Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Harminchét⩸

Teltek a napok, és Wei Ying immáron tizenhárom napja költözött el Lan második jádétől.

Vasárnap este köszöntött. Wei Ying a szemetet vitte le a kukába, onnan jött visszafelé, fel a lépcsőn. A "majdnem tökéletes" jelzőt utólag bánta meg. Wen Ningben megvolt a jó szándék, biztos nem tudta, mi van a színfalak mögött, az azonban Wei Ying meggondolatlanságának strigulája, hogy azt hitte, nem történik semmi probléma olyan szomszéd mellett, akitől, bár ez költözés után derült ki, de lehetett rá számítani, naponta jönnek-mennek az emberek drogért. Most is szüntelenül harsogtak, és egy valakinek a hangja egyre közeledett Wei Yinghez. A férfi magában morgott ezer szitkot átokkal szőve. Wei Ying ilyenkor csöndben arrébb húzódott, és csak remélte, az elhaladó személy nem vesz tudomást róla. Általában bevált. Most azonban nem általában volt. A férfi zsírtól szélesedett, a feje kopaszon csillogott, Wei Yinggel egy magas, talán néhány centivel magasabb, és a káros szenvedélye miatt vagy húsz évvel idősebbnek néz ki a koránál, pedig nem öreg, de már nem is fiatal. Wei Ying sok ismétlődő arcot látott, ez a férfi nem szerepel köztük. Amint meglátta Wei Yinget, mintha rési sérelmet róna le rajta, lábával megrúgta, de mivel két fokot volt fent az emelet azon lépcsőjén, nem gurult le, hanem hátraesett, de a fejét fájdalmasan beverte a lépcsőkorlátba. Utána a férfi, mint aki jól végezte dolgát, de változatlanul szorongó, dühös arccal ment lefelé. Wei Ying egész jól tud verekedni, de azzal az alakkal nem volt érdemes ujjat húzni, a saját érdekében. Pláne ha vannak barátai, akik visszajáró vendégek. A házban senki nem köpi be a másikat, mindenki a maga dolgával törődik. Jól tudják, ha az üzletnek vége, azt valakin leróják, és ha az ügyfelek fülébe is eljut, hogy ki volt az, ha még maradt valami abból aki beköpte a dílert a zsaruknak, a drogfogyasztók haragját már nem éli túl. 

Wei Ying fejét fájlalva ment vissza lakásába és vett elő fagyasztott borsót, hogy azzal borogassa szerencsére nem betört fejét. Már egy ideje nézelődött és kérdezett ismerősöktől olcsó lakás lehetőséget, ahol mindegy, hogy penészes a fal, törött az üveg, gyilkosság helyszíne volt vagy szellemjárta, csak a szomszédok legyenek ne legyenek alkoholisták, drogosok, dílerek, vagy piromániások, és ne legyen csótány. Kezdte úgy érezni, túl nehéz feltételeket szabott, ezért nincs sehol semmi. A szomszédból nagyon úgy tűnt, próbálják túlüvölteni egymást. Füleit készülte befogni, mikor kopogtak ajtaján. Habozva ment az ajtóhoz, aztán rájött, mi sem egyszerűbb, csak nézzen a kukucskálóba. Megnyugodva nyitott ajtót, gyorsan, még a köszönés előtt beinvitálva vendégét. 

- Jiang Cheng - szólalt meg meglepődve, miközben egyik kezével a fagyasztott borsót tartotta fejéhez, másikkal becsukta, aztán bezárta az ajtót. - Hát te? Mi szél hozott? 

Jiang Cheng mintha nem találná mérge közepette a szavakat, csak feje vöröslött és keze szorult ökölbe. Végignézett Wei Yingen, és gondolta, nem a saját ügyetlenkedése miatt tartja ott az a zacskót, és megint csak nem a semmiért zárja be rögvest az ajtót. Eredetileg azért jött, hogy beszéljen vele a saját dolgairól, testvér-testvér beszélgetés, de elég volt feljönnie a lépcsőn és ránéznie Wei Yingre ahhoz, hogy gyökeresen más témát indítson. 

- Gyere velem! - követelte Jiang Cheng. - Nem maradhatsz itt! 

Wei Ying félig felvonta szemöldökét. - Tényleg csak emiatt jöttél? 

- "Csak"? Nem elég ez?! - kiabálta, de így sem tudott nagyobb hangot adni a szomszéd lakásánál. 

Wei Ying legyintett kezével. - Nyugalom, Jiang Cheng, nyugalom. Látod, még élek. 

- A mégen van a hangsúly! Nem maradhatsz itt! 

- Márpedig itt maradok - közölte könnyedén, de szórakozottságnak nem volt nyoma.  

- Miért kell egy ilyen... undorító helyen élned? - rázta értetlenül fejét Jiang Cheng. 

- Erre van keret - vont vállat. 

- Maradtál volna inkább annál a Lan... akárkinél - fújta. 

- Lan Zhan - segítette ki Jiang Chenget. - A neve Lan Zhan, nem "Lan akárki". 

- Felőlem halhatatlan kultivátor is lehet, nem érdekel! Nem fogod fel, hogy az életedet veszélyezteted? Ó, pardon, felfogod te, csak magasról tojsz rá! - Rövid lélegzetvételnyi szünet után, némileg nyugodtabban kérdezte: - Mondd meg őszintén, ha anyám nem lakna otthon, ha nem lenne, visszajönnél? 

Wei Ying leengedte a fagyasztott borsót tartó kezét maga mellé. 

- Igen - felelte. - Vissza. - Sóhajtott egyet. - Nem fogok több gondot okozni Yu asszonynak. Nem megyek vissza - tett pontot a társalgás végére. 

Jiang Cheng elment, Wei Ying nélkül. Fél kilenc felé másik ajtót kopogtatott hevesen. Egy perc múlva kinyitotta tulajdonosa. 

- Jó estét, Lan-gongzi - köszöntötte megfelelő tisztelettel Jiang Cheng. 

Lan Zhan már otthoni ruhában volt, fehér pólóban, szürke nadrágban, és fehér papucsban. Nem számított kései látogatóra, pláne nem rá. 

- Mi hozta ide ilyenkor, Jiang-gongzi? - kérdezte lényegretörően Lan Zhan. 

- Hatalmas szívességet szeretnék kérni, Lan-gongzi. Wei Yingről van szó...