A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

51. Epizód

- Mit mondott? – kérdezte George.
- Hogy nagyon aranyosnak találja Nevillet. – mosolyogtam a pipacs piros Nevillere.
Erre Fred belecsípett a lábamba jelezve, hogy hozzátartozom.
Ez azért túlzás
Jegyezte meg Nüx
-Szóval most mi lesz? – kérdeztem rá a dologra.
- Hát egyértelmű, nem? Te – mutatott rám Charlie – itt maradsz és elolvasod ezt. – mutatott a Neville kezében lévő könyvre. – Ti pedig megpróbáljátok elmagyarázni Nevillnek mi történt. – nézett Leere és Georgera jelentőségteljesen Charlie. Ennek az esetnek már egy hónapja. Szerencsére. Hogy azóta mi történt? SEMMI. Én csak a Tanulmányaimra, az animágiára és Nüxre koncentráltam. Logikus, nem? Persze nem azt mondom, hogy egy szót sem váltottam velük, mert erről szó sincs. Csak megfelelő távolságot tartottam, hogy ne legyen semmi felfordulás, ami bajba keverne engem. Draco és  Ximena továbbra is fontos szerepet töltöttek be az életemben, így nem is költöztem ki a mardekárból. Felesleges is lett volna. Ott mindenki tudta mivel áll szemben, hogyha például egy haja szála  is meggörbült volna Nevillnek levadászták volna az illetőt, aki csinálta.
Reggel kicsit késésben mentem reggelizni, mivel Mcgallagony előtte este kettőig kint tartott, mondván, hogy gyakorolnom kell. Leültem enni a majdnem teljesen üres nagyteremben.
- Poppy elfogsz késni. – jegyezte meg Hagrid, én pedig  egy kedves mosoly társaságában  vettem magamhoz egy pirítóst és indultam meg az udvarra Charlie órájára.
- Poppy, hogy állsz azzal a bízonyos dologgal? – kérdezett rá Nüxre Hagrid.
Igazán megmondhatnád neki, hogy van nevem!
Mondta kissé hisztisen Nüx
- Kissé hisztis ma amúgy, de egész jól állunk. Már külön tudom őt választani a saját elmémtől. Szóval több olyan eset  nem lesz mint, amikor fájdalmat okozunk az érzelmeinken keresztül egymásnak, szerencsére. Ja és szeretné, ha a nevén nevezéd. - mosolyodtam el a mondandóm végén.
- Rendben, a nevén fogom nevezni innentől kezdve Nüxöt. – mosolyodott el kedvesen ő is míg ki értünk az udvar azon részére, ahol az  órát szokta  tartani Charlie, Hagrid pedig ahol tud, segít neki.
-Poppy!!! Szia. - ugrott hirtelen a nyakamba Ximena. - Gyere lógjuk el az órát. – kezdett elhúzni a kastély irányába, de már késő volt, mert kb egyből észre vettem azt, hogy miről akarta elterelni a figyelmemet.
Mi a szar?
Akadt ki Nüx is egy kicsit
Én pedig egyből elindultam Fred és George irányába. Közvetlenül előttük álltam csak meg, mire Fred beharapta az ajkát.
- Szia  Ellenor. – köszönt halkan, illetve George és Lee is.
- Mi történt? – kérdeztem rá egyből a kinézetükre, míg körbe pillantottam. Marcus és a haverjai ugyanolyan szarul néztek ki. Mármint ők  is szarrá voltak verve. Milyen meglepő.
- Szerintem már te is tudod. -mondta ki Lee azt, amire mindhárman gondoltak nagy valószínűséggel.
- Elismételjem még egyszer, hogy rendes választ kapjak a kérdésemre, vagy kinyögitek most? – húzódtam be melléjük, mivel Hagrid oda lépett Charlie mellé, ami azt jelentette, hogy elkezdődőtt az óra.
- Mivel tudjuk milyen vagy - lépet mögém Fred és átölelte a  derekam - így nem fogjuk pont itt és most megbeszélni. – fejezte be George a mondókáját.
- Sőt, soha nem fogjuk ezt megbeszélni. – mondta kimérten Lee. Én pedig mélyen elnyomtam magamban azt a vágyat, hogy Marcus  összes idióta haverját a földbe tiporjam.
Szerinted van valami, amiről nem tudunk?
Kérdezett rá Nüx arra, amire én is gondoltam
°Biztos vagyok benne°
Az óra végén az első dolgom az volt, hogy Ximenához menjek.
-Ximena Larock! - üvöltöttem az éppen elrohanó lány után.
Mióta menekül Ximena előlünk?
Kérdezett rá arra a dologra, amire valójában én is gondoltam
Ez volt az a pont, amikor elengedtem ezt az  egészet. Ha nem mondják meg úgyis megtudom máshogy, így türelmesen végigültem a napot, de órák után az első dolgom volt, hogy elmenjek Charlie irodájába.
- Szia Charlie. – köszöntem rá halál nyugodtan, de nem hagytam megszólalni. – Te véletlen tudod azt, hogy miért menekül előlem Ximena? Vagy éppen, hogy mi történt az ikrekkel és Leevel? – támaszkodtam meg az asztalán.
- CHARLIE NE MONDJ NEKI SEMMIT! - szólalt meg mögöttem egyszerre a négy emlegetett személy.
- Most az egyszer ne mondj neki semmit. – nézett rá könyörgő szemekkel Fred.
- Tudjátok mit? – mosolyodtam el – Nem érdekel, nyugodtan menjetek ki, én elleszek Charlieval. – sétáltam Charliehoz. – Ugye? – fordítottam Charliet az állánál fogva magamhoz, mire ő elmosolyodott és rám kacsintott.
Tudod Poppy, továbbra sem értem miért csinálod ezt Freddel
Jegyezte meg
°Majd rá jössz°
- Eddig sem hagytalk vele kettesben, most sem foglak. – ült le Fred az asztallal szemben lévő székre.
- Tudjátok, - ültem bele Charleie ölébe – így is úgy is megfogom tudni. Úgyhogy, csak magatoknak könnyítenétek meg ezt a helyzetet. – döltem neki a professzornak.
- Sajnos, vagy nem sajnos, tudjuk milyen vagy Drágám. – mondta Ximena.
Kedves
Szólalt meg Nüx hirtelen
-Akkor? Vagy így, vagy úgy megtudom, ahogy már mondtam is. Ha nem tőletek, majd mástól. - álltam fel Charlie öléből, aki készségesen el is engedett – A végkifejlet ugyanaz lesz. - sétáltam az ajtóhoz. – Bár kitudja, lehet Marcus úgy meséli majd el  a dolgokat, hogy ti lesztek a hibásak. Engem pedig nem fog érdekelni akkor már, hogy mi is történt valójában. – mosolyogtam rájuk kedvesen és kiléptem az ajtón és becsuktam magam után.
Szóval most megyünk Marcushoz?
Kérdezte érdeklődve Nüx
°Nem, még várunk. Hátha ha meg gondolja magát valamelyik °
Lassan sétáltam  a nagyterem felé, onnan pedig mentem volna tovább a mardekárba, de Neville megállított, így ketten indultunk el az udvarra.
Továbbra is kis édesnek találom a fiúkát
Kuncogott fel Nüx
°Mert az is°
Egy darabig csendben nézett, majd hirtelen megszólalt.
- Tudtad, hogy Marcus meg a két haverja fogadtak arra, hogy melyikük tud lecsapni Fred kezéről? – nézett rám kérdőn, mire én csak megtorpantam.
- Nem! – mondtam kissé ingerülten.
- Azért néznénk ki úgy, ahogy mert Fredék hallották és hát tudod, rólad van szó. Szóval elvesztette az eszét. – folytatta Neville halkan.
Ez mindent megmagyaráz
Mondta dühösen Nüx
°Nem teljesen, Ximenat nem menti fel a helyzet alól °
- Ha az megnyugtat, ahogy én tudom, Marcus, Flin és Ray bukására fogadott. – motyogta halkan.
- Raymond Blackwood és Flin Addams? - kérdeztem, rá a nyilvánvaló dolgokra, mire ő csak bólintott.
Mit akarsz csinálni?
Kérdezte Nüx kissé idegesen
° Még nem tudom°
- Köszönöm Neville, hogy legalább te elmondtad nekem. – öleltem meg a fiút.
- Ugye nem akarsz semmi hülyeséget csinálni? – kérdezte kissé aggódva.
- Amit tenni fogok, már nem a hülyeség kategóriába tartozik Neville. - néztem rá nyugodt tekintettel, míg belül üvöltöttem és tomboltam. A lehető legnyugodtabb stílusban sétáltam vissza az ebédlőbe, ahol a három delikvens jó kedvűen beszélgetett.
- Marcus lépj le szépen. - mondtam kimérten a fiúnak. Marcus a lehető leggyorsabban elrohant onnan, én pedig megtámaszkodtam a mardekár asztalán.
- Fiúk – mosolyogtam kedvesen rájuk – miért hallotam azt az egyik kedves barátomtól, hogy a mostani fogadásotok tárgya én vagyok? – kérdeztem a lehető legbájosabban, bár nem sikerült.
- És ha igen, mit tudsz tenni kis cica? – kérdezte egy kaján mosollyal a száján Ray. Egy mély lélegzetvételt követően a szemük láttára váltottam át a a saját szemem színét Nüxére, ami aranysárga, de most volt benne egy kis vörös beütés is.
Azért még is megérte a gyakorlás
Nevetett fel
- Elmondom, hogy mi lesz  fiúk. - néztem a két falfehér fiúra  - Én elfelejtem azt, ami történt, rendben? – mosolyodtam el – A ti és a drága aranyos kis testvéreitek érdekében is. – a megjegyzésem hallatán mindketten hangosan nyeltek egyet – Tudjátok, nekem mindig is az volt a legfontosabb, hogy a barátaim és a szeretteimet ne érje bántódás. És úgy gondolom, hogy ti is az ő testi épségüket tartjátok szem előtt, ugye? – mosolyodtam el gonoszul.
- De Marcus is a barátod. –  jegyezte meg Flin.
- Marcus rosszabbul fog járni mint ti. – mondtam legyilkolva őt. – Ha bármelyik ismerősömnek a haja szála is meggörbül a jövőben, nem fogok jótállni magamért. Sem ti, sem a testvéreitek nem fogják megúszni. Világos? – néztem felváltva a szemükbe. Félelem látszott mindkettejük szemében, ami teljes mértékben érthető volt.
Gonosz vagy
Mondta ki Nüx
°Még nem láttál semmit°
-És kérem a pénzt amiben fogadtatok. -  adtam ki az utolsó utasítás a két fiúnak, akik pánikolva dobták az asztalra azt a két  zacskó galleont amiben fogadtak.

Sajnálom édesem, de ez a te érdeked is...

|Fred Weasly|