A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

28. Epizód

-Napsugár nem kellene bennt ünnepelned? - ült le mellé a fiú.
- Nekem jó itt is. - mosolyogtam rá.
- Lehetne még jobb is.- nyúlt az állam alá. Majd felemelte a fejemet és meg csókolt,  lágyan és édesen.

Charlie azzal az egy csókkal az összes megmarad idegességem el tüntette. Az ilyen csókjaitól, ott ahol vagyok eltudnék olvadni. Charlie a csókunk végén a lehető legközelebb vont magához. Én pedig a vállára hajtottam a fejem.
- Tudod Napsugár, én holnap este vissza megyek Romániában. - mondta halkan.
-És soha többet nem találkozunk? - döntöttem a fejemet a vállának szomorúan.
-Na Napsugaram- fordult felém Charlie, ezért megemeltem a fejem, majd az  arcomra tette a kezét, és óvatosan simogatni kezdte azt a hüvelykujjával. Majd át tért az ajkamra. - ígérem, hogy még fogunk találkozni. - mondta nyugtatás képp. Bár igazából nem használt, mivel még szomorúbb lettem tőle. - Azt is ígérem, hogy írok neked levelet. Sok sok levelet. - mosolygott rám aranyosan.  Én nem tudtam mit mondani a fiúnak, csak a nyakába furtam a fejem és szorítottam magamhoz.  Azzal a tudattal, hogy több esélyem erre nem lesz. Lassan elkeztem könnyezni. Hisz a vörös rövid idő alatt belopta magát a szívembe. Nem mondhatom, hogy szeretem. De kedvelni nagyon is kedvelem.
- Napsugár te sírsz? - kérdezte Charlie hitetlenkedve.
-Nem, csak párás a szemem. -  mondtam reketesen. Charlie pedig felnevetett.
-Na gyere. - húzott bele az ölébe. Én pedig tiltakozás nélkül engedtem neki.
- Napsugár ne sírj jó? Fogunk még találkozni ígérem. - simogatta a hátam.
- De mi van ha nem?  Ha elmész és elfelejtesz? - néztem a szemébe.
- Nehéz lenne elfelejtettenem azt a lányt, akiről több mint egy hónapja mesélnek a kistestvéreim. - nézet a szemébe--Illetve azt aki két nap alatt magába balondított. - húzta féloldalas mosolyra a száját.- Azt akinek ilyen igéző barna szeme van. Amiben egy pillanat alatt el lehet veszni. - hajolt közelebb hozzám- Azt akinek ilyen aranyos keretbe foglalja az arcát az sok kis szeplő. - hajtotta a homlokomra a homlokát. - Azt akinek a nevetés bearanyozza a napomat. - hajolt az ajkaimra. 2 cm választott el Charlie mézédes ajkaitól. - Azt a lányt akit a... - nem hagytam, hogy Charlie  befejeze ezt a mondatot. Ugyan is már rég meggyőzőtt arról, hogy nem vagyok egy átlagos lány a számára. Ezért az ajkára tapasztottam az ajkaimat. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy találkozunk-e még valaha. Csak az, hogy most itt van nekem. Charlie nem tiltakozott, sőt még közelebb is húzott magához.
- Charlie már mindenütt kerestelek......haver.- hallottam meg egy hangot. Amihez társult egy alak is. Mi pedig Charlieval gyorsan váltunk el egymástól.  Charlie védelmező ölelésbe vont ezek után. - Meg zavartam valamit? - kérdezte kacér mosollyal az arcán az illető. Charlie  csak felsóhajtott én pedig megfordultam az ölében.
- Nem Lincoln semmit. - morogta Charlie. Amin én felkuncogtam.
- Akkor jó, mert a Kínai Gömblángsárkányt meg kénne vigasztalni. Ugye bár a tojásai végett. - mosolygott gonoszul Lincoln.
-Tudod Lincoln igazán tudsz időzíteni. - sóhajtott fel ismét Charlie. Én mosolyogva hámoztam le a kezét a hasamról, majd áltam fel és fordultam oda hozzá.
- Vár a munka holdsugaram. - mosolyogtam.
- Nyálas....mennyetek szobára. - fintorgott Lincoln.
- Bronw mindent el kell rontanod? - dörent rá Charlie. Én egy gyors puszit nyomtam a szájára és elindultam lefelé a lelátón.
- Héhéhéé- kapott utánam Charlie. - El sem köszönsz? - húzta fel a szemöldökét.
- Holnap este mentek nem? - nevettem fel.
- De? - kérdezte értetlenül.
-Charlie te tiszta hülye vagy Merlinre mondom. - akadt ki Lincoln. Amin én csak jót mosolyogtam. - Holnap meg fog látogatni. - Forgatta meg a szemét. - Mrs Weasley. - intett távovozás kor Lincoln.
- Jól tippelt Lincoln Bronw? - ült ki egy magabiztos mosoly az arcára.
- Jól. - áltam lábujhegyre  és csókoltam meg a fiút. De csak egy gyors csókót engedtem neki. - Menj vár a sárkány. - mosolyogtam rá. Ő pedig Lincoln után indult. Én pedig lassan indultam el a kastély felé. A kastély kapujában pedig ott ált Dumbledor professzor és Mcgalagony  professzor is.  Nagyot nyeltem amikor eléjük értem. Mivel sejtettem, hogy engem várnak.
- Nem azért küldtünk Poppy a sárkány vadászokhoz, hogy fel szed Charlie Weasleyt. - mondta kertelés nélkül Minerva.
-Ugyan Minerva. Poppy gyerek még. Had élvezze ki a gyermekkorát amíg tudja. - kuncogott az igazgató.
-Poppy kérlek meséld  el melyik sárkány vagy sárkányok körül érezted magad máshogy. - váltott hangnemet a tanárnő.
- Hogy értve máshogy? - kérdeztem vissza.
- Hát Poppy ez egy megfoghatatlan érzés. Szerintem mindenki máshogy érzi magát az adott állat körül. - mondta az igazgató. - Minerva például nagyon szereti a macskákat, de ezt nem mutatja ki.
- Albus - vágott közbe a professzor asszony. Majd fordult felém. - Poppy ha eljön az ideje tudni fogod milyen állat leszel. Lehet nem lesz igazunk azzal, hogy egy sárkány lakozik benned. Lehet igen. De ezt te fogod érezni, nem mi. Ameddig nem érzed azt a megmagyarázhatatlan kötödés, addig nem is fogjuk tudni. Szóval holnap kérlek szépen menj még ki a sárkányok közzé, és figyeld meg őket. A reakcióikat a jelenlétéedre. A sajátodat az ő jelenlétükre.-   magyarázta elméjültem Mcgalagony professzor.
- Rendben professzor, délelőtt még ki megyek a sárkányokhoz. - mondtam határozottan
- Akkor tájékoztatom Charlie...
-Ne! -  vágtam közbe Minerva mondandojába- Lincoln Bronwt  ha az megoldható. - néztem kiskutya szemekkel Minervára.
- Megoldható. 10 órakor várni fogja a kastély előtt. - Indultak el az igazgatói irodába.- És kisasszony - fordult vissza az professzor. - Ne késsen.
- Nem fogok ígérem. - Kiabáltam vissza a professzornak.  Befordultam a toronyhoz vezető folyosón. Már az alján hallatszott a az ünneplés zaja. Hirtelen pedig felharsant egy fájdalmas visító hang. Ami hirtelen halkult el. A mikor felértem a Dáma meglepetten nézet rám.
- Drágám neked nem bent kellene ünnepelned a barátaiddal? - kérdezte számonkérő hangsúllyal.
- LárFári. - ignoráltam a Dáma kérdését. A Dáma haragosan nyílt ki. Én pedig megprobáltam a lehető legfeltünés mentesebben bemenni. Ami igazából sikerült is.  A lépcső tetejéről figyeltem, hogy mindenki Harryvel akár beszélni. . A kanárivá változó alsóbb éveseket. Illetve  az egész díszes társaságot. Vegyesen beszélgetett alsóbb és felsőbb éves diák egyaránt. Most senkit nem érdekelt az, hogy nem bírja a másikat. Örültek annak, hogy a roxfort jó helyezést ért el.
- Héé Törpe. - bököt oldalba Lee, illetve kínált meg egy sütivel. - Kérsz?.
- Nem vagyok édes szájú Drágám. - mosolyogtam rá. - Csak ezt a bulit tartjátok? - húztam fel a szemöldököm.
- Hát nem terveztünk többet tartani. Miért? - kérdezett vissza értetlenkedve.
- Semmi, csak a korhatáros jobban bejön. - néztem rá zavartan.
-Hát azt mindenki jobban szereti, sok meló egy olyat össze hozni. - vakarta meg a tarkoját.
- Tudom Lee- veregettem meg a vállát. - De akkor én elmegyek a Durmstrangosokhoz bulizni. - mosolyogtam rá. Majd a szobámfelé vettem az  irányt. A változatosság kedvéért egy bordó hosszú ujjút, egy világos kék szaggatott farmert és a bordó bakancsomat vettem fel. Kabátnak a fekete bőrkabátom választottam. A hajamat pedig fekonytolytam. Bele néztem a tükörbe, és nyugtázta azt, hogy jól nézek ki. Oda mentem Floris táljához majd raktam bele a kajájából. Amit minden nap York szokott hozzni nekem. Floris pedig csodával határos módon most az ágyamban aludt. A kaja zajára pedig egyből fel kapta a fejét, és egyből meg rohamozta azt. Felém pedig csak egy hálás mosolyt küldött.
- Floris elmentem a Durmstrangosokhoz ünnepelni. Legyél jó. - küldtem felé egy csókot. Sikeresen  távoztam a szobából ami előtt Lee még mindig ott ált.
- Nem gondoltam, hogy komolyan gondolod. - nézett rajtam végig. Én pedig a vállamat megrántva indultam lefelé a lépcsőn. Most sajnos nem sikerült olyan észre vétlennek lennem mint amikor be jöttem.
- Ellenor te mikor jöttél? - támadott le  Fred egyből egy kérdéssel.
- Körülbelül egy órája. - mosolyogtam rá majd mentem tovább.
- És most hova mész? - kérdezte George.
- A Durmstrangosokhoz megy ünnepelni. - Kiabált le a lépcső tetejéről Lee. Ezzel  síri csőndet generálva a helyiségben.
-Mii? - hallottam meg Fred hangját közvetlenül mögöttem. - Miért? - kérdezte szomorúan. Én pedig kiléptél a portré ajtón Fred pedig jött utánam.
- Ez a fajta ünneplése nem az én világom. - mosolyogtam zavartan.
- De legalább  Harry miatt maradnál itt. Vagy miattam. - nézett rám egyre ingerültebben.- Elnéztem neked azt, hogy lefeküdtél Charlieval. Elnéztem azt is, hogy mennyi időt töltesz a Durmstrangosokkal. Elnéztem azt is, hogy hülyén bele mentél egy ál kapcsolatba Cruzzal. Söt én még miattad doptam Angelinát is. Mivel nem türtem azt, hogy  szídjon nekem, és még meg is kértem arra, hogy hadja rá. Mert neked több gondod van annál, hogy ezt hallgasd. De te arra nem vagy képes, hogy velünk ünnepelj. Vagy arra, hogy válaszolj ne csak néz rám mint egy bamba tehén, Szívi. - nézett rám dühösen. Majd mielőtt bármit is mondthattam volna betrappolt a klubbhelyiségbe és becsapta a portrét. Lesokkolva néztem utána. Szomorúan indultam el a tó felé. Mire elértem a tóig addig annyira bele lovaltan magam a témába, hogy folyamatosan könyeztem.
- Drágám minden rendben? - hallottam meg Goran hangját. Aki a mólón cigizett. Vettem pár mélylevegőt és lassan oda sétáltam a kócos barna hajú fiúhoz. - Ki bántott? - kérdezte megfeszülve.
- Szerinted is olyan vagyok mint egy bamba tehén? -  néztem rá könnyebe lábadt szemekkel. Ő sosem volt az a személy aki szavakkal vigasztalt meg. Csak magához húzott és halkan elkezdet csitittani. Közben pedig szívta tovább a cigijét.
-  Szeretnéd, hogy Dragannal meg verjük azt az idiótát. Aki ezt az irdatlan nagy hülyeség mondta neked? - kérdezte enyhe éllel a hangjában. Én pedig csak megráztam a fejem
- GORAN JÖSSZ MÁR? -  hallottam meg Ivan hangját.
- Malinovszkij szólj a többieknek és gyertek le. - kiabált vissza Goran.
-Goran erre semmi szűkség nincs. - toltam el magamtól a fiút.
- Drágám még, hogy nincs rá szükség. - nevetett fel gúnyosan. - Ennyire elhagyatva és össze törve még akkor sem láttalak amikor először találkoztunk. - karolta át a derekmat.
- Na mi van Goran? - jöttek le a fiúk a pallon.
- Nézetek már rá. Hát össze van törve. - mutogatott rám feszülten.
- Azt láttjuk- Mondta Viktor.
- De mi történt!? - kérdezte Dragan kissé idegesen.
- Az történt, hogy már az is bün ha valakinek barátai vannak. - indultam fel a hajóra. A fiúk meg utánnam.  Azzal csatlakoztam a hajón folyó bulihoz. A fedélzeten volt minden. Zene, alkohol és persze kaja. Otthonosan mentem oda a  pulthoz ahol az alkoholt tartottuk. Vettem magamnak egy poharat és öntöttem magamnak lángnyelv whiskeyt. Azt az egy pohárnyit iszogattam egész délután. Szokás szerint Dragannal táncoltam. Mivel csak ő hajlandó táncolni velem. Egy idő után kezdtem felengedni és kezdtem egyre többet inni. Hajnali egy óra körül már forgott velem a világ. Ivan próbált levezetni a hajóról. Mert valaki kereset.
- Innentől a te felelősséged haver. - mondta Ivan, én pedig zavartan fordultam arra amerre a személyt gondoltam.
- Popps te teljesen részeg vagy. - hallottam meg George hangját.
- Georgeiii. - húztam el az i-t, és borultam a nyakába. - a tesód szerint egy tehén vagyok - sírtam el magam.
- A tesóm miatt vagyok itt. - mondta halkan. Majd simogatta meg a hátamat. Eltoltam magamtól.
- Mi történt? . - kérdeztem idegesen.
- Fred miután elmentél idegesen kezdett el járkálni majd elvonult a szobánkba. Az estére  pedig Leevel össze hoztak egy bulit. Fred pedig nos elég rendes leitta magát. - mondtam szűkszavúan.
- Mit is szeretnél igazából? - kezdtem el ki józanodni.
- Segítened kell. - nézett rám kiskutya szemmel.
- Jó. - mondtam szűkszavúan.  Ő pedig elkezdet húzni a Szükség Szobája felé.

Szóval nem vagyok elég jó neki. Legalább  kiderült, hogy még barátnak sem kellek neki.

|Fred Weasley |