A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

36. Epizód

Így egy percre muszáj volt meg szakítani a csókot. A lány a homlokonra döntötte a fejét. Csak nézet a szemembe. Nem szólt semmit. Csak nézet. Én pedig a világért sem szakítottam volna meg ezt a csendet. Szépen bele döntöttem az ágyba majd mellé feküdtem. Átöleltem ő pedig a kezemet cirogatta. Míg el nem aludt.

Poppy szemszöge

Cirógattam a kezét így aludtam el. Jó érzés volt mellette lenni. Olyan megnyugtató. Nem féltem, nem voltam ideges. Jól aludtam. Nem gyötörtek rémálmom, csak én voltam és ő. Bár reggelre eltűnt. Szóval nem változott sok minden. Nem valószínű, hogy sok mindent jelentek neki. Maradok ugyanazon halálfaló ivadék aki voltam, aki vagyok, aki leszek. De nem baj, ez az iskola egy új esély,  talán találok mást, akit szerethetek vagy szeret. Aki  vigyázz rám, mert igen össze vagyok törve. Ezt pedig a szüleim miatt van. a
A gyerekkorom egyszerűen borzalmas volt. Nem lehettem igazi gyerek. Amikor megtudtam hogy férjhez adtak 13 voltam. És most mi van? Kitagadtak. És 16 vagyok. Csak egy rokonom van akihez mehetek, de lehet ő sem akar. Mi lesz velem hogyha ő sem akar? Kihez fogok menni? Mert az apám nem óhajt megjelenni az életemben. Lehet dolgoznom kéne? Önfenntartónak lenni? Lehet valami úton módon beszélnem kéne az igazgatóval, hogy mit tudok majd kezdeni magammal, ha vége az iskolának. Lehet majd tud valami tanácsot adni,de mindegy először jön a bál. Csak felkészülök rá? Arra, hogy nem akarok Carlosszal menni. Nos igen... Tudom, hogy igen mondtam neki. De rossz ötlet volt. Mind erre pedig akkor jöttem rá, amikor Fred Weasley először megcsókolt. Borzalmas döntéseket hozok pasik terén. Felültem az ágyamban  és körülnéztem. Realizált önmagamban hogy péntek van. Tehát órára kénne mennem. Ki  kászálodtam az ágyból, oda vánszorogtam a szekrényemhez. Majd kikerestem belőle a legkivágottabb fekete felsőmet. Igen ez volt a terv mára. Bosszút állni, hogy nincs itt, hogy megint itt hagyott. Pedig már azt hittem, lehetek én is boldog. De ez egy kitagadott halálfaló ivadéknak nem adatik meg. A fekete felső mellé kerestem egy nagyon szaggatott fekete farmert. Hozzá pedig egy necc harisnyát. Ezt még kiegészítettem bőrkabátommal. Végül  a fekete magassarkú bakancsomal. A hajamat szokás szerint felkontyoltam. Nem igazán törődtem vele, hogy néz ki. Ki szempilla spirálosztam  a szememet. Az ajkaimra pedig felkeltem egy matt vörös rúzst. Ezek után pedig  késznek nyilvánította magam. Viszont belém csapot a felismerés, hogy fogat még mindig nem mostam. Így mentem fogat mosni. Majd újra rúzsosztam a  számát. Bepakoltam a táskámba, amire rádobtam a taláromat is. Majd egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe. És  realizált a magamban, hogy jól áll a fekete. Ezek után pedig mentem is kifele a szobából. A klubbhelyiségben szokás szerint meg bámultak. Bár most a lépcsők alján Wyatt várt. Megfogta a kezemet és így húzott nagyterem felé. A nagyterem tele volt a Griffendélesek asztalának a végében Alicia vadul integetett nekünk. Wyatt pedig mosolyogva engedte el a kezem, és rohant oda hozzá. Majd ölelte meg. Én pedig lassan sétáltam arra. Minden léptem hallatszott mivel, hirtelen síri csend lett. Amit azonban egy hangos puffanás, majd ezt követő haragtól döngő léptek szakították meg. Ez a bizonyos valaki, aki abban a percben nagyon haragudott rám. Megragadta a vállam, és annál fogva fordított maga felé. Kisebb meglepetésemre ez  Anasztázia volt. Az arca haragosabb volt a szokottnál is.
-Miért van az Piton, hogy veled bármi történik abba bele kell húzni az én Freddiemet is? - kérdezte feszülten.
-Nagyon figyelj rám McLaggen, mert csak egyszer mondom el. Ha jót akarsz magadnak akkor békén hagysz engem ezekkel a baromságokkal. Mivel MERLINRE MONDOM NINCS KÖZTÜNK SEMMI. - kiabáltam le a szőke tyúk fejét. Morogva mentem oda a drumstrangos fiúkhoz. Akik csak mosolyogva fogadtak. Összébb  akartak húzódni, hogy én is oda férjek. De nekem teljesen más terveim voltak. Így teljes nyugalomban ültem bele Goran ölébe, majd  karoltam át a nyakát. Gorán pedig gondolkodás nélkül tette a  csípőmre a kezét.
-Gorán.... - fordultam felé.
-Hmm? - mosolyodott el ravasz.
-Elvinél a bálba? - kérdeztem a számát harapdálva.
-Van már párod Drágám. - jegyezte meg Dragan.
-Nem akarok vele menni. - mondtam szomorúan. Míg Goran keze leljebb vándorólt a fenekemre.
-Ez az egész a vörös miatt van igaz? - kérdezte kacéran Ivan. Én pedig még mindig Gorant néztem. Aki nagyon gondolkodott.
-El viszlek -mondta ravaszan Goran.- Egy feltétellel!
-Mi lenne az? - néztem rá kérdőn.
-Itt és most csókolj meg. - jelentette ki halál nyugodtan.
-Itt és most? -kérdeztem meglepetten. A szemem sarkából pedig a Griffendél asztala felé pillantottam. Ahol megláttam a feszülten figyelő Fred Wealseyt.
-Vagy oda mehetsz a vörösödhöz is... - forgatta meg a szemét Goran. Én pedig erőszakosan tapasztotta az ajkaimat az ajkára. Ami kifejezetten tetszett neki, mivel egyből vissza csókolt. És egyből közelebb húzott  magához A csókot nem mi szakítottunk meg, hanem a zaj. Azaz, hogy meg hallottam ahogy a griffendélesek próbálják visszafogni Fredet. Aki ezek után kirohant a nagyteremből. Engem pedig Ginny rángatott ki Goran kezei közül. Majd kaptam meg az az napi fej mosásomat.
-Merlnire mondom neked teljesen elment az eszed?!? Neked mindent mindig tönkre kell tenned?!!?Bármi jó terténik az életedben azt te széttiprod? Most gondolj bele mit érezhet a bátyám? A szívébe tiportál egy nagy bicsakkal. - mondta a végét szomorúan.
-Mit vártál tőle Ginny? - szólalt meg Johnson. - Kitagadott halálfaló ivadék... - én pedig ennél a pontnál választottam azt, hogy most mindenki érdekében jobb ha le lépek. Éppen az első emeleti lány mosdó mellett sétáltam el, amikor eszembe jutott valami. Ugyan is azt, mi az ikrekkel  lehangszigeteltük. Nyugodtan ott tölthetném ezt a napot. Elkeztem keresni a kulcsot a táskámba. De nem volt ott. Idegességemben pedig kétszer ki és be pakoltam az egész táskám tartalmát. Akkor jutott eszembe, hogy akár belülről benne is hagyhattam a zárban. Szóval odamentem az ajtóhoz, majd óvatosan lenyomtam a kilincset. Majd halkan be léptem rajta, és ugyan olyan óvatossággal csuktam is be az ajtót. Ami bent fogodot az nem kissé lepet meg. Ugyan is Fred éppen az üstömet vágta a falhoz. Ami ripitátyára tört. Ez az üst volt az amit Perselustól kaptam. Ez volt az egyik legféltetebb kincsem. A táska pedig kiesett a kezemből. Erre pedig Fred felkapta a kezét.
-Ellenor.... - mondta ki a nevem döbenten.
- Te...Te...Te szemét. - kiabáltam rá. - Nem vagy jobb nálam. Mindent ami fontos nekem tönkre teszel. - sétáltam közvetlenül elé, és néztem rá gyilkos tekintettel.
-Én teszek tönkre mindent?!-emelte fel a hangját. - Hát nem tudom ki ribanckodtam bele a spanjának az ölébe magát, majd dugta le a nyelvét a torkán.!? - mondta gúnyosan.
-Még ha nyelves lett volna. - nevettem fel hitetlenkedve.
- Mit számít az Szívi megcsókoltad nem? - tért vissza a bunkó és átlagos kerékvágásba.
-Téged is meg csókoltalak. - mondtam szemforgatva.
-Az nem számít. - vágta rá egyből.
-Nekem igen is számít. Igen is számít, hogy meg csókolsz-e vagy sem. Igen is számít, hogy ott vagy-e mellettem reggel.....
-Ohhh szóval ez az egész azért volt, mert nem voltam melletted reggel? - vágott hitetlenkedve a szavam a. . Én pedig automatikusan fordultam meg és indultam az ajtó felé. Fred pedig a felkaromat megragadva fordított meg.
- Na ide figyelj  Ellenor -  szólalt meg olyan haragtól fűtőt hangon amitől fel állt a szőr a hátamon.-  Nem tudom mivel érdemeltem ki azt, hogy így bánj velem. De kezd elegem lenni. Mivel én, nem vagyok Charlie! Ezt pedig mondtam az elején is. Szükségem van rád. De az ilyenekre, mint ma reggel, nincs. Nem akarok minden reggel dührohamot kapni, mert neked valami nem tetszik. Szóval Szívi állíts magadon, mert nem te vagy az egyetlen nő a Földön! - húzott magához közel.
- És most vissza térünk az októberi felálláshoz? Te gyűlölsz engem, én gyűlölek téged? - kérdeztem kissé idegesen. Fred az arcomra tette a kezeit, és közelebb hajolt az arcomhoz.
- Te azt akarod? Mert én nem. Én téged akarlak. Nem Angelina, nem Anasztáziát, hanem téged. - mondtam kedvesen
-Engem? - kérdeztem meglepődve. -Téged! Akit gyűlöltem, és aki össze feküdt a bátyámmal. Téged aki segített egy első évesen. Téged akit kitagadtak. Téged aki korántsem akar tökéletes lenni. Téged aki miatt szakítottam Angelinaval. És téged, aki megjelenésével fenekestül felforgata az életem.- hajototta a homlokomra a fejét.
-Ssshhh nem hallok semmit! - hallottam meg egy hangot.
- Látsz valamit? - hallottam meg még egyet. Ezek után lábujjra álltam és Fred fülléhezhajoltam majd belesugtam:
- Fred te is hallod? - kissé megborzongot a hangomtól.
- Igen. - suttogta. -  Csináld amit én! - csókolt bele a fülembe. Majd a fenekem alá nyúlt, és felemelt. Én a derekát öleltem át a  lábaimmal. Míg ő továbbra is nyakamat csókolgatta. Le tett a négy összetolt asztalra. Ami pontosan az ajtó előtt helyezkedik el. Majd eldöntőt rajta.
-Na mit látsz Ginny? -  hallotam meg  Mio hangját. Fred pedig fölém hajolt. És meg csókolt. Majd újra a nyakamat csókolgatta.
- Tudod más helyzetben nem tudnék neked ellenáni.- bugta a füllembe. - De most sajnos muszáj lesz. Figyelj... most úgy teszünk mintha lent kényeztetnélek  szóval nem ártana ha  nyögnél. - húzta végig az ajkát a nyakamon. Amibe  bele remegtem. -Én pedig addig kinyitom az ajtót. Amikor kinyitottam az ajtót, te a begyűjtő bűbáj segítségével begyűjtőd nekünk azt a  láthatatlannátévő köpenyt. Mivel biztos vagyok  benne, hogy az alatt vannak. - szívta meg egy kicsit a nyakam. Ezek következtében pedig  felszakadt belőlem egy halk nyögés. Fred pedig megfeszült egy kicsit. Fred szépen lassan lecsúszott rajtam. Belőlem pedig szakadtak fel a műbnél műb nyögések. Oldalra fordítottam a fejem és az ajtót néztem. Megragadta a  pálcámat. Fred óvatosan lopakodott oda az ajtóhoz. Én pedig vártam, hogy kinyisa azt. Óvatosan a kilincsere tette a kezét, majd felmutatta három uját  és elkezdett visszaszámolni. 3    2     1 teljes erőből kicsapta az ajtót ,én pedig egyből az ajtóra szegezte a pálcám.
-Invito- mondtam ki a bűbájt. Láthatatlannátévő köpeny lerepült a lányokról. Azaz Ginnyről, Hermioneról, Aliciaról és Kateiről, akik az ajtóban fetrengtek.
- Hoppá... - mondta kínosan Ginny.
-Hoppá bizony. - mondta Fred idegesen, míg mellém sétált.
-Szerintem mi megyünk. - kászálodott fel  a földről Mio.
- Azt meg köszönnénk. - vágta oda Fred. Amin én csak kuncogni tudtam.
- De tudnunk kellett, hogy mi lesz. Ti vagytok a Roxfort szappanoperája. - kuncogott fel Alicia.
- Húzatok már el! - emelte fel a hangját Fred. Amire a lányok nevetve rohantak el. Fred becsukta az ajtót. Majd zárta azt be belülről. Elém sétált, és mellettem támaszkodott meg.
- Hol is tartottunk? - nézet rám kacéran.
-Valahol itt. - csókoltam még a vöröst. Freddel pedig egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Lassan le kerültek a rétegek, mind rólam, mint róla. És ott abban a teremben megpecsételtük ennek a kapcsolatnak a sorsát.

Imádom a karjaim között tartani. Megnyugtat az illata, a jelenléte. Mindene. Egyszerűen oda vagyok érte.

|Fred Wealsey|