A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

3. epizód

Azzal a lendülettel vettem egy 180 fokos fordulatot ,majd ki viharzottam dobogó léptekkel a klubbszobából
‐☆-☆-☆-☆-☆-☆-☆-☆-☆-☆-☆-☆-☆-
Minden léptem vízhangzott a kihalt folyosón. Csak a festmények súgtak össze mögöttem. Magamban szidtam az anyámat, hogy miért most kellett ide jutnom, illetve Perst, hogy hogy lehetett ekkor idióta, hogy ezt meg tegye a fél griffendél előtt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal téptem fel a nagyterem nagy fa ajtóit. Mondanom sem kell aki a nagy teremben tartózkodott mind rám kapta a tekintetét. Dumbledor professzor tekintetét pont elkaptam ahogy a baloldalamon lévő asztaĺ felé biccent. Bólintottam, így hát az asztal azon része felé vettem az utamat ahol senki nem ült. Helyet foglaltam és elkeztem körmölni egy levelet az én drága anyámnak. Megírtam neki, hogy nem lettem mardekáros. Az egész levélben azt taglaltam, hogy mennyire kedvelem már most a szobatársam, illetve mennyire nem bírom a bátyját. Miután befejeztem a levelet aláírtam, majd meg vártam míg megszárad a tinta, vagy is vártam volna ha valaki nem ül le elém, illetve mellém is. Felemeltem a fejem, kár volt. Ott ült előttem a vörös akivel vitáztam. Oldalra fordítottam a fejem,ott pedig az ikre volt. Vissza vezettem a pillantásom asszem Fredre, és felhúztam a szemöldököm, majd fel könyököltem az asztalra és meg támasztottam a fejem a bal kezemmel.
-Nem vagy ide való. Nem vagy méltó arra hogy griffendéles legyél. A mardekárban van a helyed, úgy ahogy anno Pitonnak és az anyádnak is.- Eddig bírtam.
-Fogd be. Utoljára mondom el, hogy nem ismersz, nem tudod milyen vagyok. Még a neved sem tudom. Sőt nem is akarom tudni.
-Figyelj Poppy.- Fogta meg a vállam a mellettem ülő fiú.-George vagyok azaz idióta aki azóta vitázik veled mióta találkoztatok, ő Fred. Szeretnék bocsánatot kérni a nevében. Tényleg nem volt valami szép tőle, hogy úgy ítélkezett hogy nem ismer. -Gyilkolta le testvérét egy pillantással. Bár sokat nem ért mert, csak szemforgatást kapott válaszul rá.
-Feorge muszály védeni, néz már rá? Lerí róla hogy Piton az anyja. Az anyja és a nagybátja is Tudjuk kit szolgálta ő mért lenne más?!- Emelte fel a hangját testérével szemben.
-Most ez komoly Gred? Nem szoktál ilyen ellenséges lenni, csak ha...
-Csak ha nem egy rivális. -Vágták rá egyszerre és mosolyogtak rám cinkosan. Gondolkodnom sem kellett, hogy felismerjem ezt a mosolyt. Íme a roxfort ügyeletes csínytevői.
-Szóval te -mutattam az előttem ülőre- azt hiszed hogy én is csínytevő vagyok?- Húztam fel ma már sokadjára a szemöldököm. Asszem ezzel a kérdéssel ástam el magam.
-Csiripelték a madarak.- válaszoltak sejtelmes hangsúllyal.-De ha nem tudtuk volna elástad volna magad az előző kérdéseddel.-Válaszolta az utálom. Meg mosolyogtatott, hogy nem olyan hülyék mint gondoltam róluk.
Míg mi beszélgettünk a nagyterem szépen lassan megtelt. A környékünkbe senki nem mert le ülni, hisz majdnem mindenki szem és fül tanuja volt a vitánknak a klubbszobában. Éppen fel akartam tenni a következő kérdést mikor az igazgató csendet kért.
-Gyerekek mint mind láthattátok iskolánkban új diákot köszönthetünk. Névszerint Poppy Dodge-ot. Poppy kérlek állj fel.-tettem amit mondtak-Poppynak ez a 4. Iskolája ha tudni akarjátok, hogy miért őt kell meg kérdeznetek. Viszont mint már említettem idén iskolánk falai között kerül megrendezésre a Trimágus Kupa. Szeretnék nyomatékosan meg kérni mindenkit, hogy ha baj van a kommunikációval kerese fel Ms. Dodgeot. Ő anyanyelvi szinten beszél franciául és bolgárul.
-Engem korrepetálhat franciából. -vágott közbe egy mardekáros. Sajnos fel ismertem a hang tulajdonosát. Drága Draco Malfoy megszólalt.
-Mr. Malfoy tartogassa magának a megjegyzéseit. Tehát két hét múlva jön a másik két iskola, viselkedjenek a roxforthoz méltóan.- Fejezte be a beszédet az igazgató. Én pedig azzal a lendülettel indultam ki a teremből. Vagy is indultam volna ha valaki nem kapja el a csuklóm és nem húz vissza és nyom le maga mellé.
-Nyugod meg Pops. Megverjük együtt. Rendben? .- mosolygott rám a szobatársam. Bólintottam jelezvén hogy megértettem, de nem bírtam ki hogy ne nevessem el magam. Ginny is csatlakozott. Tőlünk vízhangzott a nagyterem, meg is lepődnék ha nem mindig azt lesné az összes roxfortos diák, hogy velem mi van. Megköszörültem a torkom.
-MI OLYAN ÉRDEKES? NINCS JOBB DOLGOTOK MINT AZ IDIÓTA BÁMÉSZKODÁS?! MERLINRE MONDOM...-Azzal Ginny keze landolt a számon, és próbálta megfékezni a röhögését kisebb nagyobb sikerrel. Fokozatossan elengedte a szám, mivel megharaptam. Gondolom nem nagyon lepte meg ez a mozzanat. Mikor sikerült le csillapítania a légzését felállt az asztaltól és magával húzott engem is. Így kettesben szépen lassan elindultunk kifelé a teremből. Mielőtt még kiléptem volna a teremből körbe kémleltem. Sorban a tanári asztalon majd, a hollóhát, griffendél, mardekár(ahol persze gazdagabb lettem kb 3 kacsintással, pár szemöldök húzogatással, illetve a jegyesem még csókot is küldött. Természetesen úgy ahogy volt kiröhögtem) és végül a hugrabug. Meg akadt a szemem egy szökés barna hajkoronán. Nagyon ismerős volt. Olyan jellegzetes, de nem jut eszembe hogy honnan is ismerhetem. Elkezdtem Ginny talárját húzogatni.
-Mond drágám mit szeretnél?-kérdezte Ginny.
-Ő-mutattam a fiúra nem olyan feltűnően. Miközben már majdnem ki értünk a teremből-Tehát ő ki?
-Ő...Ő-moslyodott el kajánul- Cedric Diggory a roxfort bájgunárja a tesóim szerint. De nem vagyunk egyvéleményen.-kuncogott a lány. Várjunk Cedric Diggory.
-Ced....Cedric-Teljesen elhűltem.Nem tudtam mit csinálok csak megfordultam. De egyből bele üköztem egy mellkasba.
-El...Ellenor-Ő is le volt döbbenve pont mint én. Nem tudtam mit csinálok csak azt hogy nagyon hiányzott már ez az idióta. A nyakába ugrottam és olyan szorissan szorítottam magamhoz, mintha soha többé nem látnám. De ő is ugyan így volt vele.
-Ell nagyon hiányoztál.
-Te is nekem. Csak kérlek ne fújts meg.-nevettem fel kínosan.
-Ki is kezdte a fújtsuk meg a másikat, játékot?-nevetett ő is , majd szépen le rakott és átkarolta derekam, úgy indultunk ki a teremből együtt mint régen.-Voltál már a tónál?
-Nem ma érkeztem sacra kb. 3 órája.-kuncogtam
-Na akkor indulok az iskola legszebb helyére, a legszebb lánnyal az oldalamon.-Mosolygott rám csábosan
-Ahhh ez már hiányzott..... Hol van Ginny?-kaptam vissza a fejem a terem felé. Ahol ott állt a barátnőm egy sejtelmes vigyorral az arcán. Mikor észrevette, hogy nézem felmutatta a hüvelykujját. Vissza fordultam Cedrichez. A régi közös emlékeinket elevenítetük fel az úton.