A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

47. Epizód

- 13 napja Napsugár. - fogta meg a kezem Charlie. Ha eddig nem voltam fehér, akkor most biztosan elfehéredtem. Nyeltem egyet, hogy megtudjak szólalni, de nem sikerült. - Tudom Poppy ez sok idő. - simogatta a hátam Charlie.
Sajnálom... akkor jó ötletnek tűnt... akkor helyesnek éreztem amit tettem...
Szólalt meg halkan Nüx
Fájt mindenem, a szívemtől kezdve az összes izületemig. Egyszerűen fájt ülni is, így erőt vesztetten hanyatlottam vissza az ágyra. Charlie pánikolva kapot utánnam, így éppen megtartott mielőtt párnát értem volna, majd vissza kényszerített üllö pozícióba.
- Fáj... - suttogtam Charlienak.
- Mi fáj Poppy? - húzott a mellkasához, mire nekem elkezdtek folyni a könnyeim, mind a fájdalomtól, mind a tudattól, hogy mit tettem.
- Minden. - fúrtam a fejemet a mellkasába. Ezek utánna Charlie nem kérdezett többet, csak várta, hogy befejezzem a sírást.
- Tudod tanár lettem. - kuncogott fel halkan, ezzel pedig a figyelmemet próbálta meg elterelni. - És Hagrid tantárgyát kaptam meg. - simogatta tovább a hátamat. - Egész jól megy a dolog, csak van némi problémám a kurvákkal. - a szavak hallatán felkaptam a fejemet, és fel húztam a szemöldökmet.
- Felejtsd el Weasley. - mordultam rá. - Te az enyém vagy... voltál. - javítottam ki magam, mire Charlies csak az ölébe húzott.
- Féltékeny vagy Napsugaram? - kérdezte egy 1000 wattos mosoly társaságában, nekem pedig játszadozni támadt kedvem, teljesen elfelejtkezve arról, hogy mindenem fáj. Hála Nüxnek.
Ennyivel tartoztam
Mosolygott kedvesen
- Már megbocsásson professzor úr, de én nem vagyok olyan lány, akit ágyba vihet ezzel a mosollyal. Arról nem is beszélve, hogy én már sokat csalódtam, a vörösökben. - vágtam ártatlan képet és igazítottam meg a hajamat, ami kivételesen göndör tincsekben lógott a vállamra. Charlie óvatosan beharapta az alsó ajkát, majd mélyen a szemembe nézett.
- Tudja kisasszony - mosolyodott el - Már nagyon várom, hogy megbüntethessem... akarom mondani, büntető munkára küldjem kegyed.- mosolygott rám már perverzen. A szavai hatására én csak elmosolyodtam. Az a mosoly teljesen őszinte volt.
Már megbocsáss drágám, de ő eddig hol a picsába volt?! És miért nem...
- Némülj el Nüx! - parancsoltam rá.
Miért nem vele szexelünk? Ő jobb pasi már most, mint a másik.
- Először is! Itt én szexelek csak. Másodszor! a másiknak van neve. - ráztam meg a fejemet, mire Charlie csak pajkosan moslygot.
Hmmmm ez a mosoly ez mindent megér. Ha le fekszel vele biztos, hogyha meglovagolod én fogom a tested irányítani.
Zárta le a beszélgetést
Én pedig vörös arccal néztem Charliet.
- Na mit mondott a kis Nüx? - kérdezte kíváncsian, mire én még vörösebb lettem. Szégyenemben elfordítottam Charlieról a tekintetemet.
- Napsugár - fordította a fejemet Charlie vissza, majd a fülemhez hajolt. - Azt hiszed, nem ismerem a jeleidet édesem? - kuncogott a fülembe, mire kirázott a hideg. - Azt hiszed nem tudom, hogy mi folyik abban a csinos fejecskédben Napsugár? - nyomot egy lágy csókot a nyakamra.
- Charlie... - suttogtam a nevét. - ezt nem szabad. Most már végképp nem. - toltam volna el magamtól, de ő csak a kezemre vezette a kezét és az ajkához emelte azt, majd egy gyengéd csókot adott rá.
- Miért vagytok ilyen helyzetben mindig úriemberek? - húztam ki a kezemet a kezéből és elkezdtem átöltözni, mivel az ágy végében volt tiszta ruhám.
- Wow. - szólalt meg Charlie hirtelen. Majd a kezét éreztem meg a hátamon.
- Charlie? - kérdeztem félve.
- Olyan a hátad mintha tétoválva lenne rá egy csomó pikkely...sárkány pikkely. - hallottam a hangján, hogy lenyűgözte a dolog.