A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

24. Epizód

Én pedig boldogan szökeltem vissza a helyemre a mosolygó házvezetőm mellé, és a le döbbent diákok közé.

Ezek után még meg vártuk,  míg a francia diákok is be vonulnak. Majd mi is követtük őket. A nagyterembe a roxforti diákok vonultak be először. Nem kellett sok ész ahhoz, hogy az ember kitalálja azt mi is fog most történni. Egyrészt évfolyamonként kellett leülnünk az asztalhoz. Én pedig be szorultam George és Lee közé. Szemben velem pedig Angelina foglalt helyett. Jobbján Freddel aki nyilván testvérével ült szemben, balján pedig Aliciával. Unottan támasztottam a fejemet míg Dumbledor professzor a francia diákokat invitálta be. Az összes fiú nyálcsorgatva figyelte a francia lányokat. Akik között megfordult jó pár véla is. Miután ki táncoltál és kelő képpen magugba bolondították az össze fiút a  Beauxbatons diákjai helyet foglalnak a Hollóhátasok asztalánál. Ezek után be konferálták  a Durmstrangot is. A fiúk ki tettek magukért. Mivel most a lányoknak adatott meg a nyálcsorgatás lehetősége. Mikor végig néztem a csapaton rá kellett jönnöm, hogy van itt pár igen jó  barátom is. Természetesen Krumon kívül. Mint például: Dragan Herskovits, Goran Bonderenko vagy Iván Malinovszkij. Igaz, hogy egy évvel idősebbek voltak nálam. De imádtuk egymást.  Ők tanítottak meg kvidiccsezés fortélyaira. Szóval nekik köszönhetem lenyügőzü tudásom is. Volt itt ahogy láttam még két volt évfolyam társam is, Dimitri Zsukovszkij és Vlad Szolovjov is. Sok vizet nem zavartunk egymás életében mert nem volt közös  baráti körünk. Utolsó ként jött ba a nagyterembe Alexander Timosenko. Valahogy mindig volt érzéka ahhoz, hogy szemkontaktuat teremtsen velem. Pedig soha többé nem akartam  belenézni abba az igéző sötétzöld szempárba. Amikor realizáltat azt, hogy engem néz. Rám kacsintott és dobot nekem egy csókot.  Az ereiben a vér megfagyott. A bőröm  fal fehér lett. Az agyam pedig leblokolt. Leblokolt mivel előzőnlőték az emlékek. Nem bírtam egylégtérben lenni vele. Pontosan tudtam, hogy tart még a "műsorouk", de nem ment. Nem bírtam azt nézni ahogyan nyálcsorgatva nézik azt a fiút aki egy hónapja nekem még a világot jelentette. Akit, még mindig nem hevertem ki teljesen. Szóval csapot papot otthagytva, patantam fel a padról és rohantam ki a nagyteremmból. Nem tudodott érdekelni az, hogy valószínűleg most mondják el a tudni valókat a Tusával kapcsolatban. Csak elakartál bújni a világ elől. El a paplanom alá. A párnámat ölelgetni és zokogni. Zokogni azon, hogy egy fogadás voltam neki. Zokogni azon, hogy egyszer aludtam Krumnál míg együtt voltunk  a tanévben. Aznap reggel ott várt a szobámban. Teljesen ki volt akadva azon, hogy mit is kerestem én Viktornál. Ekkor vágta a fejemhez, hogy csak egy fogadás miatt kezdett el közeledni felém, de még kedvelt. Viszont  ez nekem abban  a pillanatban csak azt jelentette, hogy nem szeret.  Az emlék hatására még jobban zokogtam, így rohantam felfelé a Griffendéltoronyban míg  neki nem  mentem a Dámának. Szerencsére nem vágodtam hátra.
- Drága jól vagy? - kérdezte a Dáma. Lassan  hátrébb léptem párat és erőszakosan letöröltem az arcomról a könnyeket.
- Persze.. - mosolyogtam a Dámára. - LáriFári. - mondtam ki a jelszót. Ezzel megakadájozva a Dámát a további kérdezősködésben. A klubhelyiségen mint egy villám úgy rohantam keresztül, meg sem álva szobánkig. Reméltem, hogy Floris itt van de nem volt. A könnyei pedig újfent utatt törtek maguknak. A cipőmet lerugva a lábáról húztam el a baldahint az ágyamnál. Majd a fejemre húztam a paplanom és összegömbölyödve ölelgettem a párnám. Lepörgöt kB minden közös emlékem a fiúval. Próbáltam  minél több indokot felsorolni  magamnak arra, hogy jobb nekem nélküle. Ennek hatására fokozatosan  nyugodtam meg. Így minden erőmet össze szedve el tudtam menni  arcot mosni. Belenéztem a tükörbe. Ahonnan egy szomorú lány nézett vissza rám.
- Poppy- kezdtem el magamat lelkesíteni. - te egy hamarosan felnőtt nő leszel. Egy ilyen kis segdugasz nem lombozhat le. - mosolygtam magamra biztatóan. Ilyenkor mindig eszembe jutt, hogy ez mennyire lehet furcsa kívülről, és mindig elnevettem magam. Mosolyogva mentem vissza az ágyamhoz. Megigazítottam a világot elzáró baldahinomat.  Mivel már nem éreztem szükségesnek azt, hogy falat képezze közém és a világ közé. Az ágyam mellet volt egy kisebb kupac könyv amit Mio hozott nekem a könyvtárból a begségem alatt. Leginkább mugli ifjúsági irodalom volt. Lewis Caroll- tól az Alice Csodaországbant  választottam végül. Rendkívül aranyosak találtam a könyvet, és bele is merültem az olvasásba. A könyv felénél tarthattam amikor kinyilt az ajtó. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőségt, mivel gondoltam Ginny jött vissza.
-Ellenor?- hallottam meg Fred hangját a közelemben. Egy nagy sóhaj kíséretében letettem a könyvet a kezemből az éjjeli szekrényere. Majd az ágyamon ülö fiúra szegeztem a tekintetem.
- Igen? - kérdeztem kissé reket hangon.
- Minden rendben? - kérdezték egyszerre az ikrek. Oldalra kaptam a fejem. Mint kiderült George gazdátlan ágyon ült. Vissza vezettem a pillantásom Fredre. Eléggé kételkedve  néztem rá.
- A vak is látta a reakciódatt arra, hogy bejöttek az északikak. - mondta halkan Fred. Én pedig felsóhajtottam. Ezzel proválva elüzni a sírást. Ami újból rám tört.
-Mindketten láttunk már sírni, ne tartsd vissza. - mondta nyugodtan George, majd helyet foglalt ő is az ágyamon.
- El mondtad neki? - förmedtem Fredre.
- Igen  mivel az ikertestvérem. - mondta halál nyugodtan. -  Viszont te voltál az aki hamarabb mondta el nekik. Tudod amikor valaki miatt kiestünk az ágyból.
- Jó mindegy. - zártam le gyorsan a dolgot. - Viszont biztos vagyok benne, hogy nem a lelki állapotom miatt vagytok itt. - mondtam ki azt amit gondoltam.
-Ezt jól látod Szívi. - és vissza tért az eredeti Fred.
-Mikéne? - tápászkodtam fel az ágyamból és kezdtem el felvenni a cipőmet.
- Élnék az egyik szívességgel. - mondta halálos nyugodtsággal Fred.
- Mit tehetek értetek? - kérdeztem, mikőzben próbáltam rendbe szedni a hajamat.
- Mit tudsz ajánlani  korhatár vonal ellen? - kérdezte George érdeklődve.
- Nevezni akartok a Trimágus Tusára, de korhatár vonal van a serleg körül ezért nem tudtok nevezni? - kérdeztem rá a dologra.
- Pontosan. - vágták rá egyszerre.
-  Meg lepődnék ha nem lenne már egy ötletetek arra, hogy ezt miként akarjátok kivitelezni. - jelentettem ki.
- Kor-korrigálór. - mondta ki Fred.
- Ez akár müködhet is. - gondolkodtam el.
- Főzd meg nekünk! - adta ki a parancsot Fred.  Nem válaszoltam nekik csak kerestem egy papírt és író eszközt. Elkeztem leírni az alap receptet. Viszont  egy kor- korrigálót megfőzni úgy, hogy megfelelően müködjön két nap.
- Mikorra kell? - tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Holnap estig. - válaszoltak szinkronban.  Akkor muszáj leszek fel gyorsítani a folyamatot. Össze gyürtem a kezemben lévő lapot, és  egy másikra elkeztem egy ujjabb  verziót írni. Pár pillanat múlva megvoltak az össze tevök amire szükség volt.
- Itt vannak a hozzá valók. Erre mindre szükségem van, hogy időben kész legyek. Piton magán raktárában mindent megtaláltok.- daráltam el egy szuszra.
- Ez szép és jó, de oda mi sem tudok bejuttni. - turt a hajába Fred.
- Jó akkor ez is megoldom. Gyertek. - kaptam ki a ládámból azt a táskát ami külön ezért van fenntartva. Tehát ez egy vészhelyzet bájítaltan táska.  Majd rohantam le a lépcsőn nyomomban az ikrekkel. Hasonló tempót diktálva rohantunk el egészen. A lz első emeleti lány WC melletti elhagyatott teremig. Aminek nálam volta kulcsa.
- Ilyen kis lábakkal, hogy tudd ilyen gyorsan  futni?- kérdezte kissé lihegve George.
- Foggalmam sincs. - válaszolt hasonlóan fáradtan Fred is.  A  terem előtt megálva elő kotortam a kulcsot.
- Azt hittem ezt a termet egy alkalomra kaptad. - jegyezte meg Fred.
- Azt mondták használhatom. Nem azt, hogy csak egyszer használhatom. Meg amúgy is benne volt a zárban a kulcs. - kuncogtam halkan. A terem úgy volt ahogy hagytam. Azzal a különbséggel, hogy megromlot a főztem.
- York-  mondtam ki az általam felszabadított házi manó nevét. Aki egy hangos pukkanásal meg is jelent.
-York jött, mert a kisasszony hívta őt. - mondta a cérna vékony hangján. - A kisasszony sokat nőt mióta York nem látta.
- Szia York. - mosolyogtam a manóra. - Azért hívtalak, mert még szeretnélek kérni valamire.
- York bármit meg tesz a kisasszonynak. - mondta a manó határozottan.
-  Itt egy list bizonyos hozzávalókról. Minden  megtalálhat a nagybátyám szémélyes készletében. Kérlek lopd el nekem őket. - kértem a manót.
- York azzonal, hozza is amire a kisasszonynak szüksége van. - majd egy pukkanás eltünt a manó. Én pedig mosolyogva fordultam a meglepett fiúk felé.
- Miaz? - kérdeztem nevetve. Míg elkeztem takarítani a termet. Mivel muszáj lesz normális környezetett varázsolni magunknak.
- Neked van egy házi manód? - hitetlenkedtek a fiúk.
- 13 évesen szabadítottam fel. - mondtam mosolyogva. - Viszont fiúk az a helyzet, hogy az egész éjszakát itt fogjuk tölteni. Szóval kelleni fog kajak, kávé, meg valami hely ahova le tudunk ülni, és nem egy pad vagy asztal az a tárgy.-soroltam fel a dolgokat.  York pedig egy pukkanásal jelezte, hogy vissza ért. Majd szépen lepakolta az asztalra a hozzá valókat.
- Kaját és kávét tudunk lopni a konyháról, kanapét meg pufot akkor már a hugrabugtól vagy a mardekártól kell szerezni. - fejtette ki a dolgot Fred.
- York itt dolgozik a konyhán. - szólalt meg halkan a manó. - York tud szerezni ételt és italt.
- Köszönöm York az sokat segítene. - mosolyogtam hálásan a manóra. Aki örömében elsirta magát és a derekamat ölelgette.
-York bármit meg tenne a kisasszonyért. York nagyon szereti a kisasszonyt. - mondta szipogva. Majd ismét eltünt. Viszont a teremben egyedül voltam. Így neki láttam a Kor-korrigáló elkészítésének. Az alapanyagokat készítettem elő amikor az ikrek berohantak az ajtón egy kissebb kék kanapéval a kezükben.
- Loptatok a hollóhátasoktól? - nevettem fel hitetlenkedve.
- Igen. - mondták egy cinkos mosoly váltás közben.
- Amúgy én a helyetekben le kicsinyítettem volna,és úgy hoztam volna el. Itt pedig fel nagyítottam volna. - mosolyogtam rájuk amojan erre mit lépsz stílusban.
- Ki mondta, hogy végeztünk? - nevetett fel George. Azt este hátra lévő felében még egy- egy kanapé be került a terembe a többi háztól is. York folyamatosan ellátott minket kajával és kávéval. Elmesélte nekik a gyerek koromat. Mármint azt a részét, hogy milyen rosszcsont voltam/vagyok. Kb reggel 6 órára lett olyan állapotban a bájital, hogy már csak állnia kellett. Egyikünknek sem volt annyi ereje, hogy felmennyünk a szobánkba ezért ott a kanapékon aludtunk. Viszont csak két takarót tudtunk szerzni az éjszakára ezért, amikor felébredtem olyan 10 óra körül és meg láttam az össze kuporodott Fred Weasleyt. Megesett rajta a szívem. Halkan oda mentem hozzá, és meg bökdöstem.
- Freddie.- mosolyogtam rá.
- Mondjad?- szólalt meg egy nagyon reket hang.
- Csúsz arrébb mielőtt meg fagysz nekem. - suttogtam a fiúnak. Aki készségesen beljebb csúszott a kanapén. Én pedig betakartam a mardekáros zöld ezüst takaróval. Fred nagyon közel húzott magához, és a hajamba furta a fejét. Tíz perc múlva már mindketten az álmok világában voltunk ujjra. Délután 6 körül a megbeszéltek  alapján York jött minket kelleni, illetve oda adta a tiszta ruháinkat amit kértünk tőle. Sajnálatos módon nekem szoknyát hozott. Míg a fiúk a teremben én a wc-ben szedtem össze magam. A York álltam hozott szerelés nem volt más mint egy kicsit a térd fölérő szoknya, egy vastag  térdzokni, egy rövid nadrág a szoknya alá és egy fekete garbó. A hajamat fekonytyoltam és a hajaba a kötöttem a nyakkendőt. A cipőm a szokásos magassarkú bakancsom volt. Majd vissza siettem a fiúkhoz. Akik már kész voltak.
- Hordhatnál sürűben szoknyát. - jegyezte meg George. Míg én kitöltöttem két fiolányi főzetett, és  a kezükbe nyomtam. Ők pedig vihogva rohantak a nagyterembe. Személyszerint én nem rohantam. Mire oda értem a fiúk éppen meginni készültek a főzetett
- Fenékig. - mondták egyszerre. Majd kezeiket keresztezve iták meg a lét. Háromra beugrodtak a vonalon. Pár percig sikeresnek tünt az akció. Míg ki nem lőkte magából a korhatárvonal az ikreket. Akik két ősz öregember ként érték földet jó pár méterrel arréb. Persze mi volt az első dolguk, egyből egymást kezdték el okolni. Jó szórakozás nyújtva a többieknek. Idegesen trapoltam oda és rángadtam le Fredet George-ról.
- Merlinre ne legyetek már ilyen gyerekesek. - emeltem fel a hangomat és rángadtam fel a fiút a földről. - és most szépen meg látogatjuk Mademe Pomfrey-t. - jelentettem ki határozottan. Fred a nyakkendőjénél fogva rángatam el odáig. George pedig ebből okulva nem maradt le egy percig sem. Madame Pomfrey pedig szépen meg nyírta az ikreket. Amit én türelmesen végig vártam. Majd ezek után azt hallgattam, hogy ez mennyire nem fair. Ezek után  valahogy a bagolyházban kötöttünk ki, ahol mint kiderült az ikrek zsaroló levelet küldtek Ludo Bumfoltnak aki átverte őket. Bár igazából sem én, sem ők, nem értették. Azt miért vagyok még mindig  velük.

Ez a lány tele van  meglepetésekkel.

|Fred Weasley|