A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

Karácsonyi különkiadás

7 évvel ezelőtt Poppy a Piton kúriában töltötte a karácsonyt nagybátyával. A lány nagyon izgatott volt hisz eddig minden karácsonyt az anyjával töltött. Minden az ettiket szerint történt, természetesen ilyen volt a karácsonyi bál is, ahova minden valamire való aranyvérű család hivatalos volt, mint például  a Zambini, Nott vagy akkár a Malfoy. A bálon volt lakoma is, de persze a szülők és a gyerekek nem voltak egy légtérben. Hát igen  Poppy nem szerette az ilyesfajta karácsonyt, és nagyon várta már hogy Perselus jöjjön érte. A lány már 20.-án bepakolt és azóta madarat lehetett vele fogatni annyira boldog. Ki sem lehetett robbantani a szobájából, és abban a pár napban készítette azt a fénykép albumot, amit nagybátyjának szánt karácsonyra. Tele az ő kis titkaikkal, képeikkel illetve az eddigi közösen töltött életük jeles momentumaival. Igaz kevés időt töltöttek együtt, de azok voltak mindkettejük számára a legjobbak. Hisz Perselus  számára Poppy egy angyal volt, nem tudott rá haragudni bármennyire csintalan is volt. A lány mindig megtudta nevetettni a mogorva professzort. Hisz  a lányból sugárzott egy fajta ragados jókedv, persze Perselusra is rá ragadt ez a jókedv. A lány ezt pontosan tudta jól, hogy bármit tesz nagybátyja nem tud hosszú ideig haragudni rá, de azt azért furcsálta hogy mindjárt dél, de Pers sehol. Nem szokása késni. A lány fülét egy pukkanás ütötte meg majd hallot egy kopogást. Illettve azt hogy anyja rá parancsol szegény öreg házimanójukra Yorkra hogy nyisson ajtót. A lány izgatottan kapta fel a csizmáját, kabátját illetve téli holmijait. Hisz nagy hó volt idén is. Csak hát a lányt anyja nem engedi ki mivel az nem méltó egy aranyvérű boszorkányhoz. Gyorsan oda rohant az ajtóhoz és feltépte. Úgy mosolygot nagybátjára mint  ha a ,lb  lenne, de persze ez valamilyen szinten igaz is volt. Hisz a férfi megjelenése mindig egy megváltás volt a lány számára.
-Na mehetünk Poppy Drágám?-kérdezte a férfi
-Persze Perselus.-válaszolt a lány a tőle telhető legnyugodtsággal. Persze Perselusnak feltűnt mennyire izgatott, és hát valljuk meg ő is az volt. Nagyon szerette ezt a lányt, mindent megtett volna érte, hogy mindig mosolyogni lássa.
-Hol a ládád?-Kérdezte  a középkorú férfi. A lány a szobájának a sarkába mutatott, ahol egy kisebb és egy nagyobb láda volt.-Minek két láda?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem unatkozhatok nálad Perselus. Meg anyám nem volt hajlandó tértágító bűbájt tenni a ládámra.-mosolyodott el a lány. A férfi felvette a két ládát és elindult velük az ajtó felé. A lány úgy követte nagybátyját, mint egy jó kutya a gazdáját. A professzor egy pálca intéssel  a Piton kúriába jutatta a csomagokat. Majd belekarolt az unokahúgába és már el is hopponáltak a Piton házba.
-Szólhattál volna!-háborodott fel a lány
-Tudod hol van a szobád?- kérdezte, mit sem törödve a lány felháborodásával.
-Igen. Az emeleten a könyvtár és a fürdőszoba között. A zöld ajtó. -mosolygott a lány. Majd elindult a szobája felé. Fel a lépcsőn. Át a folyosón. El a könyvtár boltíves ajtaja előtt, majd megállt a nagy fekete mintás zöld ajtó előtt. Mosolyogva nyitotta ki, majd lépett be az ajtón. Szépen elkezdte kipakolni. Már csak azon gondolkozott, hogy hova rejtse el Pers ajándékát.
-Meg van!-mondta a keleténnél hangosabban
-Mi van meg?- kiabált fel a nappaliból a férfi.
-Semmmmiii-húzta el a választ. Azzal elindult a könyvtárba és kivett egy random könyvet, majd leült nagybátja mellé olvasni.

◇                     25. reggelén                     ◇
A lányt nagyon hamar kidobta az ágy. Egyből elindult a nagybátyja szobájában, kezében a türhetően csomagolt ajándékkal. Óvatosan belopodzót a háloszobába, majd leült a   franciaágy sarkába. Elkezdte keltegetni nagybátyját, de a szép szó nem használt. Tehát nem volt más választása elkezdett ugrálni az ágyon. Majd rá dőlt a morgolódó férfira.
-Jó reggelt Perselus bácsi. Boldog karácsonyt.
-Jobbat.-lökte le magáról az unokahúgát. Lehajolt az ágya aljához és kivett alóla egy nagy dobozt, és a lány kezébe nyomta.-Boldog karácsonyt-nyomot egy puszit a lány arcára.-Bontsd ki!!-noszogatta a férfi a lányt. A lány elkezdte feltépni a csomagolást.  A dobozban egy csomó hungarocell golyó volt. A lány mosolyogva mélyebbre nyúlt a gólyócskák között. A keze valami keménybe ütközött. A lány a másik kezével is bele nyúlt a dobozba, majd kihúzta az ajándékát ami egy ón üst volt. Ezt az üstöt nézegette az Abszólúton a lány. Mosolyogva nézegette az üstön a mintákat.
-Köszönöm Perselus bácsi.-ölelte magához a bácsit.-Nagyon imádom. De taníts is majd-  nevetett a  lány.
-Persze-nevetett fel az ember. A lány azzal át mászott az ágyon, hogy oda adhassa az ajándékát.
-Boldog karácsonyt Perselus Bácsi.- nyomta a férfi kezébe az ajándékot.  A férfi elmosolyodott már a gesztuson is. Szépen elkezte kibontani   a túlcsomagolt ajándékot. Mikor oda ért, hogy végre meg látta az ajándékot, meglepődött az album láttán. Mosolyogva kezdte el lapozgatni. Meghatódott a képek láttán, illetve a hozzájuk írt kis mondatokon. A férfi mérhetetlen boldogságott érzett, hogy van neki egy ilyen jó lelkű unokahúga.  Örült neki hogy nem az anyjára ütött hanem apjára. Ekkor már rég tudta, hogy nem hadja arra sorsra juttni, amit az anyja szánt neki.
-Gyere meg tanítalak használni az  üstöt. Illetve tanítok is  egy vagy két bájitalt is rendben.?-kérdezte a bájitalmester
-IGEN!IGEN!IGEN!IGEN!- lelkesült be a lány. Itt kezdte el először megcsillogtatni a tehetségét nagybátja legnagyobb büszkeségére.
Itt tapasztalta meg először azt az örömet hogy valamiben van tehetsége . Nagybátja nem szidta le , nem húzta fel az ügyetlenkedésén magát. Hagyta hogy sikerélménye legyen. Poppynak ez volt a legemlékezetesebb karácsonya a mai napig.