A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

25. Epizód

Bár igazából sem én, sem ők, nem értették. Azt miért vagyok még mindig velük.

- Azért próbáljátok zsarolni Bumfoldot mert át vert titeket a kvidiccs világkupán? Jól értem? - kérdeztem míg lefelé tartottunk a bagolyházból.
- Igen. - vágták rá szinkronban.
- Értem. - mondtam bizonytalanul. - Viszont bármennyire is kellemes a társaságotok nekem mennem kell. - mosolyogtam rájuk. Mielőtt pedig válaszolhattak volna elfordultam a Griffendél torony felé. Fennt össze szedtem az össze könyvtári könyvet, kivéve az Aliz Csodaországbant. Ezzel a rengeteg könyvel indultam meg a könyvtár felé. Viszont volt egy hangyányi problémám. Mio annyi könyvet kölcsönzött ki nekem, hogy nem láttam tölük, és ebből lett a baj. Ugyan is neki mentem valakinek. Én a fenekemre estem a könyvek pedig ki a kezemből.
- Bocsánat nem láttalak. - patantam fel és nyújtottam a kezem a földön elterült fiúnak.
- Semmi baj én is figyelhettem volna jobban. - fogadta el a kezemet. Így felsegítettem a fiút. Aki nem volt más mint Timothy Cruz. Most volt alkalmam arra, hogy gyorsan végig mérjem a fiút. Szőke göndör haj belelóg abba a gyönyörű barnás zöld szem párba. Az orrán van egy kevés szeplős ami nagyon aranyossá teszi. Az egész megjelenését. Zavartan kaptam el róla a tekintetemet és kezdem el össze szedni a könyveimet.
- Ezt a sok mugli klasszikus az alatt az egy hét alatt kölcsönözte ki míg nem találkoztunk? - vete ki a kezemből a könyvek nagyrészét.
- A barátnőm kölcsönözte ki nekem ezeket míg beteg voltam. - küldtem felé egy halvány mosolyt.
- Ennyire ért a mugli irodalmhoz? - húzta fel a szemöldökét.
-  Mugli születésű.  A kisujjában van. Sőt negyedéves létére nagyon okos. - gondolkodtam el Mion.
- Én azért nem adtam volna ennyi romantikus könyvet. - kuncogott fel.
- Mugli születésű vagy? - álltam meg a folyosó közepén és néztem rá elképedve. Míg ő egy őszinte mosollyal ajándékozott meg, miközben végig mért. Elidőzve a combjaimon.
- Igen. A szüleimet nem kicsit lepte meg, hogy megkaptam a roxforti levelem. - nevetett fel.
- Te legalább még kaptad. - legyintettem, majd indultam tovább.
- Ha már itt tartunk elmeséled, hogy kerültél ide? - kérdezte kíváncsian.
- Nem is tudom... - mondtam bizonytalanul.
- Légyszí, légyszí. - nézet rám kiskutya szemekkel. Pár percig sikerült tartanom vele a szemkontaktust.
- Jól van. Csak ezt ne csináld többet. - nevettem el magamat, amihez ő is csatlakozott.
- Nem ígérhetek semmit. - nézett rám csinytalanul.
- Amikor 11 éves voltam......-vágtam bele a történem ezen részének elmesélésébe. Közben pedig a könyveket is le adtuk a könyvtárosnak. Akinek a nevét sem jegyeztem meg. Csak azt, hogy úgy dédelgeti a könyveket mintha a gyerekei lennének.  Igazából nagyon jó hallgatóságnak bizonyult Tim.  Mire észbe kaptam, hogy egy teljesen más témáról beszélgetünk már a kastélykertben sétáltunk.
-.... Aztán belraktam a kígyó szemet, és az egész felrobbant.- nevetett fel kínosan. - Piton pedig annyira kiakadt, hogy ordítva parancsolt rám, hogy keresek valakit aki hajlandó korrepetálni. - vakarta meg a tarkoját.
Belőlem pedig ki tört a nevetés.  A végén még a könnyem is kicsordult.
- Na azért ennyire nem vicces, hogy magamra robbantottam egy főzetett. - lökte meg játékosan a vállamat.
- De az. - nevettem fel még jobban.
-Nocsak, ide minden szemetet felvesznek.- hallottam meg magam mögül Alexander hangját. Egyből az arcomra fagyott a mosoly. - Bár a selejt jobb szó. - Tim értetlenül nézett rám.Én pedig csiga lassúsággal fordultam a volt barátom felé.
- Mit akarsz Alexander? - váltottam bolgárra.
- Semmi szükség a bolgárra drágám. - lépet közelebb hozzám és igazította  meg az egyik hajtincsem.  Megfeszített állkapoccsal türtem az éríntését. - Unalmas lett nélküled a Durmstrang. -  sóhajtott fel Alexander. Mikőzben a szememben nézet folyamatosan. Hálla Frednek és annak, hogy mondig furcsán hosszú és versenyszerű szemkontaktust tartunk. Ezért tudtam tartani szemrebbenés nélkül vele a szemkontaktust.
- Alexander mit akarsz? - ismételtem meg a kérdésemet, sokkal határozottabb hangsúlyban, mint az előbb.
- Hmmm, ez egy jó kérdés. A válasz viszont roppant egyszerű. Téged vissza kapni. - húzott magához egy kacér mosoly társaságában. Én pedig minden erőmmel próbáltam nem élvezni azt, hogy vissza akar kapni.
- Sajnos ezzel az a probléma, hogy foglalat vagyok. - hámoztam le magamról Alexander kezeit.
- Pontosan, szóval húzz el haver minél hamarabb!- lépett mellém  Tim.
- Azt ne mond, hogy ez a pasid. - nevetett fel kételkedve.
- Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de igen ő. - mondtam határozottan. Míg Tim birtokloan húzott magához.
- Ezt nem veszembe, - nevetett fel gonoszul. - ha látok egy csókot hagylak titeket romantikátzni. - mondta ki a végét gúnyosan. Timothy pedig halál nyugodtan fordított maga felé, és nyúlt az állam alá. Belenézett a szemembe pár pillanat múlva pedig megéreztem az ajkait az ajkaimon. Lassan le csukodott a szemem a  kezeim pedig  önálló életre kellve fonodtak a  nyaka köré. Ő pedig a derekamnál fogva vont közelebb magához.  Nem törödve azzal, hogy rég ott hagyott minket Alexander csak a levegő hiány miatt váltunk el.
- Köszönöm. - sutogttam az ajkára vörösödve. Szépen levettem a nyakából a kezemet és hátrébb akartam lépni. De ő ezt nem engedte. Ugyan olyan közel tartott magához mint eddig.
- Ott figyel az oszlopok mögött. - mondta egy pontott figyelve. Én pedig a nyakkendőjénél fogva húztam le magamhoz majd csókoltam meg a fiút.  Timothy pedig belemosolygott a csókba majd elmélyítette azt. Nyelve bejutásért könyörgött. Amit én megadtam neki. A külvilág ismét megszünt létezni számomra. Csak én voltam és Tim. Most én szakítottam meg a csókot, a fejemet pedig a melkasának döntötem. Míg ő védelmezően fonta körém a kezét.
- Gondolom rá jöttél te is arra, hogy el kell játszanunk azt, hogy egy pár vagyunk. -  mondtam halkan és néztem fel a fiúra aki szintén engem nézett. Pillantásától elvörösödtem.
- Ha gondolod cserébe korrepetállak. -  mondtam határozottan.
- Annélkül is segítettem volna. - mosolygott rám.
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára. Majd elindultunk  vacsorázni. Ő pedig átkarolta a derekam és  úgy vont közelebb magához. Nem beszélgetünk. Mindketten csendbe burkoloztunk. Én azért mert ez nem a legokosabb döntés volt. Timothy nos őt nem tudom miért. A nagyterem előtt egyszerre vettünk mély levegőt.
- Akkor kezdődjőn a színészkedés. - mosolyogtam a fiúra. Egy biztató mosolyt küldött felém válaszúl. Az asztalok elejénél " könnyes" búcsút vettünk egymástól. Majd én vörösödve indultam el az asztalunkhoz. Ahol leültem  a le esett állu barátaim közé. Akik kiegészültek az ikrekkel és Leevel.
- Miaz? - kérdeztem zavartan.  Az első aki megtudott szólalni az Wyatt volt.
- Neked pasid van? - kérdezte hitetlenkedve. Én pedig felnevettem.
- Mint láttátok. - néztem hátra a vállam felett a hugrabug asztalához. Ahol Tim is hasonló szituációba keveredett. De elkapta a pillantásom és egy lehengerő mosolyt küldött. Amitől még vörösebb lettem.
- Ma csajos este lesz nálunk. - jelentette ki Ginny határozottan. Én pedig megforgadtam a szemem, és elkeztem enni. A vacsora végén Dumbledor professzor kezdet el beszélni viszont nem igazán figyeltem rá.
-.... Pár pillanat és kezdődik a sorsolás. - ezt a mondatát az igazgatónak síri csend fogadta.  A serleg pedig felizott és egy félig égett cetlit dobott kimagából. -  A Beauxbatons bajnoka Fleur Delacour.- a név kijelentését viszonylag hangos taps követe. - A Durmstrang  bajnoka Viktor Krum. - na itt én is tapsoltam a volt iskolámmal együtt. - A Roxfort pajnoka pedig nem más, mint Cedric Diggory. -  a Roxfort diákja pedig tapsviharral kísérték társukat míg kivonult a pódiumhoz. - akkor a versenyzőket kérem fáradjanak be a jobb oldalon lévő terembe.- viszont ezt Dumbledor nem tudta folytatni ezt mivel egy ujjabb név került elő a serlegből. Dumbledor professzor idegesen kapta el a cetlit. - Harry Potter. - mondta ki a negyedik nevet. Amit ismét síri csend követett. Harry pedig megfagyott.
-HARRY POTTER. - kiabált egyre idegesebben az igazgató.
- Harry menny már. - lökte meg Hermione a barátját. Aki össze szedte minden bátorságát és követte a többi bajnokot. Miután Harry eltünt a termet felváltototta felháborodott diákok eszmecseréje. Én személyszerint biztos voltam benne, hogy nem dobta be a nevét. Ronnal ellentétben, aki megharagudott barátjára, hogy nem mondta el neki, hogy nevezet. Pár perc múlva Mcgallagony professzor vissza küldött minket a  klubhelyiségeinkbe. Ott ujjra ugyan ez volt a téma, viszont egy idő után nem csak én hanem az ikrek is meguntuk ezt a témát.
- Te nem vagytok kajásak? - ültem be az ikrek közé. Az ikrek mosolyogva nézték össze  majd egyszerre patantam fel.
- Poppy Ellenor Piton - nyújtott nekem kezdett Fred.
-Ezzen meghívunk egy - nyújtott kezdett George is.
- Fred  és -
- George Weasley. - mondták felváltva a neveiket.
- Féle kaja portjára - fejezték be egyszerre. Én pedig nevetve csúsztattam a két fiú kezébe a kezem. Akik  táncost megszégyenítő módon húztak fel.
- Szóval mire kell számítanom? - kérdeztem miután kiléptünk a Dáma portréján.
- Hát igazából a konyhára diákoknak bemenni tilos.- jegyezte meg George.
- Szóval csupa illegális dologra- fejezte be Fred. Én pedig küzdöttem a röhögéssel. Ezért még a lopakodás is nehéznek bizonyult. Mire elértünk a körtés festényig addigra már Fred és George is küzdött a nevetéssel.
- Most hogyan tovább? - kérdeztem viszonylag komolyan.
- Csiklandozd meg a körtét. - mondták egyszerre. Én pedig tettem amit mondtak. A körte pedig egyszer csak felkuncogott és átalakult egy kilincsé.
- Deee cukkkiiiii- reagáltam le a kuncogást. A két fiú pedig kiröhögött. George pedig kinyitotta az ajtót. Bent  egy négy asztal fogadott. Vagyis persze   ott volt egy hatalmas tűzhely, illetve  főzésre alkalmas edények.
- Azért vannak itt az asztalok, mivel ezeken tálalnak és a kaja pedig felteldportál. - mondta George.
-Tehát ezek a házak asztali? - fordultam Fred felé.
- Igen. - nézet rám furcsálva a kérdést.
- Táncoltatok már a mardekár asztalán? - kérdeztem röhögve.
- Ez még eszünkbe sem jutott. - csaptak a fejükre az ikrek nevetve.
- Miben segítettünk a kisasszonynak és a fiataluraknak? - kérdezte egy manó.
- Enni jöttünk. - mondták az ikrek egyszerre. Én pedig egyet értően bolíntottam. A manó pedig neki látott a főzésnek.
- Szóval Cruz? - kérdezte Fred.
- Fiúk ti gondolkodtatok már azon, hogy miért tudtok rólam olyan dolgokat amit más nem. Vagy azon, hogy miért mondtátok el azt, hogy zsaroljátok Bomfoldot?- kérdeztem vissza.
- Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk. - mondta sértetten Fred.
- Nem vagyunk együtt. Csak az exem miatt eljátszuk, hogy együtt vagyunk. Cserébe én korrepetálom bájítaltanból. - fektettem a kezemre a fejem.
- Ohh.. - mondták az ikrek.
- Szerintem azért mondunk el olyan dolgokat egymásnak - mutogatott Fred felváltva magukra és rám. - amiket másnak nem. Mivel bízunk egymásban. Figyelj nem azt mondom, hogy nem szoktál teljesen kiakasztani, de jó társaság vagy Ellenor. - mosolygott rám.
- Egyet értek Freddel. - kontrázott rá George is.
- Ti is jó társaság vagytok fiúk. - mosolyogtam rájuk. Az idő pedig gyorsan telt mire észbe kaptunk éjfél is lett. Mivel nem akartuk a manót megsérteni ezért a sütit amit sütöt elcsomagoltunk. De azért neki is adtunk. Amit sírva köszönt meg. Nos a vissza úton majdnem elkapott minket Frics úr és a girhes macskája. De éppen vissza ért a dáma és eltudtok mondani neki a jelszót. A szó szoros értelmében beestünk a klubszobába.
- Hol sütizünk? - kérdeztem nevetve. Mivel ettől a sok rohanástól megkívántam a sütit.
- Hogy bírsz még enni? - kérdezte George nevetve. Még mindig a földön fetrengve.
- Nálad. - vágta rá Fred. Majd Freddel fel rángatuk  Georgeot a földről. A szobám pedig üres volt. Mikor felértünk a szobánkba, Ginny nel.volt ott. Nekem pedig  támadt egy nagyon jó ötletem.
- Nem vagytok szomjasak? - kezdtem húzogatni a szemöldököm az ikrekre nézve.
- Attól függ mire? - kérdezte Fred aki az ágyamat foglalta be.
-Van mugli borom - húztam elő a  ládámból egy üveg félédes rozét.
-Ez rózsaszín... - mondták egyszerre az ikrek. Belőlem pedig kitört a nevetés.
- Ez egy nagyon finom alkohol fiúk. Nyugi nem szerelmi bájital. - nyújtottam az üveget biztatoan George felé. Aki elfogadta és még is húzta azt majd vissza nyújtotta nekem. Én is hasonló módon cselekedtem vele, majd Fred is. Az üveg elég gyorsan elfogyot viszont kellően jó hangulatott biztosított az este további részére.  Nyíltan megbeszéltük azt, hogy mennyire jó terelő vagyok. Vagy azt, hogy az ikrek amúgy még sem olyan hülyék mint, azt mutatják. Olyan hajnali 4 - ig voltunk fenn viszont most hárman aludtunk az ágyamban. Mert végülis nem lett volna egyszerübb külön aludnunk.

                    X Aznap Reggel X

Valaki berontott a szobába, és valaki hangosan puffant a földön. A hirtelen hangoktól egyből fel ültem. Fred melletem nyögött fel tehát George volt a földön kiterülve.
- Miért van az, hogy ha te eltünsz akkor valamelyik bátyámmal kötsz ki egy ágyban? - kérdezte Ginny hitetlenkedve.
- Én is itt vagyok! - kérte ki magának George. Én pedig vissza döltem az ágyamban.
- Azt már nem,- emelte fel a hangját Ginny - aki éjjel legény nappal is legyen az. Gyerünk keljetek mert lemaradtok a reggeliről. - parancsolt ránk.
- Asszem kihagyuk a reggelit. - jelentette ki George, aki még mindig a földön feküdt.
- Egyet értek. - mondtuk egyszerre Freddel. Ginny pedig legyintett és ki ment a szobából.
-  Milyen óráink vannak ma? - tette fel az égető kérdést Fred.
- Dupla bűbájtan a hollóhátasokkal.
Jóslástan, Törpe neked nem tudom mi. Majd Mágia történet és  végül Skv a mardekárral.-  mondta Lee.
- Köszönjük Lee.....- köszöntem meg a felvilágosítást.
- Lee?- ültünk fel és kérdeztük egyszerre.  A sötét bőrü fiú pedig végig nézet rajtunk majd neki dölt az ajtófélfának.
- El mentetek kaja portjára és ittatok is? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. - válaszolták az ikrek. Mire mind hármunkból kitört a nevetés. Nem voltunk másnaposak. Mivel csak egy üveg bort ittunk. Csak jól éreztük magunkat. Felszabadultak voltunk. Megnyiltunk a másiknak.

Még jó, hogy nincsenek együtt azzal a kis takonnyal. Az első dolgom lett volna megszégyeníteni Curzt ha komolyan együtt lenének.

|Fred Weasley|