A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

46. Epizód

- Jó estét! Piton professzor küldött Önért, ugyanis Ms Black a gyengélkedőn van és tudnia kell az esetről. - mondtam el gépiesen a tudnivalókat a tanár számára.

Albus Dumbledore szemszöge

A Trimágus tusa második próbájával kapcsolatban intéztem még késő este is az ügyeket, mikor Ms LaRock bekopogott hozzám és közölte velem, hogy Ms Black a gyengélkedőn van és engem is érint a dolog.
- Rendben Ms LaRock akkor induljunk. - mondtam nyugodtan, mire ő csak bólintott és kilépett az irodám ajtaján. Ms LaRock idegesen sétált mellettem. Aggódott.
-Ms LaRock mi történt pontosan Ms Black-vel? - kérdeztem rá a késő éjszakai látogatásának miértjére.
- Tudja igazgató úr Poppynak az elmúlt pár nap nagyon nehéz volt, mivel megtudta ki az édesapja, többek között, és hát össze veszett a barátaival. Ezért úgy gondolta, hogy átköltözik egy kis időre hozzánk. Tudja míg lecsillapodnak a dolgok, de többet akart meg tudni az apukájáról, ezért visszament Harryhez és ebből lett a baj. Átadta az irányítást Nüxnek, és bántotta azt, akit legjobban szeret. Röviden ennyi történt. - sóhajtott fel Ms LaRock.
- Nyugodjon meg Ms LaRock! Ms Black rendbe fog jönni! - mosolyogtam a lányra kedvesen. A gyengélkedőre belépve Perselus fogadott, majd felvázolta a helyzetet.
- Valóban ez a helyes döntés Perselus, sajnálom. Poppyt nem látogathatja senki, míg nem kezeli az erejét megfelelően. - mondtam határozottan.
- Legalább én látogathatom? - kérdezte reménykedve Perselus. Ránéztem a Madamra, aki éppen a Weasley gyermeket próbálta ellátni. A látottak hatására meg dörzsöltem az orrnyergemet.
- Figyelj Perselus, a következő egy hétben nem! Utána pedig meglátjuk. Ha az állapota megengedi, hogy látogassák akkor természetesen meglátogatod az unokahúgodat. - küldtem felé egy biztató mosolyt. Perselus halkan felsóhajtott.
- Rendben. - mondta meggyötörve. Hát igen, mindannyiunk számára nagy kihívást jelent. A temperamentuma nagyon hasonlít
Nancyére sajnálatosan. Bár így a sárkánnyal együtt még nehezebb kezelni.
- Mit tehetnénk vele? Mármint miben segíthetnénk neki, hogy megtanulja kezelni az erejét? - kérdezte Madam Pomfry aggódva.
-Talán, ha elmagyaráznánk neki, hogy nem szabad engednie a csábításnak, azaz átadni az irányítást Nüxnek. - gondolkozott hangosan Perselus.
- Egyszerűen el kell venni tőle a sárkányt. Nem tehetjük ki az iskolát és a diákokat annak a veszélynek, amit a sárkány jelent. - igazítottam meg a szemüvegem. A kijelentésemet néma csend követte. - Nem hadhatjuk, hogy még egy diák így járjon. - mondtam ki a tényeket.
- Albus a sárkány Poppy lelkének a része. Ha meg próbáljuk eltávolítani a lány belehalhat. - szólalt meg szemrehányóan Madam Pomfry.
- Átadni átadhatja. - jegyezte meg Perselus.
- De azzal a személyiségének egy része is átmegy abba az élőlénybe, aminek átadja a sárkányt. Arról nem is beszélve, hogy az erejéből is veszít közben. - nézett ránk gyilkos tekintettel a Madam.
- Ezt még át kell gondolnunk, és Ms Blacknek is kell a beleegyezése. - mormoltam.
- Viszont most már távozzanak. Későre jár, mindannyiunknak pihennie kellene már. - küldött el minket a gyengélkedőről.

Poppy szemszöge

Éles fájdalmat éreztem a testemben, ezt követően valaki sikított. Az a valaki én voltam. Semmit nem láttam a fehér fénytől. Éreztem...éreztem, hogy nem bírok megmozdulni. A fájdalom újra végig hasított a testemen. A fájdalmat képek követték. Egy aranysárga szempár lebegett a szemem előtt. "Mindenkinek jobb volt amíg nem volt itt!" Hangzott fel a fejemben a mondat. "Maguk meg mit keresnek itt?" egyre több és több hangfoszlányt hallottam a fejemben. "... el kell tőle venni a sárkányt!" Hangzott fel az utolsó mondat a fejembe.

- NEEEEEEE!!! - kiabáltam erőt vesztve. A fejemben egyre nagyobb volt a csend. Minden lecsendesedett. Síri csend és sötét lett hirtelen. Elvesztettem az eszméletemet. Csak a fájdalmat éreztem. Fájt levegőt venni. Fájt minden. Ez emlékeztetett arra, hogy élni fáj. Ott voltam a saját fejemben csendben és csak azt hallottam, ami körülöttem történik. Azt éreztem, ami velem történik, mégsem tudtam reagálni semmire. Pedig akartam. Kiabálni akartam volna. Mindenkivel. Na jó nem, főleg Fred-vel. Elakartam neki mondani, hogy gyűlölőm azt, amivé változtatott, miközben nem is szerethetném jobban Nüxöt. Nem tudom mi lenne velem, ha elvennék tőlem. Lépteket hallottam közeledni, majd hirtelen valaki megállt mellettem, és lassan megfogta a kezemet.

-Szia Elle... Tulajdonképpen nekem nem szabadna itt lennem. Nem tudom, mit mondjak. - sóhajtott fel az a valaki - Mindig is éreztem, hogy több van benned, mint ami látszik, de nem gondoltam volna, hogy egy valódi sárkányt rejtegetsz. - kuncogott fel, majd megköszörülte a torkát. - Pár napja írt nekem Sirius egy levelet. Ezt szeretném felolvasni, hátha hallod, hátha segít. "Drága Harry!
Fél éve már, hogy a lányom is a Roxfortba jár, úgy, mint te. Fél éve már, hogy mesélnem kellett volna róla neked, de mostanra már személyesen is megtapasztalhattad, hogy milyen... velem ellentétben. Valószínűleg mostanra már tudod, de azért leíróm, ő Poppy Ellenor Black. Sajnos én nem tölthettem vele sok időt, mert az anyja kidobott a nézeteltéréseink miatt, és sajnos Ellenor így nála maradt. Bárki jobban felnevelte volna őt, mint az Anyja. Még Piton is. Amit tudok a lányomról azt is tőle tudom. Ő volt, aki szerette, míg én nem lehettem vele. Tisztelem ezért Pitont. A lányomat pedig mindennél jobban szeretném viszont látni. Szeretnék az apja lenni. Szeretném megismerni, szeretném tudni mi a kedvenc színe és ilyen ehhez hasonló klisés dolgokat szeretnék tudni róla! De ehhez az kell, hogy vigyázz rá Harry. Óvnod kell őt mindentől Harry! Óvd őt úgy, mintha a bátya lennél! Amint lehetőséged van mondd meg neki, hogy szeretem Harry és hogy keressen meg.

Ui: Sok sikert a második próbán. Ja és Harry, ha nem esett volna le Ellenor a kereszttestvéred.

Szerető keresztapád Sirius "- fejezte be az olvasást, majd pár percig hallgatott. - Elle az apád tényleg mindennél jobban szeret. Én pedig mindet megteszek azért, hogy tudjam teljesíteni azt, amit Sirius kért tőlem. - mondta elszántan - Ha majd felébredsz ne foglalkozz azzal, hogy Hermione vagy Ron mit gondol. Igenis jobb a Roxfort veled, és szükségünk van rád. Mindenki félt Elle! Tényleg mindenki! Hidd el gyorsan elterjedt, hogy kómában vagy. Csak a professzorok látogathatnak téged, de őket is megviseli az, hogy nem vagy az órájukon. - sóhajtott - Piton sokkal keményebb és mogorvább. Mcgallagon pedig itt szokott lenni a lábadnál macska alakban amikor teheti. Most Malfoy sem piszkál senkit. Békét kötöttünk arra az időre míg jobban nem leszel. - kuncogott fel tehetetlenül. - Látod mire nem vagyunk képesek érted?! Sőt Wyatt kiosztotta miattad az egyik gyengélkedőn nyafogó hollóhátas lányt is, hogy fogja be mert semmi baja nincs. - nevetett fel halkan Harry-... Még Fred is írt Charlie-nak, hogy mi történt veled, így még ő is itt van a kastélyban mert aggódott, ahogy mind. Így Dumbledor professzor megengedte neki, hogy Hagridnak segítsen tanítani. A Durmstragos barátai is folyamatosan kérdezik, hogy hogy vagy. Ginny kicsit tart tőled. - mondta halkan – akkor, amikor a baleset megtörtént meg sem tudott szólalni. Katei és Alicia azóta is próbálják meggyőzni, hogy ne féljen tőled. Ximena pedig össze van omolva alig eszik, alig alszik. Amióta kómában vagy a tanulásba temetkezik. Fél, hogy komoly bajod lesz, ahogy mindannyian félünk attól, hogy nem fogsz többet felébredni. - beállt a csend Harry többet nem szólalt meg. Csak egy puszit éreztem még a homlokomon majd hallottam a lépteit távolodni. A léptei lassú ritmusa lassan egy transzszerű állapotba juttatott. A sötétséget lassan felváltotta az aranysárga fény. A fényből kirajzolódott egy fenséges sárkány alakja, aki egyenesen a szemembe nézet.
Részben tévedtem a barátaiddal kapcsolatban Aello
Szólalt meg a sárkány.
Sok mindent megtesznek érted, de egy nem...
Hajolt az arcomhoz a sárkány.
Mégis azaz egy a legfontosabb
A jövőtök egybe fonódik
Ezért vissza kell menned, a történeted még csak most kezdődik Aello
Az aranysárga fény elhalványult, majd felváltotta azt a sötétség. Újra nem láttam mást csak sötétséget, de ez más volt. Megpróbáltam felemelni a kezem és sikerült, így megdörzsöltem a szemeimet.
- Madam Pomfry, hogy van Ellenor? - hallottam meg egy számomra nagyon ismerős hangot.
- Charlie? - szolaltam meg nagyon rekedt hangon. Alig tudtam megformálni a betűket. Valami hirtelen a földre hullott és tört darabokra a hang alapján. A paraván, ami eddig körbe vett eltűnt, és engedte be fényt. Mire hunyorogva néztem előre, lassan kitisztult a látásom. Madam Pomfry könnyezve nézett rám. Már Charlie mellettem ült és bénán mosolygott a könnyeit visszafogva.
- Mi történt? - próbáltam felülni, amiben Charlie segített. A szavak és betűk formálása még mindig alig ment. Így az éjjeli szekrényemre lehelyezett pohárért nyúltam, de túlságosan remegett a kezem. Így nem tudtam megfogni.
- Várj segítek. - mosolygott rám Charlie. Majd a számhoz tartotta a poharat, hogy tudjak inni. Két pohár víz után visszanéztem Madam Pomfryra.
- Szóval...? - kérdeztem újra.
-Az ominózus események után ugyebár Fred Weasley kiütötte magát kisasszony. - mondta aggódva.
- Ez mikor volt? - kérdeztem nyugtalanul.
- 13 napja Napsugár. - fogta meg a kezem Charlie. Ha eddig nem voltam fehér akkor most biztosan elfehéredtem. Nyeltem egyet, hogy meg tudjak szólalni, de nem sikerült. - Tudom Poppy ez sok idő. - simogatta a hátam Charlie.
Sajnálom...