni Ellenorhoz szóval egy bólintás kíséretében indultam meg a szobájuk felé. Halkan nyitottam be. Ginny pedig éppen az ajtóban állt.
- Mizu? - kérdeztem tőle halkan míg beléptem a szobába.
- Ma Mionál alszom.-indult ki az ajtón, majd vissza fordult. - Fred?
- Igen? - kérdeztem vissza halkan.
-Csak ügyesen. - mosolygott rám huncutul a húgom, majd halkan becsukta az ajtót. Én pedig oda sétáltam a barna bogjas hajú lányhoz. Leguggoltam a lány mellé. Óvatosan kisimitottam egy tincset az árából. Majd egy lágy csókot leheletem a homlokára. Mire ő lassan kinyitotta a szemét. Arcán pedig egy aranyos mosoly jelent meg.
- Szia szívem. - mosolyogtam rá kedvesen. - Beférek még?
- Ha ide adod a pólód. - mondta rekedtes és álmos hangon. Nekem sem kellett több. Le húztam a pólómat és oda nyújtottam a lánynak. Aki lassan felült. Le vette a poloját majd fel vette az enyémet. Majd a melltartóját is. Ezek után a nadrágjától is meg szabadította magát. A pólóm comb középig ért neki kB. Bár inkább kicsit feljebb volt az alja. Tekintettem végig vezettem a combjaim. Amik gyönyörűek voltak
- Azt a k@rva...- szalad ki a számon.
- Ennyire nem nézhetek ki rosszul. - kezdte el nézegetni magát. Én pedig oda sétáltam hozzá. Az álla alá nyúltam és meg emeltem azt.
- Gyönyörű vagy. - suttogtam az ajkára. Mielőtt bármit is csinálhattam volna Ellenor az ajkaimra tapasztotta az ajkait. A nyakam köré fonta a kezét és enyhén lábujjhegyre állt. Én pedig a derekánál fogva húztam magamhoz. A kezeim óvatosan beférkőztek a pólója alá. Majd le a fenekére. Amibe bele is markoltam. Olyan rég óta akartam már meg tenni ezt. Olyan jó érzés volt. Ez a csókunk volt az eddigi legjobb. Ő is elengedte magát és én is. Nem féltem attól, hogy valaki meg látt. Nem féltem attól, hogy elrohan tőlem Ellenor. Ezt pedig ő is érezte. Mivel egyre mohóban csókolt, így muszáj volt felvenem. A feneke alá nyúltam és felvettem. Így egy percre muszáj volt meg szakítani a csókot. A lány a homlokonra döntötte a fejét. Csak nézet a szemembe. Nem szólt semmit. Csak nézet. Én pedig a világért sem szakítottam volna meg ezt a csendet. Szépen bele döntöttem az ágyba majd mellé feküdtem. Átöleltem ő pedig a kezemet cirogatta. Míg el nem aludt.Azt hiszem teljesen bele szeretem. Nem hagyhatom, hogy vissza mennyen Charliehoz
|Fred Wealsey|
ESTÁS LEYENDO
A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》
FanficHideg szél fúj a messze tájon Új év indul, gyermek álom. Vonat sivit, ajtó koccan Süveg rád vár, vedd fel gyorsan. Egy Piton, mégis Griffendéles Bátor lovag, el ne felejts. Vörös társa, vigyázz vele Forrófejű szegény kegye. A pálca forog ujja közt...