Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Harminchárom⩸

Wei Ying ebéd után visszatért a munkához. Xie Lian elől volt, kiszolgálta a vevőket, addig ő hátul csinálta a csokrokat. Világ életében utálta a telefont, legalábbis azt amelyiket elvárnák, hogy vigye magával mindenhova. Nemrég azonban vennie kellett. A lakáskereséshez nem használhatta mindig Lan Zhan otthoni telefonját, hogy érdeklődjön. Érintőképernyős telefonra nem vágyott, a nyomógombos közelebb áll hozzá. Egyébként sem akar mást csinálni rajta, nem úgy mint Lan Zhan, akinek a telefon munkaeszköznek minősül. 

Gimnáziumi barátja, Wei Ying hallotta hírét, hogy mi történt Wei Yinggel, vagyis a bérelt lakásával. Tudja, hogy hol dolgozik, ezért egyik nap megkereste és telefonszámot cseréltek, Wen Ning egész hamar tárcsázott is, azzal keresve, hogy az ismerőse határozatlan ideig ki tudná adni neki.

Wei Ying örömködve újságolta el Lan Zhannak vacsora közben a hírt, aki igencsak borúsan nézett utána maga elé. Wei Ying azt hitte, biztos megint amiatt ilyen, hogy evés közben beszél, gyorsan befejezte és tovább ette a rizst pörkölttel. Ellenben Lan Zhan, azt mondta elment az étvágya. 

A lakásnézésre ezúttal egyedül ment Wei Ying, Lan Zhant nem vitte magával. Lan Zhan bocsánatkérése után már nem tartott attól, hogy közbeszól. Abban az órában Lan-gongzinak találkozója volt, amit bánatára, nem tudott áttenni, és Xichen sem tudott elmenni helyette. Wei Yingnek nem számított sokat, elvégre magának nézi meg, Lan Zhan csak magában sorolta volna, hogy mi nem megfelelő. Ugyanez nem mondható el Wei Yingről, akinek a kislakás anyagi helyzetéhez képestmegfelelt, és se penész, se csótányok, se morzsa, se alkoholista szomszéd aki felgyújtja a lakását, aztán véletlenül Wei Yingét is. Oké, az ágy ami az egyszem szobában, a nappaliban van, nyikorog és csak isteni csoda tartja össze, a fürdőszobának, amiben a wc is van, nincs ajtaja, és a szomszédja nem alkoholista, hanem drogdíler. Majdnem tökéletes! 

Néhány részletet nélkülözve mesélte Lan Zhannak el, a lakás megfelelő és költözésre kész. Lan Zhan figyelmesen hallgatott minden szót, ezúttal azonban nem hümmögött egyet sem, jelezve, hogy figyel, mégis egyértelmű volt, és nem tűnt túl boldognak. Sőt mi több, Wei Ying mintha mérgesnek látná Lan Zhant. 

- Biztos megfelelő? - kérdezte Lan Zhan.

- Biztos, biztos! 

- Mikor... költözöl el? 

- Á, holnap - felelte sietve Wei Ying. 

Lan Zhan összeszorította ajkait, aztán résnyire nyitotta, mintha mondani akarna valami fontosat, végül mégis csak egy szó hagyta el ajkát. 

- Értem. 

A hírt követően a másodpercek, percek, órák száma egyre gyorsabban fogyott és közeledett a reggelhez, amikor Wei Yinget fekete bőrönddel az előszobában látta cipőjét venni. Lan Zhan biztosan állt, elméjében ellenben, ami soha nem volt még ennyire ingatag. 

- Köszönöm, hogy nálad lakhattam! - mosolyodott el Wei Ying. - Tudom, hogy sok gondot okoztam, de... 

- Wei Ying nem okozott gondot - mondta sietve Lan Zhan, sértve érezve a feltételezést. 

- Ha nem, hát nem - hagyta Wei Ying, nem ezen akart vitát folytatni. 

- Mindent összepakoltál? - nézett rejtett kifejezéstelenséggel palástolt szomorúsággal végig a bőröndre. 

- Aha, mindent. Semmit nem hagyok itt, nem kell aggódnod - tette szívére kezét. 

- Nem aggódtam - motyogta halkan Lan Zhan. 

Wei Ying oldalt megfogva emelte a bőröndöt, annak hiányában, hogy nincsenek görgők az alján. Zsebéből elővette két darab kulcsot. 

- A lakásod kulcsai - nyújtotta Lan Zhan felé. 

Lan Zhan nézte egy ideig, míg végül átvette Wei Yingtől. 

- Ah, mielőtt mennék! - kapott a fejéhez. - Lan Zhan! - nézett komolyan Lan Zhanra. - Ne igyál. Soha ne igyál alkoholt! - pontosított. - És ha mégis, legyél akármilyen részeg, tarts be a szabályt, amit kitaláltam neked! 

Lan Zhan zavartan, de érdeklődően pislogott. - Milyen szabályt? 

- Tilos a víz alatt aludni! - ejtett minden szót erős nyomatékkal. 

Lan Zhan nem értette, honnan jött, mikor és miért találta ki ezt Wei Ying, de bólintott, jelezve, hogy megértette. 

- Xianxianra és Wangjira jól vigyázz!  

- Mn - bólintott Lan Zhan. - Hiányozni fogsz... nekik. 

- Ők is nekem - kapta fel a Wei Ying lábához ugráló Wangjit szabad kezével és eszkimo puszizott egyet vele, amit Lan Zhan szakított félbe azzal, hogy kivette Wei Ying kezéből. 

Összevont szemöldökkel mondta: - Nincs eszkimo puszi!

Wei Ying elnevette magát. - Jesszusom, Lan Zhan, úgy csinálsz, mintha a feleséged lennék, aki megcsalt egy nyuszival! 

- Nevetséges! - sütötte le a hófehér nyuszira pillantását. 

- Ideje mennem - integetett Lan Zhannak és Wangjinak, és lélekben Xianxiannek is, aki éppen ki tudja, a lakás melyik részén volt. 

- Mn. 

Wei Ying kinyitotta az ajtót, még egy utolsó pillantást vetett Lan Zhanra, aztán becsukta maga után. Különös érzéssel töltötte el, hogy nincsenek nála a kulcsok, hogy bezárhassa.

Az addig Wei Yingtől zengő lakás néma csendbe borult. Lan Zhan felemelte Wangjit arca elé, és összedörgölte orrát Wangjiéval. 

- Nincs vele több eszkimo puszi - figyelmeztette Wangjit tagadást nem tűrve.

Wei Ying nélkül az addig zajos lakás hirtelen túl üresnek érződött, és a hiányt Lan Zhan semmivel nem tudta pótolni. Tátongó lyukként maradt.