Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Huszonnyolc⩸

- Nem hiszem el - dünnyögte fáradtan, miközben befejezte a kád tisztítását. 

Sok mindennel gond van a fürdőben, a csap rozsdás, a wc deszkára nem ülne rá. A káddal van a legkevesebb probléma. Nem hófehér, de nem is olyan hiper-szuper-luxus, mint ami Lan Zhannál van. Ez egy olyan kád, ami még átmegy a vizsgálaton, elfogadható, de többet nem is vár az ember. Erre tessék, Wei Ying térdel benne és sikálja. Fellélegezve nézte, ahogy Lan Zhan bemegy a fürdőbe, nem csupaszon, és becsukja az ajtót, aztán perccel később hallja ahogy megnyitja a vizet. Már éppen össze tenné két kezét, amikor hirtelen az ajtó alól víz folyik ki. Két perc sem telt el, biztos nem futott ki a kádból a víz, Wei Ying mégis idegesen nyitott be, attól tartva, Lan Zhan megfulladt. Ahogy benyitott, vízsugár csapta arcon a zuhanyrózsából. Köhögve tört előre és zárta el a vizet. Lan Zhan a kádban ült, egyenes háttal, felhúzott lábakkal. Szánnivaló látványt nyújtott. 

- Lan Zhan! Ez mégis mi?! - mutatott körbe fürdőben, és a nappali felé is. Mindkettő elázott, ahogy fejtől póló aljig Wei Ying is. 

- Megnyitottam a vizet, de nem folyt a csapból - válaszolta nyugodtan. Fülei még mindig vöröslöttek az arca helyett az alkoholtól. 

Wei Ying vizes fejéhez csapott. Elfelejtette visszaállítani, miután végzett a káddal. 

- És erre az a megoldás, hogy hagyod elázni a fürdőszobát? - kérdezte szemrehányóan. 

Lan Zhan alig láthatóan, fejét oldalra billentette ahogy felnézett a kád mellett álló Wei Yingre. 

- Szeretem a szökőkutakat. Szépek. 

- Szereted a szökőkutakat - visszhangozta elesetten Wei Ying. - Szépek. 

- Szépek - erősítette meg Lan Zhan. 

- Lan Zhan... sírba viszel - közölte tényszerűen. Visszaállította, hogy megint a csapból folyjon a víz. - Tessék, most már a csapból is víz folyik. - Fő a biztonság, meg is nyitotta neki, és a lába felőli oldalról elkezdett folyni a víz. - Így jó? 

- Mn - rázta meg a fejét. 

- Melegebbre? 

- Mn - bólogatott. 

Wei Ying a katasztrófa ellenére nem tudott nem szórakozottan mosolyogni erre a Lan Zhanra. Egyszerűen imádnivaló látványt nyújtott. Néhány másodpercre elidőzött tekintete Lan Zhan felsőtestén, mielőtt melegebbre állította a vizet, aztán elfordult, hogy törülközőket vegyen ki a szekrényből és azzal feltörölje a vizet. Hirtelen úgy érezte, kockatúladagolásban szenved, túl sokat látott, és mégsem mindent. 

Mialatt Wei Ying öt törülközővel feltörölte mindkét helyiségben a nedvességet a padlóról és az ajtóról, és a fején is átment egyszer, visszament Lan Zhanhoz elzárni a vizet. Lan Zhan ott ült, Wei Yinget bámulva. Wei Ying már kezdte zavarban érezni magát, pedig megszokta Lan Zhan némaságát. Kitört a pillanatból, megkereste a folyékony szappant és átnyújtotta Lan Zhannak. 

- Tessék, szappan. 

Lan Zhan nem vette el, ehelyett továbbra is Wei Yinget nézve jobban a vízbe merült, míg csak orrától felfelé nem mosódott el, többi részét víz homályosította, miközben enyhén hullámzott. 

- Oké, akkor nincs szappan - adta fel és rakta a kád szélére. - Majd szólj, kiálts, küld füstjelet, baglyot, amit akarsz, amikor ki akarsz szállni a vízből. 

Félfordulatot tett, amikor hirtelen látta, hogy Lan Zhan szemei lecsukódnak és egészen elmerül a vízben, már lábait is kinyújtva, amennyire a kád engedi. 

- Lan Zhan? - Visszafordult a kádfelé, és nézte a feltörő buborékokat. 

Félve sietett ki és nézett a faliórára. 

Este kilenc! 

Wei Ying visszasietett a fürdőbe és minden erejét bevetve felszínre hozta Lan Zhant. 

- Lan Zhan, tilos a víz alatt aludni! - teremtette meg az új szabályt Wei Ying.