A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

A Múlt Titkai #1

●●●●13 éves Poppy●●●●

Mindig is furcsának tartottam azokat az embereket, akik naplót írnak. De most én is naplót írok. Furcsa nem? Ez a mugli szokás bolond dolognak tűnt az elejében. Mondjuk az is, de sokkal egyszerűbb így leírni a gondolataidat, érzéseidet,mint mint valakinek elmondani akiben bízol. Majd ki derül, hogy felesleges volt. Nekem pedig ez a bizalom dolog nagyon nem jött össze. Hisz egy olyan családban ahol felnőttem nehéz lett volna bízni bárkiben, de miután bekerültem a Durmstrangban és ott megismerkedtem Viktor Krummal. Ez megváltozott. Jóba lettünk, nagyon jóbban. Ő volt az első igazi barátom, és nem cserélném el semmi ért, és senki ért sem. Amikor bekerültem abba az iskolába a negyedévemet kezdtem. Krumtól kaptam Karácsonyra egy naplót. Azzal a szöveggel az elején, hogy:

"Írd bele a gondolataidat amiktől megakarsz szabadulni,
az érzéseidet amiktől félsz.
A múltamat amit titkolsz és a jelened amit kedvelsz.
Illetve higgy abban, hogy van aki szeret."

Ez a kis szöveg ott virított az első oldalon. Ez az ajándék volt a legszebb ajándék amit eltudtam képzelni, hogy Krum nekem adjon.
Tehát itt vagyunk, és éppen a naplómat kezdem el írni. Nem tudom, hogy kell, de majd biztos bele jövök. Már egy hónapja húzom azt, hogy írjak bele. De már nem húzhatom tovább a kezdését, tehát elkezdem. Mély levegőt vettem és kinyitottam a naplót.

Kedves naplóm!
Poppy Ellenor Dodge vagyok. Nem tudom mit kéne írnom. Ez az egész olyan szokatlan nekem. Sosem beszélek az érzéseimről vagyis eddig sosem beszéltem róluk. Csak elfojtottam magamban. Egyedül a mostohatestvérem tartotta bennem a lelket, hogy van okom arra, hogy hazamenjek. Ez az ok névszerint Matthew volt. Minden szünetben csak miatta mentem haza. Ő volt az, aki mosolyt tud csalni az arcomra otthon. Tudod, az előző két iskolában nagyon kevés barátom volt, hisz senki nem állt le beszélgetni velem a családom múltja miatt, hiszen a mostoha apám és az anyám is. Sőt ami a legjobban fájt az az, hogy még a nagybátyám is halálfaló volt. Anyám egész életemben úgy nevelt, hogyha Nagyúr visszatér, mert ő biztos volt benne, hogy vissza tér. Én legyek a leghűségesbb szolgája. Ha törik, ha szakad gyűlölöm kell a mugli születésüeket és a félvéreket is, szintúgy a vérárulokat. A muglikról nem is beszélve. Ezt pedig képes volt belém nevelni bármilyen módszerekkel. Nem riasztotta vissza sem őt sem Ethant a kínzó átkok használata sem. Egy apró csínytevés is amit közösen követtünk el Matthewval, már komoly következményeket vont maga után rám nézve. Amikor először találkoztam Matthewval Ő egy éves volt, én 5. Matthew 1983 szeptember 2. -án született, így körülbelül öt év van köztünk. Csakhogy ő akkor lesz elsőéves amikor én hetedéves leszek. Tehát iskolai szinten hat év van köztünk, vagyis hat évfolyam. Visszatérve a tárgyra... már a legkisebb csínytevéseinket is komolyan megtorolták. Nem beszélve arról, amikor a család hírnévre hoztunk szégyent. De megérte az volt a legemlékezetesebb csíny. A családunknak sok szokása volt. Ilyen volt az is, hogy sok bált tartottunk mint pl:. karácsonyi bált, Nyárbúcsúztató,szilveszteri bál, és még sorolhatnám. De mint borzalmas volt. Ezekre a bálokra általában én önszántamból nem mentem. Ellentétben a testvéremmel, akinek kötelező volt mennie idén nyáron is. Ez a nyár volt az amikor a szüleim elfelejtették a szülinapomat. Úgy töltöttem a 13.születésnapom, hogy bosszú tervemet szövögetem. Nem kellett sokat gondolkodnom azzon, hogy melyik napon legyen a bosszú, hisz a tökéletes nap a Nyárbúcsúztató bál napja volt. Mivel mégis csak az fáj a szüleimnek a legjobban ha csorba esik a család hírnevén. A nap végére meglett a tökéletes terv, az a terv ami még azt a kevés jóindulatot amit a szüleim tápláltak irántam azt is eltüntette. Ugyan is szokás volt, hogy anya bólét készít. Ugyan is gyűlölte az ittas embereket. Azt vallja, hogy egy aranyvérű varázslóhoz nem illik az, ha részeg. Ezért minden alkalommal mikor nálunk bál volt, vagy valami rendezvény anya megcsinálta ezt a bólét, és nagyon de nagyon nem szerette ha rosszat szót szólnak rá vagy simán elkérik a receptjét. Ugyan is az családi titok. Tehát arra esett a választásom, hogy azzal fogok ügyködni. Csak arra kellett ügyelnem, hogy ne vegyenek észre. De sajnos a tökéletes tervem dugába dőlt, mivel Matty megtudta, és ebbe most nem akartam, hogy részt vegyen. A bál előtti éjszaka rémálma volt, és ilyenkor nem a szüleinkhez megy, hanem hozzám. A szüleink nem foglalkoznának vele, visszaküldik, hogy aludj vissza, kibírod. De nem, ő nem bírta ki soha. Neki van a legtörékenyebb lelke a világon. Szóval átjött hozzám, amikor én nagyban főztem a leggyorsabban elkészíthető hashajtó főzetet amit Perselustól tanultam. Szóval eközben drága öcsém rám nyitott. Nem mondott semmit, csak becsukta az ajtót és befeküdt az ágyamban és figyelte azt ahogyan megfőzöm a főzetet. Amikor végeztem be feküdtem mellé az ágyba, és szóról szóra elmondtam neki a tervet. Ő pedig mosolyogva végighallgatta, majd segítő kezet nyújtott. Abban, hogy ő eltereli a figyelmét a szüleinknek. Sosem hagyott cserben. Bármilyen nagy hülyeséget is csináltam, és ez volt a legnagyobb amit tehettem. Mindig mellettem állt. Másnap, azaz a bál napján Matty akcióba lépett. Bement a szobájába, és mint egy díva elkezdett turkálni a cuccai között. Azt hajtogattva, hogy nincs mit felvennie. Míg ő lekötötte a szüleit, vagyis a szüleinket addig én egy pár fóliába töltöttem a főzetet, de csak épp annyit hogy az ne gyakoroljon hatást a vérvörös löttyöt színére. Majd indultam le. A terv tökéletesen alakult anya és Ethan a bál előtt egy órával még mindig azzal foglalkoztak hogy mit vegyen fel Matthew. Nagyon jól csinálta, ennél szebb alakítást én sem tudtam volna véghezvinni. Mit meg nem tett értem az öcsém ezen a nyáron is. Míg ők válogatak, addig én elindultam beletöltöt az italba a főzetet. Szerencsém volt, a vörös löttyöt nem őrizte senki. Pedig általában ez nem így szokott lenni. Anyám az élete árán is védte...na jó nem védelmezi annyira, de általában ott szokott állni az öreg házimanók York. De most nem volt ott. Furcsa volt, hogy York sosem ellenezte ezeket a dolgokat, mármint a csíny eket. (De a parancsokat mindig betartotta) Én pedig cserébe egy csomószor felajánlottam neki, hogy felszabadítom és menjen innen. Kezdjen új életet, egy olyan családnál ahol jobban bánnak vele. Biztos lett volna, de nem. Itt volt és fel nevelt, engem és Mattyt. Vagyis inkább engem. Ő és Perselus voltak azok akik a jó úton tartottak, akik miatt nem lettem eddig gonosz aranyvér mániás. Persze külsőre de, de legbelül megvettem az ilyen embereket. Hisz valamilyen szinten mind rokonok vagyunk, még ha távoliak is. Az, hogy a muglikban nincs varázserő nem jelent semmit. De visszatér a a tárgyhoz....Szóval beleöntöttem a két fiólányi főzetet az italba. Ismét mondhatom, hogy szerencsém volt mert nem színezte át az italt. Én pedig a lehető leggyorsabb tempóba rohantam fel a szobámba. Ahol Matty már csinosan ült az ágyamon, és mosolyogva várta, hogy be lépjek. Elmeséltem neki hogy túl könnyű volt, ő pedig elmesélte hogy beszéltél Yorkkal, hogy ne legyen ott. De ha ez kiderül neki nagyon csúfos vége lesz. Ezt viszont nem akartuk tehát, csak meg kell tennem azt amit eddig nem. Fel kell szabadítani a manót. Ezek után ki mondtam a nevét és egy halk pukkanás ott termett. Én pedig az első ruhadarabot, ami a kezem közé került odaadtam a manónak. A nagy kék szemei megteltek könnyel és a derekamat szorongatva hálálkodott, hogy fél szabadította. Majd még tette ugya ezt Mattyvel is. Bocsozásként még annyit mondott nekünk de inkább nekem címezve, hogyha valaha kitagadnának bármelyikünk, akkor hívjuk és ott lesz. Bármiben kell, ő jön és segít. Majd a
következő pukkanással a könnyes szemű halálkodó manó eltűnt. Nem tudom hova ment. Viszont nem éltem vissza még azzal amit mondott. Szerintem nem is fogok. A bál szépen lassan elkezdődött. A tömeg egyre nőt. Fokozatosan érkeztek meg a családok, mint például Malfoy, Zambini vagy a Nott. Azt pedig, hogy van mind a három családnak van egy-egy nálam két évvel kisebb fia, az meglepett. Anya a bál kezdete után 10 perccel megjelent a szobám ajtajában és sokadjára is féltette ugyanazt a kérdést: Ellenor megjelensz a bálon? Anyam nem kisebb meglepetésére igent mondtam. Mosolyogva lépett oda a szekrényemhez és vett ki egy méregzöld spagettipántos ruhát és a hozzá passzoló zöld topánomat. Egy pálca intéssel megcsinálta a hajamat. Mivel neki mindig az volt az első, hogy hogy néz ki. Ezt legalább meg tanultam tőle, mármint azt hogy, hogy használjam ki azt hogy boszorkány vagyok. Amikor anyával ballagtunk a le a lépcsőn a bál már javában zajlott. Nagyon sok ember kezében volt már pohár. Az én szerencsémre, az ő szerencsétlenség. A gyerekeknek persze más ital volt fenntartva, mivel a bóléban volt whiskey. De csak annyi hogy megadja az ízét. Sikeresen kiszurtam az öcsémet aki a fentebb emlegetett három fiúval beszélgetett. Névszerint Blaise Zambini-vel, Draco Malfoy-val és Theodore Nott-val. Mosolyogva ballagtam odda hozzájuk, és mutatkoztak be. A teremben lévő felnőttek pedig fokozatosan mentek ki vécére és jöttek vissza vöröslő fejjel, majd távoztak a bálról. Én ezt a pontot választottam arra, hogy felmegyek a karzatra mivel biztonságban kell lenne. Az öcsém mint jó kisfiú ott maradt lent 3 értetlen fiúval. Egyszer csak anya rohant el mellettem egészül a wc-ig, én pedig a nevetés próbáltam visszafojtani. Tíz perc múlva az anyám is vöröslő fejjel lépett oda elém. Majd kezdődött a gyanúsítgatás, hogy ő tudta, hogy én nem jövök ok nélkül. Illetve az hogyha nem vállalom be hogy én voltam akkor, annak Matthew issza meg a kárát. Mindig így volt. Tudta, hogy azt nem hagynám neki. Én pedig mosolyogva mint egy ártatlan kislány, bevallottam anyámnak az egészet. Kivétel azt, hogy fél szabadítottam a házimanónkat. Arra utána rájött egyből. Ahogy szólította és nem jelent. Meg megfogta a kezemet és le rángatott az emberek közé és ki jelentette, hogy egy sajnálatos félreértés miatt hashajtó került a bóléba. Illetve, hogy jobban tennék az emberek hogyha haza mennének. Azért, hogy több káros anyag ne kerüljön a szervezetünkbe. A terv bevált. Csak azzal nem számoltam, hogy mit kapok utána. Azon nem lepődtem meg, hogy egy hétig nem kapok vacsorát. Az viszont már sok volt, hogy Ethan és az anyám is kínzott a kínzó állatokkal a pincékben, hogy Matthew nehallja. Azon pedig már meg sem lepődtem, hogy a szüleim csak úgy odhagytak a hajó előtt. De visszagondolva úgy érzem, hogy mindenképpen megértés. Hiszen ha nem hagynak ott a hajó előtt akkor nem ütköztem volna bele Viktor Krumba. Nem ismerkedünk volna meg. Nem vált volna belőle a legelső és egyben a legjobb barátom. N vált belőle a bátyám, és nem vigyázna rám úgy mintha húga lennék. Nem tudom milyen lenne az életem nélküle. Ezért ezt az egyet meg köszönöm nekik. De ne higgyék azt, hogy én itt fogom befejezni az iskolát. Ohh dehogy is. Addig fogok küzdeni míg nem kerülök be a roxfortba. Ha nem leszek mardekáros akkor ki tagadnak. Kit érdekel. Nem hiszem, hogy sok kárt okoznék ezzel az anyámnak és a mostoha apámnak. Perselus úgy is magához venne. Hisz ő szeret. És én is szeretem őt.
1992.01.24