Hideg szél fúj a messze tájon
Új év indul, gyermek álom.
Vonat sivit, ajtó koccan
Süveg rád vár, vedd fel gyorsan.
Egy Piton, mégis
Griffendéles
Bátor lovag, el ne felejts.
Vörös társa, vigyázz vele
Forrófejű szegény kegye.
A pálca forog ujja közt...
Vissza fordított és meg csókolt. Újra éreztem a mézédes csókját. A csókot ami semmit nem váltott ki belőlem. Azt a csókot, ami soha nem váltott ki belőlem mély dolgokat. Jól csókol tény és való. De nem úgy mint Fred. Ohhh... Fred. Megint hülye voltam. - Akkor én most vissza megyek készülődni. - mutattam magam mögé, és elkeztem hátránli. A majd rohanni. Ismét menekültem egy Weasley csókja után. Lihegve támaszkoszkodtam meg a térdemen. Ugyan is elértem a portrét. A Dáma felhúzott szemöldökkel nézett rám. Én csak legyintettem és ki mondtam a jelszót. A klubbhelyiségbe belépve az üres volt. Jó nem, voltak ott páran de őket nem tudtam kik. Lassan felséttam a szobánkba, ahol már Ginny nem volt ott. Így leültem a ládámra és a gondolataimat próbáltam rendezni. Miért csókoltam meg? Miért hitegetem magamat azzal, hogy szeretem őt? Hiszen az eleje is egy hirtelen döntés volt. Ahogyan Charlienak is, mivel elkeztünki inni. Úgy meg ki nem kívánja meg a az ellenkező nemet? Furcsa volt, hogy azt hittem belé szerettem. De nem. Ez csak egy pillanatnyi fel lángolás volt, nem több. Ideges voltam, hiszen tudtam ha Ginny megérkezik akkor nagyon lefog cseszni. Amivel teljesen igaza is van. A gondolatott menetett még be sem tudtam fejezni. Mire Ginny mosolyogva rontott be a szobába. Amint meg látott ott ülni a ládámon. Egyből elkomorodott. Össze szedte a cuccait a bálra majd egyből kiment. Még az is jobb lett volna, ha le basz. Amitől én még rosszabbul éreztem magamat. Lassan elkeztem könnyezni. A könnyezés pedig egy idő után át ment zokogásba. Így bemásztam az ágyamba, és a párnámat ölelgetve terültem szét az ágyon. Nem tudom mennyi idő teleltel mire rá hagytam a sírást. De akkor már tudtam, hogy nem megyek el a bálra. Így át fordultam a másik oldalamra, és csúktam be a szememet. A szempihentetés lassan átmenet alvásba.
Fred szemszöge
Kiment... Itt hagyott. -Sajnálom. - mondta George míg a vállamra tette a kezét. - Lehet nem vagyok elég jó neki. - mondtam csalódottan. - Fred, nálad jobbat nem fog találni. - szólalt meg Alicia. - De tudna. Ott van az a gyerek akit tegnap megcsókolt. - ültem le renényvesztetten. - Nem. Goran Bonderko nem pasi jelölt számára. - rázta meg a fejét Alicia. - Nézd Fred szerintem ezt meg kell beszélnetek. Amúgy is oda kell neki adnod az Ajándékod. Sok munkát fektettél bele. - mosolygott rám az iker testvérem. Én szomorúan bólintottam. Felmentem a szobánkba. Elő vettem a Ginny által gondosan becsomagolt kis dobozt. Amiben egy nyaklánc volt. Egy vörös kő volt a medál és egy vékony arany bevonatú láncon lógott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ő volt Anyán és Ginnyin kívül az első lány akinek én szívből csináltam az ajándékot. És nem éreztem tehhernek annak elkészítését. Mélylevegőt vettem és benyitottam a szobába. A szobában csak Floris volt bennt. Én pedig így Ellenor báli ruhajára raktam a dobozt és a hozzá tartozó levelet. Amiben csak annyi volt, hogy:
"Remélem ebben láttalak ma"
Majd meg simogatam Florist. Távoztam a szobából. Egyszerűen megörített a tudat, hogy Charlie karjaiban fogom látni a bálon. Nekem pedig Anasztáziát kell elviselnem. Miért kellett nekem felszedni. Lassan kezdtem készülödni. Ez legalább elterelte a figyelmemet. Én, George és Lee egyszere mentünk le a klubbhelyiségbe. Alicia, Ginny és Katei pedig nem sokkal utánunk jöttek le. Így hatan mentünk le a nagyteremben. Ott pedig Anasztázia várt engem. Egy nagyon rövid ruhában.
