A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

41. Epizód

- Mit kérdezett? - kuncogott fel George, mire én csak nevetve megráztam a fejem, és elindultam a klubhelyiség felé. George kuncogva kocogott utánam.

- Tudod George hogy szeretlek, de az életemnek nem minden mozzanata tartozik rád. - néztem felé a klubhelyiség előtt megállva.
- Azt kérdezte, hogy mit érzel Fred iránt? - húzta fel a szemöldökét, míg arcán egy hatalmas mosoly terült el.
- Lehet - mondtam halkan. - Lári-Fári. - mondtam meg a jelszót a dámának. - Figyelj George! Ha szeretném is a testvéredet, akkor is meg sértett, rémlik? - húztam fel a szemöldökömet.
- Biztos vagyok benne, hogy nem úgy gondolta. - fogta meg a vállamat.
- Számodra nagyon is mindegy, hogy hogy gondolta Black. - szólalt meg Jonsonh. George csak halkan felsóhajtott.
- Tudod, rossz így látni... - szólalt meg George. - Jóban voltunk.
- Tudod még mindig jóban lennénk, ha őfelsége - mutatott rám Angelina - nem kerül a Griffendélbe.
- Azt ne hidd már, hogy csak azaz oka, hogy Griffendéles lett. - forgatta meg a szemét George.
- Ja persze, ti úgysem tudtatok volna távol maradni a ribanctól. Mivel...
-Ő legkevésbé sem nevezhető ribancnak. - hallottam meg magam mögül Mio hangját.
- Veled ellentétben.- szúrta oda Ginny. Én csak óvatosan hátra néztem, ahol Katei leghátul állt. Rámosolyogtam, oda rohantam hozzá, és megöleltem.
-Nagyon szeretlek Katei. - suttogtam az ölelés közben. Lassan eltolt magától.
- Bízol bennem? - kérdezte halkan, úgy, hogy csak én hallottam. Mire én csak bólintottam egyet. Katei az ajkaimra tapasztotta az ajkát. A derekamra vezette a kezét míg én a hajába túrtam. Ezt a cselekedetet pedig néma csend követte. Mire Katei eltolt magától, én a nyakába furtam a fejemet, kicsit pihegve.
-Van valami probléma? - kérdezte halál nyugodtan Katei felhúzott szemöldökkel, mire én George felé néztem félénken.
- Te - mutatott rám George – Én- majd magára – Beszélgetünk - Végül a szobájuk felé. A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy a kezemnél fogva rángat felfelé, majd idegesen feltépi az ajtót és beirányít rajta.
- Ez mi volt? - nézett rám idegesen.
- Sosem mondtam, hogy hetero vagyok. - mondtam lazán és leültem a legközelebbi ágyra.
- EGYÁLTALÁN NEM EZT KÉRDEZTEM! - emelte fel velem szemben a hangját.
- FIGYELJ WEASLEY SEMMI JOGOD NINCSEN FELEMELNI A HANGODAT VELEM SZEMBEN! - mondtam hasonlóan kissé idegesen.
Héé kislány, nyugodj le!
- TE EBBE NE SZÓLJ BELE! - teremtettem le a sárkányt, akin éreztem a sértettséget majd azt, hogy el húzódik tőlem.
- Barátod van. - mondta George kissé félve.
- Persze. - forgattam meg a szemem.- Csak annyira van barátom, mint neki barátnője. Az első adandó alkalommal visszament a ribancához.- nevettem fel gonoszul. - Arról nem is beszélve, hogy sose mondtuk ki, hogy egy pár lennénk. - küldtem felé egy gonosz mosolyt. Majd távoztam a szobából, egyenesen a szobámba indulva. Amikor beléptem oda, Katei várt az ágyamon ülve. Kedvesen rámosolyogtam.
- Összevesztetek? - kérdezte halkan.
- Igen. Velem szemben egy Weasley ne emelje fel a hangját. - morogtam.
- Tetszett? - nézett vörösödve rám, de válasz helyett csak mellé ültem. Megemeltem az állát és gyengéd csókot leheltem az ajkára.
- Neked tetszett? - döntöttem neki a fejemet a homlokának. Mire ő teljesen vörösbe borult.
- Igen nagyon.... Tudod amikor megjelentél, nem csak a Weasleyk élete változott meg, hanem az enyém is. Mármint az, hogy milyen magabiztos, csinos és okos vagy. Ezek miatt nagyon hamar beléd szerettem. - mondta lehajtott fejjel. Óvatosan az álla alá nyúltam, és ugyanolyan óvatossággal emeltem azt meg.
- Figyelj rám Katei. Elmondjam, hogy jöttem rá arra, hogy bi vagyok? - húztam fel a szemöldökömet mosolyogva. Ő elhejezkedett az ágyamban ahova én is bebújtam, majd a vállamra hajtotta a fejét. - Úgy hívták, hogy Svetlana. Én mindig csak Lanaztam. Végzős volt. Gyönyörű zöld szemei voltak. Fekete rövid hullámos haja volt. Határozott személyiség volt. Mindemellett pedig végtelenül kedves. Én csak negyedéves voltam. Akkor kerültem oda. Idegen volt nekem az a világ. Ő pedig segített nekem. Azaz megvédett. Tőle tanultam meg, hogy valaki lehet végtelenül kedves és erős egyszerre. Nem volt csoda, hogy bele szerettem. Valahogy az érzés lassan kölcsönös lett. Ő lett az én első szerelmem. Az övé lett az első csókom, és a "szüzességem" is. - mutattam idézőjelet. - De sajnos csak 8 hónapig tartott számomra ez az időszak, mivel véget ért az év. Lana kimenet Amerikába Auror képzésre, majd az is lett. Számomra belőle már csak a boldog pillanatok maradtak. Ugyanis felesége lett tavaly. - mondtam szomorúan.
- Valami van ami emlékeztet még Svetlanara? - kérdezte halkan Katei.
- Az emlékeken kívül nincs hozzá kötődő tárgyam. De van egy személy, az öccse. Dragan Herskovics. Segített nekem átvészelni ezt az időszakot. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Már csak ő emlékeztet rá? - kérdezte meglepődve.
- Meg a név... Lana Virágszálnak becézett. Úgy, ahogyan Dragan is annak becéz. Megtetszett neki, és megtartotta, azóta is így becéz. - mosolyodtam el halványan. Katei annyiban hagyta a témát. Lassan elaludt rajtam. Mikor mélyen aludt felsóhajtottam. Beszélnem kell Marcussal holnap.
-Nüx... Sajnálom. Nem volt igazam, mert igen is közöd volt a dologhoz. Mert a részem vagy. - suttogtam halkan.
Hmmm...
-Tudom, nem volt helyes amit tettem, de jóvá fogom tenni.-mondtam halkan. - Jó éjt Nüx. Még egyszer nagyon sajnálom ami történt. - mondtam szomorúan.
Jó éjt kislány...

Másnap reggel

Reggel a lehető legóvatosabban keltem ki Katie mellől. Halkan össze szedtem mára a ruhámat. Gyorsan magamra rángatam. A hajamat csak felkötöttem. És lerohantam az ebédlőbe. Lihegve néztem körül, majd kocogtam oda Dracohoz.
- Hol van Marcus? - kérdeztem miközben levágódtam mellé.
- Neked is SZIA Poppy. - mordult rám.
- Szia?- húztam fel a szemöldökömet.
- Nem hiszem, hogy sok közöd van hozzá. Tudod három hónapja nem néztél felénk. Csak azzal a Griffendéles ribanccal... - Én pedig ebben a pillanatban egy hatalmas pofont kevertem Draconak.
- Hogy mersz így beszélni róla?!? - húztam fel a szemöldökömet újfent.
Megint messzire fogsz menni kislány
Szólalt meg jelzés képen Nüx. Mire feleszméltem Draco már kifelé tartott a nagyteremből. Én lassan felálltam és lehajtott fejjel sétáltam ki a nagyteremből. Egyenesen bele sétálva valakibe.
- Bocsánat. - mondtam halkan, ki kerültem az illetőt és mentem tovább az udvarra. Ott leltem egy eldugottabb padra.
Ne okold magadat.
Mire én megráztam a fejemet.
Ő ki volt amúgy?
- Ő az unokatestvérem. Bár ő erről nem tud... - mondtam halkan.
És miért volt ideges? Mármint csináltál vele valamit? Vagy mi?
- Két hónapja nem beszéltem velük... Előtte napi szintem beszéltem vele. Most pedig csak Kateivel és a Durmstrangosokkal szoktam beszélgetni... - mondtam halkan.
Ohh... Akkor azért haragszik mert elhanyagoltad?
Kérdezte halkan Nüx.
- Igen.- mondtam szomorúan.
-Két hónap alatt megbolondultál? - ült le mellém Marcus, mire én meglepetten néztem rá. - Draco mondta, hogy keresel, és neki mentél Zambininek. - kuncogott és ölelésre tartotta a kezeit. Én pedig abban a pillanatban furtam a fejemet a mellkasába és felzokogtam. Próbáltam neki elmondani, hogy mi történt. De nem hiszem, hogy sok mindent megértett belőle.
- Szóval Angelina megzsarolt, hogy elpletykálja a suliban, hogy Black az apád. Ezért elkezdtél hanyagolni majdnem mindenkit. Bellről kiderült, hogy meleg. Te biszex vagy. És összevesztél mindenkivel. Ennyi? - húzta fel a szemöldökét. Mire én megráztam a fejemet. - Okééé... Mondd mi van még. - mosolyodott el kínosan.
- Van egy hang a fejemben.- mondtam grimaszolva.
- Miii? - kerekedtek ki a szemei.
- Tudod amikor Mcgallagon a gyengélkedőre küldött. Akkor megjelent egy hang a fejemben. Elméletben ő az érzéseim megtestesitője. - mondtam elgondolkozva.
Gyakorlatilag is.
- Okkkééé - mondta zavartan.
- A Neve Nüx, és egy sárkány. - haraptam be a számát. Mire Marcus felnevetett.
- Egy sárkány? - nevetett.
- Igen?- mondtam zavartan.
-Hát ez kész. Van egy házi sárkányod. - mire én játékosan oldalba könyököltem, egy halvány mosollyal az arcomon.
- Marcus lehetne egy kérésem? - néztem rá könyörögve. Mire ő bólintott. - Lakhatok nálad egy ideig? - néztem rá a legnagyobb kiskutyaszemekkel amivel tudtam.
- Ne néz rám így! Nem! Nem fogadlak be, sem téged sem a sárkányt. - mire én még nagyobb szemekkel néztem rá.
- Nem... - mondta kicsit meggyöngülve.
-Megírom a leckéidet bájitaltanból amíg ott vagyok. Léccccciiiii- könyörögtem.
- Meg az átváltoztatástant. - adott meg nekem egy feltételt.
- Jóóóó. - ugrottam a nyakába. Ő pedig nevetve ölelt át. - Eljössz velem a cuccomért? - kérdeztem mosolyogva.
- Azt ne mondd, hogy már összepakoltál. - nevetett fel Marcus. Én nevetve ráztam meg a fejemet. Együtt mentünk be a klubhelyiségbe, ahol néma csend lett egyből ahogyan beléptünk.
- Gyere. - mondtam nyugodtan Marcusnak.
- Mindig ezt a hatást váltod ki a Griffendélesekből? - kérdezte.
-Tudod Piton, mind jobban jártunk volna ha maradsz a Durmstrangban. - szólalt meg Jonsonh.
- Ott is ugyanúgy ribanckodhatnál. - szólalt meg Fred egy kis idő után. Mire kitört belőlem egy gonosz nevetés.
- Ez édes... De komolyan. Én vagyok a ribanc. - indultam elfelé. - Körül néztél már a háremedben?- vetettem rá gúnyos pillantást. - Tudod - mutattam Jonsonhra - nála nagyobb ribancot a Roxfortban nem fogsz találni, és talán ,ha annyira "hiányzom" neked - mutattam idézőjelet- először beszélj vele.
- Megegyeztünk Black. - nézett rám gúnyos tekintettel. Én lassan fordítottam felé a tekintetem. Mire a lány arcáról leolvadt a gúnyos mosoly.
- Már rég nem azok az erő viszonyok Jonsonh amik a bál napján voltak.- néztem rá gonoszul. - Minden tanár tudja. Mindegyik, egytől egyig. Csak azért vagy még itt, mert én azt akarom. Hogy nap mint nap lássalak szenvedni. - mondtam halál nyugodtan. Mire Jonsonh elfehéredett. - És igen, jobban jártál volna ha Mardekáros leszek.

Mi a fasz?!?!
|Fred Wealsey|