A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

20. Epizód

Én pedig belekeztem a teljes történet elmesélésébe. Onnantól kezdve, hogy mi történt a klubhelyiségben. Azaz az elmúlt hat napot. Egyikük sem kérdezett vagy vágott közbe. Csak hallgatták ahogy mondom és mondom a történetett.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

-.... Ja szóval jövök egy szívességgel a Weasleynek. - temetem az arcom a kezembe.
- Hát te sem tudsz nyugodtan ülni azon a csinos popódon. - nevetett fel Marcus.
- Hát nem. - nevettem fel. Félve néztem Dracora. Aki némán meredt maga elé. Hirtelen fordította felém a fejét, majd szólásra nyitotta a száját.
-Miért választottad Fredet, ha gyűlölitek egymást? - világított rá a történet sarkalatos pontjára. Fel sóhajtottam, és tehetetlenségemben lecsúsztam a padról a földre.
- Ahogy "megismertem" - mutattam idézőjelet. - az ikreket. Számomra egyből kiderül, hogy George a meggondoltabb, összesedettebb kettejük közül. Míg Fred sokkal öhmmm.....sokkal hamarabb cselekszik mint gondolkodik. Ha Georgeot kértem volna meg, hogy segítsen. Akkor Ő ezt szívesség nélkül is  megtette volna. Viszont abban biztos vagyok, hogy megpróbált volna lebeszélni arról, hogy elégessem az összes emlékem. Illetve abban is, hogy meggyőzőtt volna arról, hogy legalább egy képet tartsak meg. - fejeztem be a mondókámat a távolba meredve. Néma csendben ültük legalább 5percig. Míg Draco meg nem szólalt.
- Csak emlékeztettlek nekem is jössz eggyel. - állt fel a padról - Nekem most dolgom van. Szóval lépek. Hellósztok. - nyomott egy gyors puszit az arcomra, majd kezét fogott Marcus-val és távozott köreinkből.
-Mikor ígértem neki valamit? - néztem kérdőn Marcusra. Ő pedig olyan jó izűen ki nevetett, hogy zenget belé az udvar.
- Most komolyan nem emlékszel? - kérdezte kételkedve, amikor sikeresen lenyugodott. Én csak még ráztam a fejem. Hangosan felsóhajtott. - Rémlik amikor a Griffendél ellen kviddicseztünk? - kérdezte, amire én csak bólintottam. - és az is, hogy nem volt hajtók csak egy? - erre is bólintottam. -Draco nem tudnál még valakiket szerezni?- kezdve el utánozni a hangomat irtózatosan magasan- Légyszi, légyszi, kérhetsz cserébe valamit.- fejezte be az utánzásom.
- Nem is ilyen a hangom. - háborodtam fel. Amin ő csak felnevetett.
-Láttom a lényeg maradt meg. - erre csak megfogattam a szemem.
-Hát kinek mi a lényeg, kedves barátom. - veregetem meg a vállát és indultam vissza a kastélyba.
- Most csak így itt hagysz? - kérdezte nevetve.
- Igen.- néztem vissza a vállam felet mosolyogva, és a griffendéltorony felé vettem az utat. Mivel rá vettem magam arra, hogy az Aliciától össze szedett vázlatok alapján elkezdjem a potlást. Nem volt sok ezért jobb túlesni rajta hamarabb. Viszont ezzel volt egy probléma, nem tudom hol a könyvtár. Sikeresen felértem a Dáma portréjáig. Ott megálltam.
-Milyen volt az első heted, kedvesem? - kérdezte mosolyogva a Dáma.
-Hát sűrű. - nevettem fel kínosan.
-Akkor jobb ha minél hamarabb meg mondja a jelszót, hogy be engedhessem, és pihenhesen végre. - mosolygott rám. Én pedig vissza mosolyogtam.
- Lári-Fári. - a Dáma pedig egyből ki is nyílt. Én pedig beléptem a klubbhelyiségbe, onnan pedig egyenesen a szobákba mentem. Ott össze szedtem az összes olyan tankönyvem és fűztem amiből le voltam maradva, és bele tuszkoltam a táskámba. Alicia jegyzeteteit pedig kézbe vettem. Furcsa volt, hogy Floris nem jött elő a helyéről. Általában a legkissebb zajra is elő jön most meg nem. Oda sétáltam a helyéhez, nem kissebb meglepetésemre az üres volt.
- Floris, merre vagy. Gyereee -csapkodtam meg a combom. De nem jött. Én pedig azzal a lendülettel vágtam rá az ágyamra a cuccom. Majd trappoltam az ajtóhoz, és vágtam ki teljes lendülettel. Kár volt, valaki hatalmasat csattant a padlón. Amikor le néztem egy barna hajzúhatagot láttam. Egyből le hajoltam hozzá.
- Bocsánat nem akartam, csak el tünt a görényem és az miatt lettem ideges. - segítettem fel a lányt a földről. Szép nagy pukli lett a fején szegénykémnek, és csak most jöttem rá, hogy akit fel löktem nem más mint Hermione Granger.
- Merlinre olyan nehéz dolgot kértem?! - nézett fel az égre. - Én csak nyugalomban elakadtam menni a könyvtárba és tanulni. Erre egész reggeli alatt azt hallgatan, hogy Angelina mennyire utál. Azt ecsetelte, hogy milyen módokon fog megöli. Bár kétlem, hogy  sikerülne neki. - forgatta meg a szemét. - Most meg letarolsz az ajtóval.- sóhajtott.  Eközben az ágyam felé  terelgettem a bogjas lányt. Akit le is nyomtam az ágyamra. Majd leültem mellé.
- Én tényleg nem akartam, hogy megsérülj. De már nem az első alkalom, hogy Flo eltűnik. - sóhajtottam én is.-Amúgy meg én is a könyvtárba indultam - mosolyogtam rá, ő pedig halvány vissza mosolygott.
- Nem kezdjük előről a kapcsolatunkat? - nyújtotta felém a kezét. Én pedig el fogadtam az ajánlatott, és megráztam azt. - Hermione Granger vagyok.
- Poppy Piton. - mosolyogtam.
- Tanulunk együtt.? - kérdezte. Én pedig nevetve bólintottam.
-Persze. - Flo okos állat mire vissza jövök biztos itt lesz.  Gondoltam magamban. Azzal ujjra magamhoz vettem a nem rég össze készített cuccom és felálltam.
- Nekem. A cuccom a szobákban van. - jegyezte meg.
-Elkisérlek, ha nem baj. - ajánlottam fel. Mosolyogva rázta meg a fejét, majd indult el a szobályuk felé.
- Kérdezhetek valamit? - állt meg hirtelen egy  ajtó előtt.
-Persze. - mosolyogtam rá.
-Milyeneke voltak az előző iskoláid? - nyitott be az ajtón. A szobában 3 lány tartózkodott. Az egyik Katei Bell volt. A másik kettőt nem ismertem.- Sziasztok. - köszönt Hermione.
- Helló... - köszöntem én is.
-Sziasztok- köszönt mosolyogva Katei. A másik két lány csak sugdolozni kezdett. Valószínűleg én voltam a téma.
- Hát kérdésedre válaszolva változó. - gondolkodtam el.
-Változó? - kérdezett vissza Hermione.
- Igen, változó. - néztem rá. Ő pedig az ajtó felé vette az irányt.
- Kifejtenéd ezt részletesebben? - kérdezte.
- Hát az Ilvermornyban nem éreztem túl jól magam. Mivel azért a családomnak volt híre ott is. Egy lány folyton piszkált, és egy ideig tűrtem ezt. Aztán nem....és hát felgyújtottam az egyik egyenruháját a szobájában. A hamuját pedig szét szórtam az ágyán. - fejeztem be a mesélést az Ilvermornyról. Majd ki léptem a klubhelyiségből.
- Okkééé... - csodálkozott a lány mellettem- És a többi? - kérdezett ujjra.
- A Beauxbatonsról nem tudok rosszat mondani. Nem volt rossz hely csak nem illettem oda. Ők kifinomultak, snobok és még sorolhatnám. Én pedig nem illetem oda. Onnan pedig csak simán eljöttem. Bár az édesanyámnak nem nagyon tetszett az ötlet, de végül a mostoha apám sikeresen meg győzte, hogy jobb lesz nekem a Durmstrangban. - néztem rá a szemem sarkából a lányra.
- És a Durmstrangban milyen volt az élet? Tudtommal az egy fiú iskola, hogy vettek fel oda? - nézett rám.
- Az egyik legjobb döntésük volt, hogy oda küldtek. Szeretem oda járni. Ott ismertem meg az első egyben a legjobb barátom, és igen az fiú iskola. De voltunk ott páran lányok, de mi nem voltunk olyan szinten össze nőve mint itt a lányok. Mármint ez most itt nem sértés akar lenni. Örülök, hogy vannak itt igazi barátnőim. De nagyon szokatlan, hogy nem fiúk vesznek körül. Mivel a Durmstrangban minden lánynak meg volt a baráti köre. Én személyszerint Viktor Krum barátai közé tartoztam, és ezért várom, hogy meg érkezzenek. - sóhajtottam fel a mondanom végén.
- Nyugtason az a tudat, hogy két hét múlva láthatod. -mosolyodott el kedvesen . Az út további részében nem igen váltottunk több szót. Amikor pedig be értünk a könyvtárba le esett az állam. Az előző iskoláimnak nem volt ekkora könyvtár, talán együtt sem, mint itt. Ez pedig akkora mosoly csalt az arcomra, hogy képes voltam mosolyogva pótolni az anyagokat. Idő közben Ron és Harry is helyet foglaltak köreinkben.
- Hermione, Ellent is meg ferőzted a tanulási mániáddal? - szólalt meg Ron egy kis idő után.
-  Ronald, nem fetőztem meg. Ő kérte, hogy mutassam meg neki hol a könyvtár. - vetett egy gyilkos pillantás a fiúra.
- Ő? - értetlenkedet Ron.
- Ezzen mi olyan meg lépő? - hagytam rá a körmölést.- Piton ki is akadna ha lerontanám a kiváló átlagaom.
- Semmi végülis, - vette át a szót Harry- Csak azt hittűk, hogy te is olyan vagy mint az ikrek. -felhúztam a szemőldőköm. - Mármint őket nem érdekli a tanulás. Csak a csínyek. - szólásra nyitottam a számat.- Elli ezt ne vedd rossz néved, nem sértésnek szántam. Csak huuuu- fejelte le az asztalt. Én pedig csak mosolyogtam a szerencsétlenkedésén. - Ebből már nem magyarázom ki magam- sóhajtott fel Harry.
- Nem. - kuncogtam. - Dee így legalább egában vagyunk a reggeli miatt. - pillantottam Hermionera. Akinek meg állt a penne a gezében. Gyorsan rám pillantott és egy kedves mosolyt küldött felém. Majd vissza tért az íráshoz, ahogyan én is. Én kihagytam az ebédet, mivel nem akartam rá hagyni a potlást. Mire befejeztem, addigra a vacsorának is vége lett. De legalább több időt nem kell majd erre szánom. Összeszedtem a papírjai és a könyveim. Majd halkan távoztam a könyvtárból. Szerencsémre még nem volt takarodó. De így is siettem a toronyhoz. A lépcsőfokokat kettesével szedtem. A Dáma szerencsére most nem kérdezet semmit, így gyorsan be jutottam. A klubhelyiség meglepően üres volt, pedig még csak 9 óra volt. Csak pár felsőbb éves volt ott. Én pedig siettem a lécsőhöz.
- Héé Törpe. -  kiáltott után Lee. Én komótosan meg fordultam. Majd szembe találtam magam a Roxfort 3 csínytevőével. Illetve ami még rosszabb, Floris-val is.
- Áruló. - néztem csúnyán Flora, aki komótosan le ugrott Leeről és a lábbamhoz szaladt. - Mit akartok, hosszú napom volt?- kérdeztem fáradtan.
- Hermione le szidta Leet mert nála volt a görényed. - jegyezte meg Fred.
- És ránk parancsolt, hogy adjuk vissza-  vette át a szót George.
- Úgy hogy tessék itt van őőő... - akadt meg Lee.
- Floris. - segítettem.
- Szóval tessék vissza adjuk Floris-t. Aki  kB 3 napja rendszeres vendégün. - jegyezte meg.
- Szóval én azért csaptam ma véletlenül fejbe Hermionet a szobánk ajtajával, mert ti - mutattam rájuk kissé dühösen- több időt töltötök ezzel a jöszággal mint én. Hát ez fantasztikus. - csaptam a combomra. Ezek után vettem egy 180 fokos fordulatott és felsiettem a szobámba. Le raktam cuccom az ágyam sarkába. Össze szedtem a fürdős cuccom, majd elmentem fürödni. Félórával később vízes hajjal léptem ki a szobánkba. Ahol Ginny az ágyán keresztbe feküdt és a mostoha tesómmal beszélgetett
- Igen és ma csak reggelizni volt lenn, a nap többi részét pedig a könyvtárban töltötte. - mesélte el valószínűleg az én napomat Mattynek.
- Sziasztok. - dobtam le magam Ginny mellé. Majd kezdetétt vette a napunk kitárgyalása. Körülbelül 11 kor sikerült elaludnom.  A vasárnapotat pedig azzal töltöttem, hogy Aliciával terveztem a csíny a mardekárosokat ellen.

Okkkééé.... Összeségében nem tehetünk róla hogy meg kedvelt minket Floris
|Fred Wealsey |