Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Negyvenöt⩸

Lan Zhanra komoly feladat hárult. El kellett mondani nagybátyjának a Wei Yinggel való kapcsolatát. Munkaidő alatt ezt meg is tette, elment a Lanok házába, ahol mindig is élt, még mielőtt elköltözött. 

- NEM FOGADOM EL AZT A FERDE HAJLAMÚT! - kiabálta Lan Qiren, megszegve a szabályt, miszerint tilos hangosan beszélni. 

Nem sikerült túl fényesen, de sokkal jobban annál, mint amit várt, hiszen Lan Qiren nem kapott agyvérzést. 

Azonban, Lan Qiren találkozni akart Wei Yinggel, annak ellenére, hogy nem kíváncsi rá. De nem úgy, hogy ő jöjjön el hozzá. 

Így jutottak el oda, hogy... 

- Wei Ying... a bácsi egy hétig nálunk fog lakni - mondta Lan Zhan vasárnap este, vacsora után, az ágyban heverészve. Hangjában hallatszott a sajnálat, és Wei Ying nem tudta ezt mire vélni. 

- Nem fogadta jól a hírt, igaz? - erőltetett magára mosolyt. 

Lan Zhan lesütötte szemeit. 

- Miért akar idejönni? 

- Hogy megismerje Wei Yinget - emelte tekintetét Wei Yingre. 

Wei Ying ajkán ezúttal igazi mosoly húzódott. - Egy hét nem sok, hamar eltelik. Csak nem lesz olyan nehéz kibírni, igaz? - nevetett. 

Akkor még nem tudta, hogy a nevetése hamarosan nem jóféle nyögésbe fordul át. 

Hétfő este Wei Ying fáradtan ért haza, kezei már sajogtak a sok virágcsokortól és dobozok pakolásától. 

- Lan Zhan, megjöttem! - kiabálta miközben cipőjét papucsra cserélte. 

Lan Zhanéhoz hasonló néma léptek közeledtek Wei Ying felé, és álltak meg előtte. Felhőmintás köntösben állt, kihúzott háttal. Mint aki rossz századból jött. 

- Micsoda viselkedés ez? - mordult fel Lan Qiren. - Tizennégyes szabály, tilos hangosan beszélni! 

Wei Ying kővé dermedt, arcára fagyott a mosoly. Elkezdődött a háború. 

- Jó estét, uram - nyögte. - Örvendek... Wei Ying vagyok. 

- Wei Ying - jött elő Lan Zhan, és Wei Ying szemében megjelenése szó szerint ragyogni kezdett arra gondolva, hogy megmenti. 

- Ez a fiú nem megfelelő! - fordult Lan Zhan felé Lan Qiren. 

Lan Zhan összevonta szemöldökét. - Bácsi, Wei Ying több mint megfelelő. 

- Lan Zhan! - ragyogott fel Wei Ying arca. 

Jött a következő csapás, a vacsora. 

Lan Qiren Lan Zhan mellett foglalt helyet. Teljes eleganciával fogyasztotta vacsoráját, sült halat és rizst. 

- Lan Zha... - szólalt meg Wei Ying, ám egyből félbe lett szakítva. 

Lan Qiren fogaskerekei nem tudtak nem hibát találni. 

- Második szabály, tilos étkezés közben beszélni. Negyvenkilencedik szabály, a hát legyen mindig egyenes, mint a kimondott szavak - sorolta fejből, és Wei Ying száját tátotta, hogy ilyen tényleg létezik. 

Elképzelni a kicsi Lan Zhant, aki gyermekkorától kezdve ebben nőtt fel... borzalmas! Wei Ying csak három szabályt halott Lan Qirentől, máris szaladhatnékja támadt. A szabályok léteztek, már régóta léteznek, ezért nem tudott Lan Zhan mit mondani Lan Qiren jelenlétében erre. Lan Zhan bocsánatkérően nézett Wei Yingre, sugallva neki, hogy kitartás. Wei Ying isten bizony, próbálkozott. Egyenesen ült, csöndben maradt. 

- Száztizennyolcadik szabály, az étel fogyasztása ne hallatszódjon - figyelmeztette Lan Qiren. 

Wei Ying lenyelte a falatot és nem bírta tovább. 

- Komolyan, még erre is van szabály, hogy egyáltalán ne hallatszódjon ahogy rágok? Nem nyitott szájjal eszek vagy teliszájjal beszélek! - csattant Wei Ying hangja. 

- Második szabály, tilos étkezés közben beszélni! - mondta Lan Qiren és lecsapta evőpálcikáját az asztalra, és olyan összehúzott szemekkel meredt Wei Yingre, amitől minden jóérzésű emberben megfagy a vér. 

 Természetesen a szabály alól kivétel is van, amikor Lan Qiren fegyelmez. Wei Ying fogcsikorgatva szorította pálcáját. Mivel Lan Zhan nagybátyjáról van szó, aki felnevelte, Wei Ying nem akarta halálig idegesíteni Lan Qirent, de úgy néz ki, nem kell semmit tennie, elég rosszul levegőt vennie ahhoz, hogy kivetnivalót találjon.