Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Tizennyolc⩸

Hibát követett el. Nagy hibát. 

- Lan Zhan! - huppant le a kanapéra Wei Ying. Lan Zhan felemelte tekintetét és Wei Ying felé fordult. - Holnapra megbeszéltem néhány találkozót. Találtam három lakást, és mindegyiknek a tulajdonosának megfelel a holnap, ezért megnézem. Mivel rajtad élősködök, gondoltam, jobb ha tudod. 

Egy olyan hiba, amelyre nem készült fel. 

Lan Zhan összecsapta a könyvet és hangtalanul tette az asztalra. 

- Én is veled megyek - jelentette ki. 

- Ha akarsz - vonta meg vállait.

 - Akarok! 

- Egész életedben ilyen luxusban nőttél fel, azt hiszem sok látványosságban lesz részed. - Szórakozottan vigyorgott. - Sokat fogok nevetni az arcodon! - jósolta meg.

Elkövette a hibát, hogy nem mondott nemet. 

Xie Lian megértő volt, az egész napot Wei Yingnek adta, hogy intézhesse a lakás-ügyet. Wei Ying mondta, bemehet néhány órára, nem kell egyedül lennie. Aztán kibújt a szög a zsákból. A párja vállalta, hogy bemegy. Nem kellett rébuszokban beszélni ahhoz, hogy szemei előtt lássa a rózsaszínnel írt igazságot. Xie Lian titokzatos párja Xie Liannel szeretne lenni, Wei Ying pedig pont kapóra jött. Elhatározta, hogy aznap az üzlet közelébe se megy, hadd higgye Xie Lian azt, hogy a párja nemét továbbra is titok övezi előtte. 

Ha csupán Wei Ying ment volna a lakásokhoz, gyalog vagy tömegközlekedéssel indul a nagyvilágba, de mivel Lan második jáde vele tartott, ez természetesen lehetetlen. Kocsival mentek mindhárom helyre, és Wei Ying türelmének vonala színátmenetben csökkent zöldtől a sárgán át a vörösig. 

Az utolsó helyről jöttek ki, beszálltak a kocsiba. Wei Ying olyan erővel húzta be az ajtót, hogy azt talán két házzal arrébb is hallották. A kijöttek helyes, hiszen a saját lábukon mentek és jöttek, de a kis híján kihajították őket jobban fedi a valóságot. 

- Lan Zhan, neked semmi nem jó! - fordult idegesen a kormány mögötti, halványkék ingben és fehér nadrágban ülő második jáde felé. - Így örökké a nyakadon maradok! - túrt bele fekete szénakazaljába. 

- Mn. 

Az ijesztő az, hogy Wei Ying ebben a "mn"-ben, mintha halvány örömöt hallott ki, de nem törődött ezzel sokáig. 

Lan Zhan végig Wei Ying mögött haladt, tisztes távot tartva. Wei Ying nem lakott sok lakásban a Jiang család házának elhagyása után, azonban elég potenciális lakást látogatott ahhoz, hogy legyen viszonyítási alapja. Mindhárom lakás régi és olcsó. A keresési felételek és a képek alapján sem várt semmi meglepetést, hogy jobb állapotban látja. Saját lehetőségei mellett mindegyik megfelelő. A tulajdonosok valóban bizarr alakok, kettő legalábbis, de ez nem tántorította el Wei Yinget, hogy amelyik lakás a legmegfelelőbb, azt kibérelhesse. Avagy olyan ragyogó benyomást keltsen a tulajdonosokban, hogy amikor a háromból hívja a kiválasztottat, csak és kizárólag Wei Yingnek akarja adni. 

Aztán Lan Zhan megszólalt és mindent tönkretett.  

Kezdve az első lakással. 

- Túl kicsi. A konyha penészes, az ablak nem elég nagy. A fürdőszoba és a wc nem higiénikus. A szomszédok káros szenvedéllyel élnek, valószínűleg este. Vagyis nincs biztosítva a nyugodt alvás. 

Aztán jött a második. 

- Mállik a vakolat. A sok morzsa hosszan tartó igénytelenséget feltételez, ami melegebb időben, még ha Wei Ying takarít is, nem tudja elkerülni a csótányokat, amik a ház körül is másznak. 

És végül a harmadik. 

- Túl sokat kér el a lakás elavult állapotához képest. A higiénia nem megfelelő, a falak túl sok dohányfüstöt kaptak, hogy szellőztetéssel ki lehessen űzni a szagot. 

- GHÁ! Ha tudom, hogy ennyire finnyáskodni fogsz, egyedül jövök! 

- Egyik sem megfelelő környezet az ottélésre - mondta könnyedén Lan Zhan. 

- Neked! Neked nem megfelelő! - kelt ki magából Wei Ying. - De nem te költöznél oda, hanem én! 

Lan Zhan beindította az utót. Nem nézett Wei Yingre. Hideg arca nem tükrözte, mennyire elszégyellte magát, annak ellenére, hogy tényleg az igazat mondta.