Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Három⩸

Wei Ying először azt hitte, Lan Xichen jött be. Jobban megnézve, nagyon hasonlóak, mégis ég és föld a különbség. Ennek a minden bizonnyal Lan úrfinak a szemei aranyként csillognak, ellentétben Lan Xichen sötét szemeivel. Az ismeretlen Lan úrfi arca, akit úgy gondol Lan Xichen testvére, nem jámbor, nem gyöngéd, hanem teljesen semleges, de komoly. Olyan, akire ránéz az ember és tudja, nem jó vele packázni és nem akarod ellenségnek. Ketten együtt fehér jádék, a tökéletességükkel, és mintha Lan szabály lenne fehér öltönyt, inget, nadrágot és cipőt hordani. Szép szín a fehér, de azért mindig fehéret viselni igencsak gyászos. 

Lan nem Xichen csendesen köszönt és a pult elé sétált.

Whoa, jéghegy!

Wei Ying már éppen száját nyitotta, amikor előtűnt Xie Lian, aki mondta Wei Yingnek, intézi, ő menjen csak nyugodtan. 

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte Xie Lian a megszokott kedvességgel hangjában. Xie Lian arcán egyáltalán nem suhant át habozás vagy meglepődöttség Lan Xichen aranyszemű, baltaarcú, csöndes gyilkos pontos másától. 

Pillantása néhány másodpercig Wei Ying időzött, mielőtt Xie Lian felé fordult.

- Jó napot - biccentett a fehér jáde, nem túl lassan, nem is túl gyorsan. Még a biccentéséből is tökéletesség árad, akárcsak egész testéből a szantálfa bódító, kellemes illata. 

Wei Ying még egy utolsó mosolyt villantott kettejük felé, aztán megfordult, de alig tett meg néhány lépést, a fehér jáde szavai láthatatlan kötélként pördítették meg. 

- Tegnap találtam egy nyúllal díszített karkötőt a csokorban - emelte kezeit, hogy megmutassa Xie Liannek. - Nem odaillően került bele, ezért gondoltam, biztos véletlen. 

Xie Lian már szóra nyitotta száját, amikor Wei Ying udvariatlanul bevágott elé és úgy bámulta a karkötőt, mint gyermek a karácsonyi ajándékait, hatalmas csillogó szemekkel és elakadó lélegzettel. Szó szerint, Wei Ying néhány másodpercig lélegezni is elfelejtett, csak bárgyún vigyorgott. Kikapta a fehér jáde kezéből a karkötőt és úgy vizsgálta minden oldalról, mintha a világ legértékesebb kincse lenne. Xie Lian halkan felnevetve tett két lépést Wei Ying mellé. 

- Elnézést kérek, amiért idefáradt - szabadkozott Xie Lian. - Wei Ying már mindenhol kereste. 

- Wei Ying? - pillantott kérdően Wei Yingre.  

Wei Ying felkapta fejét, kiszakadva kis világából. Gyorsan felrakta bal csuklójára a karkötőt, és teljes odaadó figyelemmel vált a beszélgetés részesévé. 

- Ah, nagyon, nagyon, nagyon köszönöm! - hajolt meg Lan úrfi előtt. 

- Mm - biccentett aprót fejével. 

Wei Ying sóhajtott. - Fogalmam nincs, hogy nem tűnt fel, hogy belekerült - túrt bele nyaka aljáig érő fekete szénakazaljába. 

- Legközelebb jobban vigyázz - mondta Xie Lian szelíden. Wei Ying értette, nem csupán a karkötő épségéről beszélt, hanem a munkájáról. 

- Elnézést kérek - mondta őszintén Wei Ying Xie Liannek. 

Xie Lian bólintott. 

- Esetleg, a karkötőn kívül másért is jött? - kérdezte Xie Lian érdeklődően. 

- Nem - felelte. 

- Wei Ying, most, hogy meglett a kabalád, nyugodtan mehetsz. 

- Ühm! - bólintott. 

- További szép napot - szólalt meg a fehér jáde, amit Xie Lian viszonzott. 

Wei Yinggel együtt léptek ki az üzletből. 

A fehér jáde balra tett félfordulatot, amikor Wei Ying felkiáltva ragadta meg karját, feltartóztatva a nála fél fejjel magasabb férfit. Az aranyszemű csendesen és türelmesen várt, ám szemeit egy pillanatig összehúzva meredtek Wei Yingre. 

Wei Ying bocsánatkérően emelte kezeit, aztán engedte le maga mellé. 

- Végtelen köszönetem Lan... fogalmam nincs, hogy hívnak... hívják. Szóval végtelen köszönetem! 

- Lan Zhan - mondta. 

- Tessék? - pislogott Wei Ying. 

- A nevem. Lan Zhan. 

- Á! - bólintott megvilágosodva. - Háromszoros végtelen köszönetem, Lan Zhan! - vigyorgott Wei Ying. 

El kellett ismerni, jobb így szólítani, de neki is valószínűleg jobban esik, mintha Lan valami, vagy Lan nem Xichennek nevezte volna. Lan Zhan lerendezettnek gondolta az ügyet, visszajuttatta tulajdonosának a karkötőt. Eljött a távozás ideje. 

- Ó! - kiáltott Wei Ying, újra megragadva Lan Zhan karját. Lan Zhan ezúttal fél fordulatot sem tudott megtenni. - Ebédelté... ebédelt már? 

Fene a magázódást, nagyon nehezen ment Wei Yingnek. Elvégre, talán néhány év különbséggel, de akkor is kortársak, nem valami kecskeszakállas vénember. Muszáj volt, legalábbis amíg nem adta Lan Zhan áldását a tegeződésre. Ha nem a virágüzletben dolgozna és nem tett volna már így is kolosszális hibát a karkötővel, könnyedén tegezné le.

Lan Zhan lassan ingatta fejét. Wei Ying mosolya kiszélesedett.

- Hálám jeléül meghívhatom ebédelni? - kérdezte ártatlanul Wei Ying. Lan Zhan arcán először látott csodálkozást, az is csupán annyiban nyilvánult meg, hogy szemöldökei kicsit feljebb emelkedtek. Gyorsan rendeződött arcszerkezete, ismét érzelemmentes lett. 

- Nem szükséges - felelte Lan Zhan. 

- Na, kérle... kérem, Lan Zhan! - húzta meg kérlelően Lan Zhan karját. Alsó ajkát lebiggyesztette. - Nem akarok egyedül enni - mormogta. 

Való igaz, ritkán evett egyedül, Xie Liannel a pult mögött szépen, komótosan megették amit hoztak. Ha vásárló jött, amelyikük gyorsabban állt fel, az intézte, aztán folytatták tovább. Wei Ying nem akart egyedül enni, túl unalmas lenne. 

Lan Zhan halk, beletörődő sóhajt engedett útjára. Wei Ying érezte a győzelem és a panírozott csirke csípős ízét a szájában. A csirkénél jobb érzetet lobbantott lángra az, hogy mégha ilyen kicsit erőszakos módon, de viszonozni tudja Lan Zhan kedvességét. Nem mintha nem lennének jó emberek, azonban az, hogy egy régi, fonott karkötő miatt valaki a saját idejéből csippent le, hogy visszaadja, ritkaság.

- Nem bánja meg! - kacsintott ígéretittasan Wei Ying. 

A Lan Zhan karját fogó kéz, a kacsintással együtt kimondott szavak pont annyira hangzottak félreérthetően, hogy Wei Ying észrevételt tegyen. 

- Ah, Lan Zhan, Lan Zhan, vörösek a fülei. 

- Te...! Szégyentelen! 

Wei Ying elengedte Lan Zhant és színpadiasan szívéhez szorította kezét. 

- Ez most fájt! Mélységesen, mélységesen fájt, Lan-Gongzi! 

Lan Zhan jege nem olvadt a boldogságtól, de nem is menekült el miután Wei Ying elengedte.