Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Hat⩸

Hua Cheng és Xie Lian beléptek otthonukba. Xie Lian lerakta táskáját az ajtó mellé. E-Ming és Rouye, akik immár felnőtt macskákká nőttek, dorombolva dörgölőztek gazdáik lábához, köszöntve őket. Hua Cheng a szokottnál vidámabb volt, már-már dalolászott. 

- Gege - hajolt le csókot lopni Xie Lianhez. Résnyire húzódott el ajkától, hogy Xie Lian csillogó szemeibe nézhessen. - Kijönnél a konyhába? 

- Ühm - bólintott Xie Lian. 

Kimentek a konyhába, hű macskáikkal a nyomukban. A konyhapulton két emeletes meggyes-csokitorta ragyogott a maga pompájában, tetején két gyertyával. Egy kettes és egy hetes. Xie Lian nem talált szavakat a döbbenettől. 

- De... te ezt... mikor... - Hua Chengre nézett, aztán vissza a tortára, aztán megint Hua Chengre. - Azt mondtad, a cégnél van elintéznivalód - értetlenkedett. 

Hua Chengen mosoly feszült. Enyhén meghajolt, bal kezével Xie Lian jobb kezét emelte, és csókot hintett rá. Elengedte Xie Lian kezét és felegyenesedett. 

- Életem első és utolsó hazugsága volt - tette szívére kezét Hua Cheng. - Máskülönben nem lett volna meglepetés. 

Xie Lian szemei ragyogtak a boldogságtól, hogy egy ilyen embert ajándékozott neki az élet. Karjait Hua Cheng nyaka köré fonta, és megcsókolta. Hua Cheng Xie Lian derekán nyugtatta kezeit, bár szívesen ment volna lejjebb, aztán ruhán beljebb, aztán egy bizonyos helyre beljebb, de ott már nem az ujjaival. 

- Boldog születésnapot, gege - mondta Hua Cheng. 

- Köszönöm, San Lang - mosolyogta Xie Lian. 

- Mit gondolsz, szeretnéd megkóstolni? 

- Többek között - nyalta meg alsó ajkát veszélyesen csábító mosollyal. Elhúzódott San Langtól, kezeit háta mögé húzta, ujjait összekulcsolva. - Más egyébhez az evésen kívül lesz energiád később, vagy túlságosan kifárasztott a torta elkészítés? - kérdezte ártatlanul. 

- Mindig - vágta rá magától értetődően Hua Cheng. Hirtelen felkapta fejét, mintha fontosat felejtett el mondani. - Gege, vettem neked ajándékot. 

- A legnagyobb ajándékom már közel két éve megvan - mondta szeretetteljesen Xie Lian, de azért kíváncsivá tette San Lang, mit vett neki. 

Hua Cheng felnevetett. - Mindenesetre majd nézz be a hálószobánk falára. Egy-két... három, négy, öt... sok éles tárgyat lehet látni fogsz, amiket eddig nem - dülöngélt fejével Hua Cheng. 

Xie Lian szemei felcsillantak, másodpercek alatt tűnt el Hua Cheng egy szeme elől. Hua Cheng kuncogott, biztosra tudva sikerét, és azt is, kedvese sejti, mi az ajándék. Xie Lian után ment komótos léptekkel. 

Xie Lian lábai gyökeret eresztettek az ágy előtt, néhány lépésnyire. Száját résnyire tátotta, ha elfelejt nyelni, akkor nyáladzott is volna. Egészen pontosan tíz régi, de jó állapotú kard és szablya csillant meg a falon. Hua Cheng Xie Lian mögött magasodott, elégedetten mosolygott. 

- Tetszik, gege? 

Xie Lian megpördült és Hua Chengre ugrott, ledöntve ezzel az ágyra, fölé magasodva. Száját Hua Cheng szájnak nyomta, s csupán akkor távolodott el, amikor már nem kapott levegőt. 

- Imádom! - lehelte Xie Lian.

Hua Cheng pontosan tudja, Xie Lian mennyire odáig van a pengékért. Gondolta, nem lőhet mellé, ha amikor reggel felébred, a második amit meglát, kardok és szablyák a falon. 

- Cserélhetünk sorrendet? - kérte Xie Lian, kicsit feljebb emelkedve. - Mit gondolsz, a torta megvan még kint félórát? 

- Egy órán át is - biztosította Hua Cheng. - De előtte... gege, van még valami. Ha már témánál vagyunk. 

- Hm? - nézett rá érdeklődve. 

Hua Cheng, nehézkesen belenyúlt jobb zsebébe, és egy masnit vett elő. Xie Lian értetlenül pislogott. Hua Cheng saját fejére rakta a vörös masnit. 

- Gege, kicsomagolod az ajándékod? - kérdezte kacéran. 

Xie Lian elvette Hua Cheng fejéről a vörös masnit és ajkához emelte. Letette maguk mellé. 

- Csak ha te is a tiédet - emlékeztette az első karácsonyukra, amikor is Xie Lian Hua Cheng ajándéka lett, és megígérte, mindig örömmel fogja kicsomagolni. 

- Óhajod számomra parancs! - nevetett.