Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Huszonhat⩸

Wei Ying keresete elég gyatra, de mivel Lan Zhannál lakik egy ideig, és egyébként is tartozik neki egy meghívással, és nagyon szeretne szusit enni, egyszer ő is megteheti, hogy egy kétcsillagos étteremnél jobba ül be enni és Lan Zhant meglepve, inni is. Merthogy inni fog. Alkoholt fog inni, és ha ebben Lan Zhan megpróbálja megakadályozni, az ajándék ásó mellé saját maga megy megvenni a legnagyobb kalapácsot, amit csak talál, hogy azt a szabályokkal teli kőfalat apró darabokra törje. Így is már félig szerzetesnek érezte magát, hogy egy hónap elteltével csupán egyszer ivott alkoholt. Ennyi erővel már szüzességi fogadalmat is tehet! Pontosan, ezt fogja tenni. Ha az akció nem sikerül, kopasz sapkát vesz, aztán a fogadalom mellé még egy cuki tisztasággyűrűt is vesz, hogy ingyen reklámozza magát. 

Az étterem leginkább pirosban úszik, a felszolgálók is pirosba öltöztek, mintha mindenki esküvőre kész lenne. Lan Zhan kérésére, ami leginkább természetadta szépségű, de jeges érzelemmentes arcából fakad, megkapták a helyet a sarokban, ahova a legkevesebb szem lát el és legtávolabb esik a többi asztaltól. Lan Zhan évek óta vett részt megbeszéléseken, amiken gyakran a másik választotta meg a helyet, a Lanok igazodtak, elvégre nem nagy kérés. Ezáltal jól ismeri a szusit, hogy melyiket eszi szívesen és melyiket kevésbé, de mivel nem válogatós, mindegyiket megeszi. Wei Ying a Jiang család miatt rengeteg éttermet megjárt, főleg Jiang Chenggel, ritkán Shijie is csatlakozott, annál is ritkábban kínos családi étkezéseket folytattak le, aminél ott volt Wei Ying is, mint fölösleges személy - Yu asszony szerint. 

Mindketten leadták a rendelésüket, és Wei Ying győzött, rendelt alkoholt is! Eszegettek, Wei Ying iszogatott is, és természetesen Wei Ying megtörte az étkezés alatti csendtilalmat. Végig beszélt, amit Lan Zhan hümmögéssel kommentált. 

- Lan Zhan, igyál velem! - töltött tiszta üvegpohárba kevés alkoholt és Lan Zhan oldalára tolta az asztalon. 

- Tilos alkoholt fogyasztani - idézte a szent és sérthetetlen kőtáblát, amit Wei Ying azelőtt megutált, hogy látta. 

- Ó, ugyan már! Most nem a Lan család házában vagy, és nem is otthon vagyunk. Egyszer tehetnél kivételt - motyogta maga elé. 

Wei Ying turkálta egy ideig a szusit, mintha pálcikájával azt döntené el, melyik fogyassza. Egyszer csak Lan Zhan hümmögési előzmény nélkül fogta a poharat, amibe Wei Ying neki öntött két kortynyi alkoholt, és egy húzásra megitta. Wei Ying pálcikái közül a tempurázott rák szusi visszaesett a tányérra. Erre igazán nem számított. Egyáltalán nem számított ilyen drámai fordulatra! Aztán jött a csattanó, ami túltett a drámai fordulaton. Lan Zhan csak nézett maga elé, s bár az egyetlen aki előtte volt az Wei Ying, nem úgy tűnt, hogy őt nézi. Csak néz előre. Arcán semmi változás nem jelent meg, ugyanolyan kifejezéstelen és természetadta komoly vonású. Testtartása sem változott, stabilabb egy fánál és egyenesebb bármelyik nyíl céljánál. Wei Ying csupán annyit vett észre, hogy a fülcimpái vörössé válnak. 

- Lan Zhan? - szólította meg Wei Ying. 

Lan Zhan reagált, Wei Ying szemeibe nézett. Azonnal felállt az asztaltól, zsebéből a tárcáját előrántotta, és a végösszegnél kétszer, de lehet háromszor is többet dobott laza nemtörődöm mozdulattal az asztal közepére, amit nemcsak a felszolgálók közül láttak meg néhány megdöbbenve. Ilyen ebben az étteremben soha nem történt. Sokan a borravalót is sajnálják, nemhogy ennyit otthagyjanak! Mondani se kell, a pincérek és pincérnők udvariassággal színlelt veszekedésbe kezdtek, melyikük szedje le az asztalt. 

- Lan Zhan, te részeg vagy? - döbbent meg Wei Ying a kérdésként kijött felismeréstől, miközben Lan Zhan józannak kinéző, de kicsit lassabb és kevésbé szögegyenes háttal húzta maga után Wei Yinget. Lan Zhan nem felelt. - Állj meg! - értek ki az étteremből az utcára, ahol Lan Zhan kivételével néhány mellettük elhaladó ember megállt egy pillanatra. 

- Nem! - tagadta meg, és a Wei Ying csuklóját fogó kéz szorítása erősebb lett. 

Wei Ying soha nem látott részeg Lan Zhant. Feltételezte, Lan Zhan se látott soha részeg Lan Zhant a tükörben, ahogy senki más se. Wei Yinggé a megtiszteltetés, hogy elvette a részegség szüzességét. Ahogy elnézte az utóbbi hónapban, ha Lan Zhan valaha megnősül, kivételes személynek kell lennie. Ha történik ilyen. Ha nem, akkor bizony tényleg annyit mondhat el, hogy valaki elvette a részegségi szüzességét, minden más a sarokban, egy kényelmes hintaszékben várakozik Kissé félt, nehogy így akarjon autóba ülni, de Lan Zhan rá se pillantott, ehelyett húzta maga után tovább és tovább, végcélját titokban tartva. A kinti óra szerint néhány perce múlt este hét. 

Lan Zhan megállt, egy szupermarket előtt. Csupán pillantásnyi időt vetett a hatalmas feliratra, húzta befelé Wei Yinget. Wei Ying sokak tekintetét érezte magukon, amin nem tudott csodálkozni, valóban furcsa látványt nyújthat egy fehér öltönyös férfi, aki csuklón ragadva húz maga után egy láthatóan nem egy ugyanazon társadalmi rétegből való fiatal férfit, akin nem fehér öltöny ragyog ki a tömegből, hanem piros-fekete póló, sötétkék farmernadrág és fekete cipő. 

- Jól van, jól van. Most már elengedhetsz, nem megyek sehova! - ígérte Wei Ying, és a csillagokat is lehozta volna az éjtelen kék égről, csak engedje már el. 

Lan Zhan habozott, mint akinek hatalmas megfontolásra van szüksége ahhoz, hogy eldöntse, elengedi vagy sem Wei Yinget. Wei Ying csuklóján a szorítás pillanatok alatt enyhült és tűnt el. Fellélegzett, már kezdett fájni. Lan Zhan arany szemeivel ment végig a sorokon, mikor végre, mint aki diadalmasan célt ért, megállt a fagyasztóknál. Wei Ying, mi mást is tehetett, követte és nézte mit csinál. 

- Mit szeretnél onnan? - kérdezte Wei Ying.  

Lan Zhan nem felelt, ehelyett elhúzta a fagyasztó üvegét és kezei keresést folytattak, arébb-arrébb rakva... Wei Ying nem látta, majdnem Lan Zhan mögött állt. Két perc örökkévalóságnak tűnő várakozás után Lan Zhan felegyenesedett és megfordult. 

- Tiéd! - mondta Lan Zhan, és Wei Ying felé nyúltak kezei. 

Lan Zhan kezeiben két... hatalmas fagyasztott csirke volt. 

Wei Ying elmosolyodott, belül szenvedett. 

Először ásó, most csirkék. Mi jöhet még, egy képeslap a szabályok kőtáblájáról? - gondolta keseregve.