Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Negyvennégy⩸

Reggel ötóra. 

Lan Zhan arany szemeit nyitotta a világra, ám ezúttal nem tudott felkelni, és az első, amit meglátott, nem fehér plafonja, hanem Wei Ying. Wei Ying Lan Zhan felsőtestén pihent, fejét mellkasára hajtva, egyenletesen szuszogva. Az utóbbi két este alatt, Wei Ying kijelentette, Lan Zhan a legjobb emberi párna, és már úgy érzi, nem is tudna nélküle aludni. Lan Zhan finoman arrébb rakta Wei Yinget, aki csak másik oldalára fordulva gömbölyödött össze. Az idő meleg volt, de mivel se Lan Zhan, se Wei Ying nem viseltek semmit, az éjszakájuk és reggelük nyugodtan telnek. Merthogy ahogy elnézik, évaszktól független nem lesz rajtuk semmi reggelre, esetleg Lan Zhanon nadrág, de felsőért ő sem nyúl. 

Wei Ying soha nem hitte, hogy így fog megismerkedni Lan Zhan szobájának belsejével, arra pláne nem számított, hogy fekete-vörös szobájából oda költözik át a szerelmi vallomása után. Lan Zhan szobája némileg különb a lakás többi részétől, bár ugyanúgy tükrözi őt. A szoba alapból nagyobb, mint a vendégszobák. Az egyik fal fehér, a másik négy világosszürke. Csak mint a nappaliban, az egyik falat könyvek árasztják el padlótól a plafonig. Van benne egy nagy fekete íróasztal, de nincs rajta sok fiók, nem úgy mint a dolgozószobájában lévő. A hálószobájukat másik oldalát szekrénysor foglalja el, amit kettéválasztottak, egyik oldalon Wei Ying ruhái, másikon Lan Zhané. A szobába életet csempész a kettő tarka sárkányfa zöldje, és annak fekete cserepe is. Az ágy középen helyezkedik el, a falnál. Egyértelműen az lett a kedvenc helyük, bár Wei Ying dereka kissé fájt utána, ahogy az ülés is. A mindennap az mindennap kellemes, és hűnek kell lenni hozzá, azonban az egészségügyi okokat figyelembe véve, sajnos meg kell egyezniük abban, hogy a mindennap az mindennap, de a szex az csak minden másnap vagy harmadnap, a többin kézzel vagy szájjal elégítik ki egymást. Fájó, de ha Wei Ying nem szeretné fiatalon pelenkázni magát, muszáj, elvégre nem egy fantasy regényben élnek, ahol a kultiváció miatti gyors regenerálódás és gyógyulás lehetővé teszi ennek elkerülését. 

Mielőtt kiszállt az ágyból, egyedül hagyva rajta Wei Yinget, mivel Wei Ying aludt, nyugodtan figyelhette csöndesen néhány percig, elmerülve egész lényében. Nehezen tudott kikelni és elvégezni napi rutinját. 

Wei Ying fekete-vörös szobája ugyanúgy megmaradt Wei Yingnek. Nem baj, ha van, és így legalább Wei Yingnek is lehet saját kuckója, ahova elvonulhat. Vendégszoba maradt még egy, ha jönne valaki. Rosszabbik esetben majd átalakíttatják, hogy két ágy legyen benne, ne egy nagy. 

Reggel hatkor Wei Ying nyögvenyelősen mászott ki az ágyból, Lan Zhant hiányolva. Felvette magára boxerét, aztán még lenge alvósnadrágját, és kiment Lan Zhanhoz, aki kötényben, teljesen felkészülve a napra sürgött-forgott a konyhában, rendezve az utolsó apróságokat. Wei Ying álomittasan lépett Lan Zhan háta mögé, hogy átölelje. 

- Jó reggelt, Wei Ying - köszöntötte Lan Zhan gyengéd hangon. 

- Mmm - hümmögte, és bólintott egyet Lan Zhan hátába. Mélyen belélegezte a szantálfa illatot.

- Kész a reggeli. - Lan Zhan megfordult, hogy átölelhesse Wei Yinget. 

- Lan Zhaaan... aludni akarok még. Veled. Az ágyban. - Könyörögte, de Wei Ying is tudja, azért nem járt fizetés, ha nem megy dolgozni. Legalábbis nem neki. 

Lan Zhan megsimogatta Wei Ying fejét. - Üljünk le reggelizni - mondta. 

Wei Ying bólintott Lan Zhan mellkasába, jelezvén, rendben, és ezt is gondolta, hogy rendben, megteszi. Valahogy aztán mégsem jött össze, nem akarta elengedni Lan Zhant. 

- Wei Ying - szólt rá Lan Zhan, de semmi él nem volt hangjában. 

- Lan Zhan... Lan Zhan... nem látod, hogy már elindultam a folyamaton? Látod, milyen erővel próbálkozom elengedni téged? 

- Nem - felelte őszintén Lan Zhan. 

- Akkor jó... - motyogta.