Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Negyvenhat⩸

Wei Ying abban a téves hitben élt, hogy a tegnapi rossz kezdésnél és vacsoránál nem jöhet rosszabb. Aztán jött reggel ötóra, néhány perce múlt, mikor Lan Qiren felverte álmából. 

- Negyedik szabály, reggel ötórakor kell felkelni és este kilenckor nyugovóra térni! 

Wei Ying nyöszörögve fordult hasára és fejére húzta a párnát. Túl korán volt ehhez. 

- Bácsi - hallotta Wei Ying Lan Zhan hangját. - Wei Ying hatórakor kel. 

- Hévégn kickor - motyogta Wei Ying a párna alól. 

- Százhatvanharmadik szabály, a beszéd mindig legyen tiszta és érthető! - mondta Lan Qiren. 

- Azt mondta, "hétvégén kilenckor" - tolmácsolta Lan Zhan. 

Wei Ying a hirtelen csöndből arra következtetett, hogy Lan Qiren feje füstölgésében szabályokhoz illően csöndesen robbant le, vagy sokkos állapotba került, esetleg szívrohamot kapott. Bármelyik is volt, legalább befogta. Nem időzött sokat az ágyban, visszakapva nyugtát, már nem tudott nyugodtan visszaaludni anélkül, hogy ne Lan Qiren dörmögése kísértené. 

A korai reggeli sem volt egyszerűbb a felkelés előzményénél. 

- Negyvenkilencedik szabály, a hát mindig egyenes, mint a kimondott szavak - szólt Wei Yingre Lan Qiren, aki álmosan kavargatta kanalával a rizskásáját, kissé görnyedt háttal. 

Minden Lan szabály hibájánál automatikusan nyílt Lan Qiren szája, hogy figyelmeztesse hibájára. 

- Száztizennyolcas szabály, az étel fogyasztása ne hallatszódjon! 

- Hatszázhuszonhatodik szabály, lassan, rendesen kell minden falatot megrágni!

Wei Ying a sokadik figyelmeztetés után, az evés felénénél lecsapta a kanalat a kanalat az asztalra, felállt, és köszönés nélkül távozott a fürdőbe, ahol öt perc sem kellett ahhoz, hogy elkészüljön. Lan Qirentől hallott valami morgolódást a konyhából, hogy "nevetlen", "szégyen", "modortalan". Wei Ying cipőjét vette az előszobában. Odament hozzá Lan Zhan. 

- Wei Ying... 

Wei Ying odalépett hozzá, karjait Lan Zhan nyaka köré fonta és lábujjhegyre emelkedett, hogy megcsókolja. Leengedte karjait és utoljára megigazította cipőjét. 

- Ne aggódj - húzta ajkát apró félmosolyra. - Túlélem - forgatta szemeit. 

- Sajnálom... Beszélek a bácsival. 

- Már beszéltél vele - húzta Wei Ying a száját. - Megyek dolgozni - sóhajtotta. 

- Még korán van - érvelt Lan Zhan a távozás ellen. 

- Nem baj. Van kulcsom az üzlethez, korábban nyitok. 

Reggel nyolcra előtt Xie Lian csodálkozva nyitott be az üzletbe, hogy már nyitva van. 

- Hogyhogy már itt vagy? - kérdezte a rózsákat rendezgető Wei Yingtől. 

- Jó reg - ásít - gelt. 

- Jó reggelt - biccentett fejével Xie Lian. Táskáját hátra vitte, aztán visszament előre. - Baj van? 

- Azon kívül, hogy Lan Qiren ezen a héten nálunk lakik és reggel-este robotként sorolja a Lan család szabályait, és egyre közelebb visz ahhoz, hogy az ásómmal keressek egy csendes helyet, ahol megáshatom a síromat? Minden tökéletes.

- Ó - lágyult együttérzővé Xie Lian arca.

- És éhes is vagyok - morogta Wei Ying. 

- Otthon nem reggeliztél?